A szabadkai városi képviselő-testület 2013. március 8-án, a VMSZ képviselőcsoportjának kezdeményezésére, majdnem egyhangúlag (egy ellenszavazattal) olyan döntést hozott, hogy le kell állítani a szélesebb központ részletes regulációs tervének (a Terv) meghozatalát, a tervet felül kell vizsgálni és újat készíteni. A politikai pártok mindegyike azt is hangoztatta, hogy ezt a lépést a nagyszámú polgár elégedetlensége – akiknek lakóházai bontásra vannak előirányozva – kényszerítette ki, ők pedig engedtek a közvélemény nyomásának.
Mit is tartalmazott a „megbukott” Terv? A bemutatott tervet én első látásra „vegyes salátának” neveztem. Több, eddig elfogadott rendezési tervet egyesít, de vannak újabb városrészekre vonatkozó elemei is. Tehát a Terv egyes részeinek más és más urbanista a „megálmodója”. Véleményem szerint a Terv legkérdésesebb része a „védett” városközpontot öleli fel, amelyik a tervek szerint három fő részre van osztva. A Terv alapját a 2006-ban elfogadott Városrendezési Főterv (VF) képezi, és ezzel összhangban kell az alsóbbrendű terveket meghozni. Érdekes, hogy a Központ II. rendezési tervét a Terv nem tartalmazza! Ez mind szép, jó és törvényes lenne, de már az ún. Központ I. 1. zóna részletes rendezési terve lényegesen eltér a VF-től, vagyis a legszűkebb központ rendezési terve ellentétes a VF-fel, és e Tervnek a burkolt célja az volt, hogy elfogadás után ennek alapján módosíthatják majd a VF-et, nem kell újabb változatot készíteni.
A „megbukott” Terv előzményei. Szabadka központját az 1981-ben megalakult Községközi Műemlékvédő Intézet (KMI) 1989-ben védetté nyilvánította, és a védett városrészben felmérték és kategorizálták az épületeket, értékesekre és kevésbé értékesekre (ez eleve badarság, egy épület vagy védett, vagy mégsem az). Nem egyes épületeket, hanem utcasorokat, városképet kell védeni. Észrevétlenül (a polgárok háborús időszak lévén mással törődtek) elkészült a kilencvenes években a Központ új részletes rendezési terve (az előző 1965-től 1990-ig volt érvényben). E terv felülvizsgálása 2006-ban kezdődött, mégpedig az ún. Központ I. 1. zónára vonatkozóan, az első változata 2008. januárjában került nyilvános közvitára és nagy szakmai és polgári felháborodást okozott (például nyilvános tüntetést a városháza dísztermében), ezért a közvita után a javaslatot javításra utasították. A Központ I. 1. zónára vonatkozó új tervjavaslat másfél év után, 2009 júliusában került ismét közvitára. Menetközben fontos dolgok történtek, lebontották a kiemelten védett Népszínház épületét, a polgárok tiltakozása ellenére (akkor nem volt megfelelő politikai akarat). Új helyhatósági törvény született, és a VMSZ elvesztette a választást, véleményem szerint ebben a színház lebontása is közrejátszott. Új, DP-többségű vkt alakult, és egyes vélemények szerint ezzel győztek a haladás, a fejlődés szószólói, a „modern gondolkodásúak” a „retrográd, visszahúzó” erők felett. A műemlékek védelme nem fogja többé gátolni az „ugrásra kész” befektetőket, vagyis a tőkével rendelkező egyéneket, csoportokat. Ilyen megfogalmazásban egyértelmű, hogy elsősorban (város)politikai és nem szakmai döntés született. Új Tervbizottságot is választottak, amelyikben csak az elnök Nebojša Janjić maradt. Az előző bizottságban a többséget szakemberek, építészek, urbanisták alkották, az új szakmailag nem kompetens tagokból állt össze, amelyben a DP-nek többsége van. Az új Tervbizottság december 23-án megtartotta zárt ülését, és döntött az észrevételekről. (Véletlen egybeesés-e a DP által bejelentett, VMSZ-szel való koalíció megszűnésével? Kötve hiszem). És a vkt elfogadta a Központ I. 1. zónára vonatkozó rendezési tervet, melynek fő jellemzője: A történelmi városrészt rombolva kell védeni! A két első korai szecessziós épület ennek lett áldozata. A műemlékvédelem, történelmi városrészek felújjítása komoly szaktudást, kitartást és pénzt igénylő és nem öncélú feladat, mint ahogy sokan gondolják. „Ez a legkevésbé radikális rendezési terv” – jelentette ki Vass Géza KMI igazgatója, azóta „a bizonyítványát magyarázva” mondott még sok érdekes dolgot, például: „a szakma sajnos mindig a pénz és a politka után kullog”, ez elvben igaz is. Országunkban a politika és a „biznisz” szorosan összefonódott, a szakemberek (igazgatók) pártfüggőek, és ha „fegyelmezetlenek” munka nélkül maradhatnak. Egykoron az egypárti rendszert okoltuk a tervek fonákságáért. A most „megbukott terv” is gyakorlatilag egypárti, hiszen a várostervezés, építés minden meghatározó posztján az új választások után is a „megingott DP” tagjai vannak. Lehet, hogy a pénztelenség mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a DP is elfogadta a VMSZ javaslatát. A városközpontot egyenlőre a pénzhiány védi legjobban, de új koncepció, új városvédelmi hozzáállás nélkül, a mostani vkt-döntés csak ideig-óráig mentette meg a védett városközpontot.
