Zuper dolog ért bennünket a héten a suliban, mindannyian kaptunk egy-egy ötöst a két zép zemünkért, és még szmájlit is hozzá! Mindezt azért, mert a kormány nem teljesítette a tanítók és a tanárok követelését, és ha továbbra sem fogja, akkor, ha tanulunk, ha nem, mindannyian színötös bizonyítványt fogunk hazavinni! Majd a zősök orra alá dörgöljük, mennyivel okosabbak vagyunk náluk! Igaz, ezt csak ojan pedagógusok teszik, akik abban a szakszervezetben vannak, mint az én tanító nénim. No de ki tehet arról, hogy egyes gyerekeket olyasvalaki tanítja, aki más szindikátnak a tagja?! Mindenkinek az érdemei szerint!
– Emlékszel, Tegyula, hogy nekünk egy kitűnő osztályzatért annak idején micsoda kínokat kellett kiállnunk – merenge amama. – Mennyire örültem volna anno egy potya ötösnek!
– Akkortájt csak a kampó volt potya, Tematild – jegyzé meg az öreg. – Visszapofáztál a tanárnak, nem nyitottad ki a tankönyvet a megfelelő oldalon, netán nem tudtad a választ egy villámkérdésre, máris felvillant a naplóban belőle egy.
– Manapság egy ilyenért a pedagógus ellen egyszerre fegyelmi eljárás, szülői lázadás meg lejárató kommentcunami törne ki – mondá a muter.
– A tanügyesek máris bejelentették – ismerteté az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, hogy a négy reprezentatív szakszervezet szervezésében november elsején tünti lesz Belegrádban, utána meg sztrájk a sulikban.
– Vannak dolgok, amelyek évtizedek alatt sem változnak – nyugtázá atata.
– Ha engem kérdeznek – így a Zacsek – a világ mai állása szerint már uopste nincs is szükség sulira, ott a TikTok és a többi közösségi oldal, a szórakoztatást preferáló kereskedelmi televízió, a tengernyi valóságshow, az esztrádművészet meg az ucca. Úgyis azok nevelik a kölköket!
– Kit érdekel a Pitagorasz-tétel, a periódusos rendszer és az elektromágneses sugárzás, netán a Toldi meg a Mona Lisa, amikor kutyanyalogatós videók gyártásával többet lehet keresni mint mérnökként?! – lamentála az öreglány.
– Ja, csak felmerül a költői kérdés – csipkelőde a fater –, vajon ki fogja ezt a sok menő youtubert meg influenszert ellátni, ha majd egyszer netán rászorulnának!
– No de nemcsak a pedagógusok tiltakoznak ám – válta témát a Zacsek –, hanem a világra szóló lítiumvita után szerdán Loznicán az ökoaktivisták és a zellenzékiek tüntetni kezdtek a hírhedt Rio Tinto multi és a lítiumbányászat ellen, ami más helyszíneken is folytatódni fog.
– Képzelem, mijen irigyek lehetnek a honi alkotókra mondjuk a svájci dokumentumfilmesek – spekulála amama. – Itt bármikor történik valami, nekik meg micsoda erőfeszítéseket kell tenniük, hogy találjanak egy izgi témát.
– Ki tehet róla, hogy amióta Tell Vilmos lenyilazta a saját fia fejéről az almát cirka hétszáz évvel ezelőtt, nem történt náluk semmi érdemleges – legyinte az öreg.
Az elhangzottakról a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Móricka, ha hat almád lenne, és én elkérnék tőled hármat, mennyi maradna neked? – kérdi az iskolában a tanító néni.
– Hat.
– Ebből a válaszból, azt hiszem, a tanító néni okult a legjobban – kuncoga a muter.
– Remélem azért, hogy a sok-sok tiltakozó nem téved el a zerb fővárosban – vakará a fejét atata –, merthogy az ex-pólós polgi úgy döntött, végleg leszámol a kommunizmussal: uccák átnevezésébe kezdett, a szocialista piros autóbuszokat pedig átfesteti nemanjići kékre!
– Engem lenyűgöz, mennyi energiát fektetnek olykor egyes politikusok másodlagos dolgokba – töprenge az öreglány –, miközben az elsődlegeseket, mint amilyenek például az élelmiszerárak, megoldatlanul hagyják. A minap a boltban az egyik elárusító elárulta, hogy egész nap mást sem tesznek, csak az árcímkéket cserélgetik. Közben már az ócsó cuccról sem beszél senki! Egy zacskó kajáért két-három pirosat ott kell hagyni. Ez miért nem téma?!
– De még mennyire az, zomzédasszony – helyesbíte a Zacsek. – Nyilván a kapzsi üzletláncok tehetnek róla, vizsgálat is indult négy ellen. Könnyen lehet, hogy meg is büntetik őket.
– Ja, a profitjuk bizonyos százalékát majd nyilván bünti gyanánt be kell fizetniük az államkasszába, az áraikat viszont megtarthatják – zsörtölőde a fater. – Pedig az lenne az igazi büntetés a számukra, ami egyben a mi érdekeinket is zolgálná, hogy szépen lecsökkentik az áraikat!
– Egy kicsit azért mi is magunkba szállhatunk – figyelmeztete a Zacsek. – A statisztikai adatok szerint ugyanis mind Zerbiában, mind világviszonylatban rengeteg kaja végzi a szemetesben. Az EU-ban éves szinten közel 60 millió tonna, Zerbiában pedig 800–900 ezer tonna élelmiszer kerül a kukába. Egy átlagos EU-állampolgár évente 132 kiló ételhulladékot gyárt, és ezen a téren mi sem maradunk le. A számítások azt mutatják, hogy a világban háromszor annyi élelmet dobnak el, mint amennyire szükség lenne az éhezők megetetésére.
– Amíg ezen a hozzáálláson nem változtatunk, aligha fogjuk felszámolni az éhezést és a zegénységet – sóhajta amama. – Ez az egész emberiség zegénységi bizonyítványa!
– Már régóta mondom, hogy a zember reménytelen eset, de úgy tűnik, mára már a körülötte lévő természet is totál megbolondult – sejtelmeskede az öreg. – A napokban egy olyan fényképre lettem figyelmes, amelyen árvíz látható a Szaharában! Szabályos tavak keletkeztek a sivatagban! Ott aztán vannak szép homokos strandok!
– Biztos vagy te abban, Tegyula, hogy az egy ember készítette fotó volt, nem pedig egy mesterséges intelligencia által generált kép?! – kukacoskoda a muter.
– Ne idegesítsél, Tematild – kapá fel a vizet atata –, a kép alatt zépen írta, hogy Marokkóban készült a felvétel! Ennyi erővel aztán mindenben lehetne kételkedni: az a politikus nem is volt ott, ahol káo járt, csak kreáltak róla egy kvázi felvételt!
– Vagy éppen ott volt, csak utána letörölték a képről, hogy ne zavarja a társaságot – fűzé hozzá fejcsóválva a Zacsek.
– Ha belegondolunk, irtó könnyű manapság lejáratni valakit – agyala az öreglány –, elegendő valami kompromittáló anyagot készíteni róla, és aztán cáfolja, ha tudja. Ha hallgat, azért teszi, mert vaj van a füle mögött, ha pedig cáfolja, akkor meg tudjuk: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!
– Ezt a logikát követik a bulvárlapok is – közlé a fater. – A címoldalon lejáratnak valakit, miután pedig bizonyosságot nyer, hogy az exkluzív hírnek köze sincs a valósághoz, a tizedik oldalon az alsó bal sarokban hoznak egy apró betűs cáfolatot. És nikom nistä!
– Összpontosíts inkább másra – javasolá amama. – A spéci időjárási jelenségeken túl, tudod-e milyen télre számíthatunk?
– Annyifélét találgattak – duzzoga az öreg –, hogy az időjárás-előrejelzésben sem hiszek már!
Okulásunkra a Zacsek az alábbi tanmessét mondta el.
Egy borongós őszi napon az öreg indián elmegy a varázslóhoz.
– Milyen lesz a tél?
– Kemény, hideg tél lesz.
– Biztos?
– Biztos.
– Gyűjtsek fát?
– Gyűjts!
– A családom is gyűjtsön?
– A családod is.
– Az egész törzs gyűjtsön?
– Az egész törzs, persze.
Az öreg elballag, a varázslónak pedig rossz lelkiismerete lesz. Mi van, ha felesleges munkát adott az öregnek? A városba megy, a meteorológiai intézetbe, ahol megkeresi az illetékest.
– Milyen lesz a tél?
– Kemény, hideg tél lesz.
– Biztos?
– Biztos. A szatellit-felvételeken jól látszik, hogy az indiánok már mindenfelé gyűjtik a fát.
Pistike, csillagszemű nyilas
