Miközben a tanév végéhez közeledve egyre kétségesebb, hogy a tanár, a diák vagy a szülő várja jobban a nyári vakációt, később azon ügyködnek a családtagok, hogy tartalmas nyári programmal múljanak a digitális eszközök egész napos bambulásával fenyegető szünidei hetek. Az utóbbi években választék van szépen. Szinte nincs olyan falu, ahol valamelyik hagyományőrző egyesület vagy más közösség ne szervezne tartalmas oktató-nevelő foglalkozást a gyerekeknek. Bizonyos esetekben nem is kérnek pénzt a kis érdeklődőktől, csak küldjék őket a szülők! Máshol némi részvételi díjat felszámolnak az uzsonnára, a felhasznált eszközökre, de az közel sem fedezi a foglalkozások valós költségeit. Az egy heti sátorozást, étkeztetést, folyamatos felügyeletet és foglalkozást biztosító táborok átlagosan 50–120 euróba kerülnek a vidékünkön. Ez pedig egy kétélű kard, hiszen sok család számára ez az összeg megfizethetetlenül sok, a szervezők viszont külső támogatás híján aligha tudnának boldogulni „csupán” ennyiből.
Felénk néhány évtizeddel ezelőtt a felderítők, majd a cserkész mozgalom adott lehetőséget a szó valódi értelmében vett izgalmas sátortáborra. Többen ezeknek a gyermekkori programoknak köszönhetően bejárták az Adriai-tengert, Bosznia és Közép-Szerbia izgalmas, vadregényes tájait, eljutottak Magyarországra is életre szóló élményekkel gazdagodva, rendszerességre, önállóságra nevelődve észrevétlenül. A 90-es évek háborús-inflációs időszaka aztán kiradírozta ezt a lehetőséget.
(Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Ebben az időben, kereken 30 évvel ezelőtt Bácskossuthfalván úttörő-sikertörténet indult el. A helyi labdarúgópályán az Ady Endre Művelődési Központ megszervezte a mára intézménnyé növekedett Nyári Táborok előfutárát, a tatai HÍD táborok mintájára az első Szólj síp, szólj! népzenei tábort. Akkor nem egészen 60 résztvevővel startoltak, nagyszerű hangulattal, majd az évek alatt hamar bebizonyosodott, hogy a kezdeményezés népszerűsége töretlen. A következő időszakban már belakták az Id. Kovács Gyula Általános Iskolát, és az udvarát, megszervezték az első MIT tábort. Hamar átlépték a 100-as, alig 10 évre rá pedig a 200-as résztvevői számot. Egyre több hangsúly kerül a játékra, a felhőtlen, ámde személyiség-fejlesztő szabadidős programokra. Idén negyed évszázada van annak, hogy megalakult az Ady legendás szakosztálya, a Zabhegyező GYAE vajdasági helyi csoportja, aminek a Nyári Táborokon túl is számos, a gyerekek szórakoztatására szervezett program fűződött a nevéhez. Közben folyamatosan bővültek, fejlődtek a Nyári Táborok, a siker érdekében a szervezők mindinkább bevonták az egyre népszerűbb élménypedagógia módszereit. Bizonyos évben több, mint 500 táborozónak nyújtottak tartalmas nyári élményt, és huzamosabb ideig működtek nyaranta a pacséri Moša Pijade Általános Iskola falai között is.
Az elmúlt három évtized alatt szervezőként sokan kivették a részüket a programokból. Persze rengeteg pozitív visszajelzéssel jár egy ilyen feladatkör, na de kihívással is. Mint az az év, amikor bizonyos terveiket pénztelenség miatt nem tudták megvalósítani. Aztán az 1999-es bombázások, és a Covid-járvány is áthúzta a számításaikat.
A táborba mára a kezdeteknél jelen levők gyermekei is visszajárnak, és élvezik azt a felszabadult, játékos, ámde nevelő-oktató jellegű hangulatot, ami magával ragadja a résztvevőket, akárcsak a szervezőket is. A gyermekek csillogó szemmel érkeznek haza, azzal, hogy még maradtak volna legalább egy hétig. A szülők elbűvölve nézegetik az interneten a vidám fotókat, és közösen tervezik a következő nyár tábora köré a programokat, hogy még véletlenül se essen egybe mással, a nyaralással.
Harminc éve a kitartó és lelkes szervezők tenni akarása vidékünk legrégibb és legnépszerűbb nyári programjává emelte a bácskossuthfalvi Nyári Táborokat, ahová a gyermekek szerte Vajdaságból, mind többen Magyarországról, Nyugat-Európa, sőt a tengerentúl országaiból is örömmel térnek vissza. A szülők pedig bátran küldik őket. Remélhetőleg még további sok-sok évtizedig.
