Vasárnap hajnalban visszatekerjük a vekkereket háromról két órára, amivel kezdetét veszi a téli időszámítás. A zokostelóval semmit sem kell tenni, mert az eszességéből kifolyólag egyedül is megteszi a szükséges időkorrekciót. Tudom, sokan nem szeretik az óraátállósdit, mert állítólag tavasszal a hiányzó, ősszel pedig a felesleges egy óra annyira megzavarja őket, hogy képesek napokig, sőt hetekig is kótyagosan kóvályogni. Nem tudom, nem beszélhetek más nevében, de azért halkan megsúgom, hogy nekem az a benyomásom, hogy egyesek kissé eltúlozzák a sopánkodást. Főleg annak tudatában válik ez a számomra kínossá, amikor eszembe jutnak atata szavai arról, hogy ezt az egészet azért találták ki anno az elmések, hogy árammegtakarítási céllal nyáron tovább használhassuk a természetes fényt. Ha belegondolunk, hogy manapság micsoda energiagondokkal szembesülünk, és mi vár ránk még a jövőben, talán nem ártana végiggondolni még egyszer az egészet. No, mindenkinek szíve joga azt gondolni a kérdésről, amit akar, én mindenesetre most irtó örülök az óramutatók hátratekerésének, mert így a hétvége egy órával tovább tart majd.
– Úgy tűnik, Tegyula, hogy a téli időszámítás kezdetével maga a tél is beköszönt – újságolá az öreglány. – Olvastam a zinterneten, hogy egy bölcs meteorológus azt tanácsolta, élvezzük ki a még megmaradt napsütéses időszakot, mert a bécsi ajtón keresztül sunnyog már a lehűlést hozó ciklon vagy mi a nyavaja, elég az hozzá, hogy a jövő héten ideér, hideg levegőt és esőt hoz magával, mégpedig olyan igazi novemberit!
– A mindenit, Tematild! Micsoda bejelentés! Biztos egy géniusz időjósról lehet szó – élcelőde a fater. – Hogy, hogy nem, történetesen a jövő héten már november lesz. És ugyan milyen szokott lenni az időjárás általában novemberben?! Többnyire novemberi. Na ugye! A szenzációhajhász kiskácsáját neki!
– Jó tudni, hogy jön a lehűlés – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Majd szólok a zanyósomnak, hogy készüljön fel, lassan elmúlik a vénasszonyok nyara! És kihasználom az alkalmat, hogy felvilágosítsam, nem fogjuk mindenszentekkor az egész napot a temetőben tölteni. Mindig megbeszéljük otthon, hogy gyorsan megjárjuk, de aztán ő folyton összefut valakivel, néhány szót vált ezzel, felidéz egy százéves történetet azzal, megbeszéli az elmúlt egy-két évtized eseményeit amazzal, és rendre sötétben érünk haza fáradtan, éhesen.
– Ha tényleg igaz a bejelentett időváltozás – spekulála amama –, remélhetőleg a hideg kinyírja a zép idő által ébresztett bacikat. Mindenféle vírusos kórság tombol felénk, Pisti és Peti osztályának a fele nem jár iskolába. Nem árt óvatosnak lenni, és minél kevésbé érintkezni másokkal.
– Szóval ezek szerint csak erről van szó, Tematild?! – sóhajta megkönnyebbülve az öreg.
– Miről is van szó, Tegyula? – kérdé csodálkozva a muter.
– A napokban voltam nyiratkozni – messélé atata –, és amíg a sérómat rövidítette, a borbély elpanaszolta, hogy nem jó irányba halad a világ. Mint mondta, ő úgy látja, teljesen elfelejtettünk örülni, mindenki elzárkózik, a zokostelefonjába merül, és csak gubbasztva nyomkodja a kütyüjét.
– Na és a kettőnek mi köze egymáshoz? – értetlenkede továbbra is az öreglány.
– Hát nem vágod, Tematild?! Nem olyan zörnyű a helyzet, ahogyan azt a borúlátó hajmester látja, a zemberek nem idegenedtek el totál egymástól, csak a fertőzésektől védekezve, óvatosságból temetkeznek a telójukba – magyarázá a fater.
– Ha te mondod, Tegyula, legyen úgy – csóválá a fejét amama –, nem én foglak kiábrándítani.
– No de azt hallották – válta témát a Zacsek –, hogy a Kormányos Milos újra belengette a kormány átalakításának ötletét?!
– Nahát! – így az öreg. – Pedig még fél év sem telt el a kormány megalakulása óta.
– Nem is most történik meg a személycsere, hanem majd tavaszra – taglalá a Zacsek.
– Akkor meg minek ilyen korán bezengeni, hogy egyeseknek inog a bársonyszékük? – töprenge a muter.
– Biztos azért, hogy moderálják kissé magukat – találgata atata. – A rossznyelvek szerint ugyanis azokat a minisztereket fenyegeti a leginkább a lecserélés veszélye, akik nem érzik túl közel magukhoz a lítiumbányászat fontosságát.
– Mijen zépen fogalmazol, Tegyula! – csipkelőde az öreglány. – Pedig a Vučko szerint már így is megfeleződött a lítiummal szembeni zekptikusok száma.
– Képzeld, Tematild, mi lesz még azután, ha a zösszes miniszter kiáll a bányászat mellett! – veté föl a fater.
– Majd kiderül, mindenesetre tavaszra várható a generálka a kormányban – nyugtázá a Zacsek.
– A Putykó és a Szí testvér meg a többiek pedig a héten a BRICS-országok kazanyi csúcstalálkozóján megvitatták a többpólusú világrend kialakítását – referála amama.
– Vučko ugyan nem érkezett tisztét tenni, de azért a jeles eseményen Zerbia is képviseltette magát egy Vulin vezette küldöttséggel – fűzé hozzá az öreg.
– Én már uopste nem értem, mi van – vakará a fejét a muter –, mi az EU-ba vagy a BRICS-be szeretnénk csatlakozni?!
– Ha engem kérdez, zomzédasszony – felele a Zacsek –, annyira sehová sem, nekünk pont úgy jó, ahogy most van, minket káo az irtó nagy semlegességünk jellemez a leginkább.
– Igazából mi egy Bajaga-nótában élünk: Ni ná nébu, ni ná zémlji – állapítá meg atata. – Ez a mi csáberőnk.
– Csak aztán nehogy úgy járjunk, hogy két szék között a földön maradunk – szögezé le az öreglány.
– Ennél most sokkal aggasztóbb hírt is olvastam a napokban – ismerteté a Zacsek. – Parlagon maradhatnak a termőföldek, mert a gazdáknak nincs miből fedezniük az őszi munkálatok befejezését.
– Kormányátalakítgatás helyett talán jobb lenne erről gondoskodni – jegyzé meg a fater.
– Ejnye, zomzéd, nem érti a lényeget – tájékoztatá a Zacsek –, amíg a miniszterek esetleges csereberéjével foglalkoznak, addig sem kell emezzel.
– Biztos a hiányzó píz biztosítása miatt találták ki, hogy újra növelnék a jövedéki adót – latolgatá amama. – Ha elfogadják, újra megdrágul a kávé, a benzin, a pia és a többi akcízás termék.
– Csak ha a könyveket nem érinti a drágulás! – lélegeze föl az öreg. – Zépen is néznénk ki, ha épp most kerülne ilyesmire sor, amikor akkora a fölhajtás a belegrádi könyvvásár körül, hogy a gyanútlan kívülálló azt gondolhatja, hogy itt senki mást sem tesz, csak olvas éjjel-nappal. Az angol Tony Parsons firkász meg is jegyezte egy interjúban, hogy a zerb írók nagyon boldogok lehetnek, mert egy ojan országban születtek, ahol a zemberek szeretik a könyveket.
– Ha már az angoloknál tartunk, az Ausztráliába látogató Harmadik Karcsinak micsoda fogadtatást rendezett egy aboridzsin szenátor asszony, a Torp Lidi – számola be a Zacsek. – Tradicionális őslakos öltözetbe vágta magát, és azt kiabálta a képébe, hogy neki a Karcsi nem a királya, ez nem az ő földje, meg a britek adjanak vissza mindent, amit elloptak a népétől!
– Zegény Karesz – hüledeze a muter –, gondolom meghökkent ettől a váratlan vendéglátástól.
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy úriemberhez méltó módon viselkedett – összegeze atata. – Angolosan annyit mondott, hogy értékeli a „megható üdvözlőszertartást”.
Pistike, a plusz egy órát olvasással töltő idő-szaki
