Legtöbb esetben, ha valaki meghallja azt a szót, hogy allergia, csak legyint, hiszen egy olyan autoimmun betegségről van szó, ami igencsak meghatározza a huszonegyedik század emberét. Nem volna szabad azonban elbagatellizálni, mert akár emberéletbe is kerülhet. A Kárpát-medence lakosságának 20–30 százaléka szenved valamilyen allergiában, és évente 2–3 százalékponttal nő ez az arány. Nyugaton már a lakosság 40 százaléka érintett.
Szemviszketés, orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés? Sokaknak ismerősek ezek a tünetek, ahogyan nekem is. Mit lehet tenni az allergia ellen, vagy valóban meg kell tanulnunk együtt élni vele?
Elsőként érdemes letisztázni és különbséget tenni érzékenység és allergia között. Mindkettő esetében az ok ugyanaz, a szervezet reakciója egy allergénre, azaz az érzékenységet kiváltó anyagra. A kutatók még a mai napig nem térképezték fel, hogy miért is ad a testünk ilyen drasztikus választ ezekre az anyagokra, de mint tudjuk, az emberi szervezet nem egy matematikailag megkonstruált rendszer, hanem egy több tényezős organizmus, ahol minden egyes sejtnek önálló működése van, és ezek kölcsönhatásban élnek egymással. Ezt figyelembe véve választ is kapunk arra, miért fontos mindenre odafigyelni, ami ér bennünket, legyen az fizikai vagy szellemi behatás. Reakciós folyamatról akkor beszélünk, amikor a szervezet kapcsolatba kerül egy allergénnel, ami lehet pollen, állatszőr, poratka, illetve valamilyen étel. Ekkor az immunrendszer hisztamin ellenanyagot kezd termelni, ami harcba lép az irritáló anyaggal.
A most virágzó parlagfű pollenje kellemetlen allergiás tüneteket produkál a rá érzékenyeknél (Fotó: Ótos András)
De mi is a különbség az érzékenység és az allergia között? Érzékenységkor a termelt hisztamin mennyiséget korlátozza a szervezet, de tüneteket produkál felső légúti problémák (tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás), kötőhártya-gyulladás, viszketés képében. Legtöbb esetben magától elmúlnak napokon belül ezek a tünetek, amint megszűnik a kapcsolat az érzékenységet kiváltó anyaggal. Allergiánál viszont a testünk képtelen korlátozni a hisztamin mennyiségének képződését, és ezek a testünket védelmezni hivatott vegyületek a szervezet ellen fordulnak, pusztítva azt. Tüneti megnyilvánulása a felső légúti problémák, a viszketés és a gyulladásos gondok mellett a csalánkiütés és légzési nehézségek, de akár láz is megjelenhet. Legsúlyosabb esetben anafilaxiás sokkot is kaphat a test, amikor is pár percen belül életveszélyes mértékű reakciót produkál a szervezet. Ilyenkor nyelvdagadás, gégeduzzanat, fulladás, szédülés, hirtelen vérnyomásesés, izzadás, gyomorfájdalom jelentkezik, ebben az esetben azonnali sürgősségi ellátás szükséges.
Ötven évvel ezelőtt még ismeretlen probléma volt a köztudatban az allergia, hiszen annyira kevés megbetegedést tartottak számon. Statisztikai felmérések alapján 1997 és 2011 között másfélszeresére ugrott az érzékenységben, illetve allergiában szenvedők száma. Kutatók alátámasztják, hogy nagyban befolyásolnak a természeti körülmények hatásai is, ami a pollenérzékenyek tekintetében fontos szempont. A folyamatos hőmérséklet-növekedés elősegíti a növények megszokott virágzási tendenciájának növekedését, ezzel növelve a pollentermelődés periódusának hosszát is. Míg húsz évvel ezelőtt a legintenzívebb virágzási szezonban 200 pollen volt egy köbméter levegőben a legmagasabb napi mennyiség, addig mostanra a pollentartalom négy-ötszörösére nőtt. A legnagyobb számú érzékenységet és allergiát az Amerikából bevándorolt invazív betolakodó parlagfű okozza. A ’90-es évek elején tíz nappal rövidebb volt a pollenallergia szezonja mint most, s ezzel egyidejűleg mára 21 százalékkal megnőtt a fák, bokrok, fű- és virágfélék pollenkibocsátása is.
A már népbetegségnek is nevezhető allergia sokak életét megkeseríti (Fotó: Ótos András)
Az időjárás, az invazív növényfajok betelepülése és a különböző fajok megnövekedett magtermelése mellett két emberi tényező is szerepet játszik a megbetegedések drasztikus növekedéshullámában. A gyógyulás útjára a megoldás is talán itt rejlik. Az egyik ilyen faktor, hogy a felgyorsult világ következtében nem figyelünk kellőképpen táplálkozásunkra. A gyorsételek, tartósítószerrel telepakolt élelmiszerek, mesterséges színezékkel és ízfokozóval dúsított ételek és italok kifejezett rombolói az immunrendszernek. A másik ilyen tényező a modern szülői felfogás. Nem véletlenül mondták nagyanyáink és nagyapáink, hogy a gyereknek napi szinten elegendő port kell nyelnie ahhoz, hogy erőssé váljon majd felnőttkorára. A már-már sterilen élt életünk nem ad teret a gyermek fejlődésében arra, hogy lépésenként birkózzon meg a szervezet a külső behatásokkal, és ezáltal alakuljon és erősödjön az immunrendszere. Magam is megdöbbenve olvastam azt a kimutatást is, mely szerint a szerbiai kismamák mindössze 19 százaléka táplálja babáját antitestekben gazdag anyatejjel, miközben csak 3–5 százalék az, aki igazoltan nem tudja ezt megtenni egészségügyi probléma miatt. Ez is nagyban hozzájárul egy gyenge immunrendszer kialakulásához, ami sejteti magában, hogy az allergiás autoimmun betegség mértéke ismét ugrásszerűen nőhet néhány év múlva.
A megoldás sajnos annyira összetett, hogy talán lehetetlen teljesen megszüntetni a betegség jelenlétét. Ám számottevően csökkenthető a tünetek állandó megjelenése azzal, ha karban tarjuk a zöldterületeinket, és pollenszórás előtt még virágbimbós állapotban gondosan lekaszáljuk a gyomokat, hiszen a szél akár száz kilométerre is elviheti az allergéneket. A szakemberek azt javasolják, aki tudja, hogy allergiában szenved, az időben kezdje el gyógyszeres terápiáját, hogy a betegség ne hatalmasodjon el rajta. A bátrabbak, vagy akik csak érzékenységben szenvednek, megpróbálhatják gyógyszer nélkül is kezelni a tüneteket. Jómagam is évekig szedtem a tablettát az allergia ellen, de szerencsére már nem kell, és tüneteim is nagyon ritkán vannak. Őseink évi több alkalommal böjtöltek, nem véletlenül, hiszen ekkor tisztították ki testüket, ebből adódóan az immunrendszerük is erősebb tudott maradni. A szintetikus ételek és italok kerülésével szintén sokat tehetünk testünk méregtelenítésért, és a napi mozgást se hanyagoljuk el. Összegezve: amennyire lehetséges igyekezzünk természetközeli életstílust és táplálkozási szokásokat kialakítani!
