A múlt hétvégén itt járt az Ursula! Atata nagy bánatára nem az Andress egy ezeréves James Bond-filmből, hanem a von der Layen. Az Európai Bizottság elnöke vezetéknevének, ennek a szigorúan hangzó FONDÉRLÁJÉN-nek a hallatán az öreglány mindig egy kicsit összerezzen, mint Ödönke, amikor matekórán felszólítja a tanítónéni. No de az Andress Ursula! Az a jelenet, amikor kisétál a tengerből, a fater egyik meghatározó kamaszkori élménye. Meg is kerestem a jútjubon, és meg kell hagyni, meglehetősen dekoratív teremtés, bár ha utánaszámolok, most korosabb lehet, mint a Zacsekpeti nagymamája.
– Képzeld, Tegyula – hüledeze amama –, a Fondérlájén asszonyság nem találkozott a Kormányos Milossal! Állítólag azért, mert az közvetlen előtte a ruszki gazdaságügyissel bratyizott.
– Vagy az is lehet, Tematild – ötletele az öreg –, hogy azután, hogy a Vučkóval már mindent megdumált, egyzerűen feleslegesnek érezte a csevejt a zerb miniszterelnökkel.
– Bár kiráz a hideg a vezetéknevétől, meg kell hagyni, hogy lényegében kedves teremtés ez az Ursula – nyugtáza a muter. – Nyugat-balkáni turnéján mindenkivel anyáskodóan viselkedett, és mindenkit zépen megdicsért.
– Éppen emiatt kezdem azt hinni, hogy azok az úgynevezett „európai értékek” országtól országig különböznek – gondola bele atata.
– Azt akarod mondani, hogy az, ami mondjuk Hollandiában elengedhetetlen követelménynek számít, nem biztos, hogy elvárás a Nyugat-Balkánon? – spekulála az öreglány.
– Errefelé bizony másféle „értékek” számítanak, zomzédasszony, mint a hanyatló Nyugaton – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, a helyieknek, és attól tartok, a brüsszeli bürokratáknak egyaránt.
– Ami azt jelenti – érvele a fater –, hogy ha tiszteletben akarod tartani az európai értékeket, egy kicsit kénytelen vagy EU-ellenesnek lenni, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy arrafelé relativizálják ezeket a hőn imádott értékeket.
– Az a lényeg, hogy Zerbia jó úton halad: az EU felé, közben kiváló barátságot ápol a ruszkikkal és a kínaiakkal – magyaráza a Zacsek.
– Azt mondják a zokosok, hogy Zerbia az „európai példája az újféle semlegességnek” – fűzé hozzá amama –, egy ojan ország, amely kiválóan egyensúlyoz az EU és a BRICS között.
– Én olyat is hallottam, hogy Zerbia az a „geopolitikai ragasztó”, amely összeköti az EU-t a BRICS-szel – szemlélteté az öreg.
– Remélem, azért valamivel tartósabb, mint a szikszalag, amellyel a tévétávirányítónk van körültekerve, hogy ki ne essen belőle a batri – jegyzé meg a muter.
– A héten az Európai Bizottság közzétette a jelentését Zerbiáról – tájékoztata a Zacsek. – Zép diplomáciai nyelven van megfogalmazva, hogy mindenki úgy értelmezhesse, ahogy akarja.
– A hatalom azokat a részeket emeli ki, amelyek a megítélése szerint dicsérik az államvezetést, az oppozíció meg azokat, amelyek ellenzéki meglátás szerint bírálják – részleteze atata.
– De jó! – örvendeze az öreglány. – Mindenkinek igaza van! Mindenki elégedett!
– A dokumentum szerint azért Belegrádnak a joguralom tekintetében nem ártana felgyorsítania a reformokat, összehangolni a külpolitikáját az EU-val és alkalmazni a Pristinával folytatott párbeszéd során kötött megállapodásokat – sorolá a Zacsek.
– Az a lényeg, hogy megvan a zöld fény az új csatlakozási fejezetek megnyitásához! – szögezé le a fater.
– Az ámerikai elnökválasztás pedig a finishez ért – válta témát amama –, kedden választanak új főseriffet az amcsik.
– Azt mondják a zakik, a mostani a legfontosabb elnökválasztás 1945 óta, a kimutatások szerint pedig a két jelölt holtversenyben van – ismerteté a Zacsek.
– Trampli azt ígérte – taglalá az öreg –, ha ő nyer, nyomban véget vet az inflációnak, megállítja a migránsinváziót Ámerikába, sőt, a legnagyobb deportálási programot helyezve kilátásba az USA történelmében, kitoloncolja a zösszes illegális bevándorlót, egy nap leforgása alatt megszünteti a zorosz–ukrán csihi-puhit, és ki tudja még mi mindent old meg csitt-csatt.
– Tényleg véget vethet a háborúnak? – kérdé a muter.
– Ha úgy alakul, megpróbálni megpróbálhatja, aztán majd kiderül, milyen eredménnyel jár – óvatoskoda a véleménynyilvánítással atata –, de azt gondolom, hogy a nagy duma és a magabiztos fellépés inkább csak a republikánus jelölt választási fazonjai közé tartoznak.
– Annyi biztos, hogy a Trampli sokkal hangosabb, mint a demokrata Kamala – így az öreglány. – Folyton róla szólnak a hírek.
– Ez nemcsak a Trampliról, hanem a hazai sajtóról is jócskán árulkodik – állapítá meg a Zacsek.
– Ahogyan mondja, zomzéd – erősíté meg a fater. – Persze, hogy a szenzációhajhász médiának izgibbek a Tramplival kapcsolatos nagyotmondások, mint a Kamala kimértsége. Ő mégiscsak egy jogász, nem pedig egy showman!
– Igaz az a meglátás, miszerint Trampli ízig-vérig a közösségi média és a reality-kultúra terméke – voná le a következtetést amama. – Korunk paradigmája.
– New York-i kampányrendezvénye hűen tükrözi ezt a világot – számola be a Zacsek. – Az egyik szónok a Kamalát az „antikrisztusnak” nevezte, a jelenlévő humorista pedig azzal viccelődött, hogy a latínó bevándorlók „imádnak gyereket csinálni”, Puerto Ricóról meg azt találta mondani, hogy „lebegő szemétsziget az óceánon”.
– Ezek után nem csoda, hogy az Ámerika hangja a rendezvényt „szürreális spektákulumként” jellemezte – kuncoga az öreg.
– Visszatérve a zorosz–ukrán csihi-puhihoz – rágóda a muter –, hová fajulhat ez a háború? Azt olvastam, hogy már észak-koreai katonák masíroznak a frontvonalra segítséget nyújtani a ruszkiknak.
– Ez csak a konfliktus további eszkalációjához vezethet – morfondíroza a Zacsek. – Akárcsak az, hogy Izrael a hétvégén száz repülővel három hullámban katonai célpontokat bombázott Iránban. Ez valamiféle bosszúhadjárat volt a múltkori rakétázásért. Izrael úgy véli, most már minden oké, csakhogy Irán bejelentette, hogy „minden rendelkezésére álló eszközt” be fog vetni, hogy válaszoljon a támadásra.
– Erre mondják azt, hogy úgy kezdődött, hogy a másik visszavágott – szellemeskede atata.
– Úgy látszik, mindenkinek irtó viszket a bőre – sóhajta az öreglány.
– Pedig mihamarabb rendet kéne tenni a világban, mielőtt még nem késő – konstatálá bölcsen a Zacsek.
És ha már a rendteremtésnél tartunk, először mindenki takarítson fel a saját portáján! A napokban őszi lomtalanítást szerveztek az utcánkban. Hoztak az utcasarokra egy nagy kukát, a fater nyomban dobálni kezdte bele a felesleges cuccot, amama azonban a kialakult helyzettől hamleti dilemmába zuhant: „Kidobni vagy megtartani?” Minden kacatot egyenként kézbe vett, és rövid töprengés után mindegyikről úgy vélte, jó lesz még valamire. Végül abból lett a gubanc: hová tenni a sok előszedett motyót?!
Nekem erről egy vicc jutott az eszembe, amit a Zacsek messélt nemrég az öregnek.
A feleség panaszkodik a barátnőjének: Képzeld, a férjem reggel ötkor felkelt, elmosogatott, letörölte a port, felporszívózott, kimosta a szennyest, kiteregetett, ebédet főzött. Körbejártam az egész lakást, hogy találjak valami gikszert, és az orra alá dörgöljem, de a legapróbb hibára sem bukkantam! Mindent jól megcsinált… csak azért, hogy engem bosszantson!
Pistike, a valódi értékek szószólója
