Szupercella, hőségvihar, El Niño-jelenség – néhány azon meteorológiai szakkifejezések közül, amelyeket néhány évtizede még nem is ismerhettünk, vagy csak elvétve távoli országok időjárásával kapcsolatos beszámolóiban hallottunk, manapság pedig már itt, a Kárpát-medencében is egyre inkább a mindennapjaink részévé válnak. Az utóbbi hetekben a fenti kifejezéseket immár a híradások fő szalagcímeiben olvashatjuk. Dél-Európában jelenleg a Cerberus elnevezésű hőhullám tombol. Ott a hőmérő higanyszála immár bőven 40 Celsius-fok fölé kúszott, sőt az 50-et ostromolja. A szokottnál is nagyobb kánikulát egy olasz meteorológus új meteorológiai kifejezéssel hőségviharnak nevezte. E jelenség következtében Európa több országában, köztük Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban erdőtüzek pusztítanak, a legsúlyosabb Görögországban. A múlt héten Cerberus hatását tájainkon is érezhettük, 40 Celsius-fok körüli hőmérséklet formájában. A kánikulának a hétvégén erőteljes viharok vetettek véget, amelyek végigsöpörtek Horvátországon, Bosznián, Magyarországon és Szerbián. Sajnos országunkban több halálos áldozata is volt az ítéletidőnek, és az anyagi kár is tetemes.
(Fotó: Diósi Árpád)
A tájainkon pusztító viharok összefüggenek a fent felvázolt extrém kánikulával, ugyanis amikor egy tartós forró periódust markáns hidegfront szakít meg, ideális körülmények jönnek létre heves zivatargócok kialakulásához. A zivatargócok aztán több kilométer hosszú zivatarláncokba is rendeződhetnek, mint ahogy azt az elmúlt héten láthattuk nálunk és a környező országokban. Az ilyen láncokban kialakulhatnak az úgynevezett szupercellák is, amelyek hevesebbek az átlagos zivatarfelhőknél, mert a szupercellából több centiméteres nagyságú jég is hullhat, akár 100 kilométeres óránkénti széllökések is lehetségesek, a villámok száma percenként pedig meghaladhatja a 80 ezer kisülést. A szupercellák egyébként olyan hosszú életű, kiterjedt zivatarfelhők, amelyek a nagy hőmérsékleti és páratartalombeli különbség miatt a tengelyük körül forogni kezdenek. A szupercellán belüli légáramlás jóval erőteljesebb, mint a szimpla zivatarfelhőkben. Egyszóval minél hosszabb és forróbb egy meleg periódus, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az azt megszakító hidegfrontot heves zivatarok és szupercellák kísérik. Ezen időjárási jelenségek útját a megrongált háztetők, a letépett vezetékek, a kidőlt fák és a letarolt termés mutatja.
Sajnos úgy tűnik, ahogy a nyaraink egyre forróbbak, úgy válnak egyre gyakoribbakká ezek a heves zivatarok és szupercellák itt, a Kárpát-medencében. Az extrém meleg pedig minden bizonnyal fokozódik. Egyre több szakértőtől hallani ugyanis azt a figyelmeztetést, amely lassan szállóigévé válik: az idei nyár eddigi életünk legforróbb nyara, de hátralévő életünk leghidegebb nyara. Az idei év hőségének egyik oka egyébként egészen a Csendes-óceán térségében keresendő, ahol kialakul az úgynevezett El Niño-jelenség. E jelenségről akkor beszélünk, amikor a Csendes-óceán egyenlítő-környéki tengervize keleti irányba mozog, így Amerikába nagy mennyiségű hőt szállít, és csapadékos időt okoz, ugyanakkor az óceán ellentétes részén, Ausztráliában szárazabbá és hűvösebbé válik az időjárás. Az El Niño hatása azonban a szén-dioxid-kibocsátás és üvegházhatás következtében felerősödik, és így a jelenség immár az egész bolygó időjárását befolyásoló tényezővé válik. Az általa szállított nagy mennyiségű hő nem csak Amerikába jut el, de már Európán át egészen a Távol-Keletig is elér. A szakértők szerint azonban a legrosszabb még hátra van. A különböző éghajlati modellek azt mutatják, hogy az El Niño várhatóan az ősz második felében és a tél elején lesz legerősebb, és egészen 2024 tavaszáig kitart. Egyes modellek szerint viszont akár 2–3 évig is elhúzódhat.
Nagy bajban van az emberiség. Az időjárás évek óta figyelmeztet erre bennünket: a 2014/16-os El Niño már döntögette a melegrekordokat, 2019/20-ban Ausztráliát erdőtüzek perzselték fel, majd 2021-ben a brazíliai esőerdőket tizedelte tűzvész, az utóbbi évek pusztító viharait, orkánjait, és a nyomukban járó földcsuszamlásokat és áradásokat pedig meg sem lehet számolni. Tegyük hozzá, hogy ezek a figyelmeztető jelek nem kevés emberéletet is követeltek. Mindeközben a világ vezetőitől egy párizsi klímaegyezményre futotta, amelynek rendelkezései nagyon kevesek az üvegházhatás csökkentéséhez, főleg úgy, hogy sok ország be sem tartja az egyezményben foglaltakat. Így pedig az elkövetkező években is biztosan velünk maradnak az egészségünkre is káros kánikulák, és az életünket és vagyonunkat is veszélyeztető zivatarok és szupercellák.
