Mindannyiunkat teljesen ledöbbentett a noviszádi vasútállomáson történt tragédia. Biztos vagyok benne, hogy a zősök alaposan kitárgyalták a balesetet, meg a vele kapcsolatos eseményeket, többször jártak nálunk a zomzéd Zacsekék, de ijenkor a Zacsekpetit meg engem mindig átküldtek a nappaliból a szobámba, mondván, hogy amiről most beszélnek, nem gyerekfüleknek való. Aztán meg haragszanak, ha a fránya influenszerektől tájékozódunk!
– Mi a bajod, Tematild, miért lógatod annyira az orrod? – kíváncsiskoda atata.
– A Trampli azt ígérte, Tegyula – panaszkoda az öreglány –, hogy amint megest Ámerika elnökévé választják, huszonnégy óra leforgása alatt véget vet a zorosz–ukrán csihi-puhinak! Már kétszer annyi idő is eltelt, és még mindig dörögnek a fegyverek tőlünk keletre.
– A legutóbbi hírem a háborúról, hogy a ruszkik segítségére siető észak-koreai katonák irtó rákattantak a pornóra – ismerteté a fater. – A kevésbé szűrt netnek hála, kinyílt előttük a világ!
– Férfiak – dünnyöge amama. – Visszatérve a Tramplihoz, így higgyen a zember a politikusoknak!
– Lehet, arra gondolt, hogy ha majd hivatalba lép. Most csak megválasztották, a jövő év elején költözik be újra a Fehér Házba és veszi át ténylegesen az irányítást, addig a Bájden Dzsó a főserrif – magyaráza az öreg. – Különben pedig, tudnod kéne, hogy a politikusok a korteshadjárat során sok mindent összehordanak, nagy részét nem gondolják komolyan, és szimpatizánsaik sem várják el tőlük, hogy betartsák őket. Inkább csak együtt örülnek a magasztosan hangzó szavaknak.
– Ezek szerint a politika hasonlít kicsit az udvarlásra! – jegyzé meg a muter. – Te is mennyi sok zépet duruzsoltál nekem annak idején, öröm volt hallgatni. Emlékszel?
– Szerintem nem kell a múltat bojgatni – javasola atata –, beszéljünk inkább másról.
– A politikusok is így terelik a témát, ha a kampányban elhangzott ígéretüket szóvá teszik nekik – bosszankoda az öreglány.
– Az a zerencséjük, hogy nem veszik őket komolyan, igen nagy bajban lenne mindegyikük, ha szaván fognák – értékele az éppen betoppanó Zacsek zomzéd, és elmonda egy tanmessét az udvarló csávóról.
– Zerelmem, én miattad a világ végére is elmennék!
– Nagyon drága vagy! De azt áruld el, a zerelmemért kész vagy ott is maradni?
– Azt kell mondanom, hogy a Trampli Donald ojan mint a Terminátor, megígérte, hogy visszatér: és visszatért – állapítá meg a fater. – Az, hogy ez mennyire lesz jó Ámerikának és a nagyvilágnak, már más kérdés. A francia komédiás Molière már több száz éve megfogalmazta: „Amikor egy bohóc beköltözik a palotába, nem válik királlyá, hanem a palotából lesz cirkusz.”
– Meg a következőt is ő találta mondani: „A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba” – kuncoga a Zacsek.
– A világ teli van… nem buta, sokkal inkább felületes emberekkel – töprenge amama –, akik sohasem néznek be a függöny mögé, megelégszenek azzal, amit a függöny előtt mutatnak nekik. Őket könnyű megvezetni, észre sem veszik, hogy manipulálva vannak.
– Naná, zomzédasszony! – így a Zacsek. – A bót előtt meg a közösségi oldalakon aztán hangot is adnak a véleményüknek. Ahol azzal is eldicsekednek, hogy ők aztán totál átlátják a fojamatokat a világban. Bizony!
– A Floridára nemrég lecsapott Milton hurrikán a pusztítás mellett újabb agytornát biztosított az összeesküvés-elmélet gyártóinak – csipkelőde az öreg. – Szerintük az efféle katasztrofális viharok igazából a tudósok gonosz kreálmányai, akik istent játszva befolyásolják az időjárási viszonyokat!
– Milyen könnyű lehet ezeknek az embereknek – gondola bele a muter. – Valamit nem értesz, biztos valaki megcsinálta, csakis azért, hogy ártson. Arra a kérdésre, hogy mi célból és milyen szándékkal, már nem keresik a választ. Csak!
– Efféle okosságokért nem kell messzire menni – taglala a Zacsek. – A legújabb kutatások alapján Zerbiában a megkérdezettek 54 százaléka meg van győződve arról, hogy egy titkos társaság irányítja a világot, 48 százalék pedig úgy véli, hogy a koronavírus elleni védőoltás a globális összeesküvés része.
– Naná! Sokkal egyzerűbb egy háttérben irányítót gyűlölni, mint elfogadni, hogy a dolgok saját törvényszerűségük alapján zajlanak – szögezé le atata.
– Az összeesküvés-elméletekben könnyű hinni: bizonyíthatatlanok és nehéz őket megcáfolni – fűzé hozzá az öreglány. – A közösségi oldalak manapság ezen elméletek aranybányái.
– Felénk a zemberek egyharmada szerint a levegőből szórnak valamit ránk – számola be a Zacsek –, és az a valami okozza sokak betegségét.
– Nem kevesen hisznek abban is, hogy a híres bitlisz, a Lennon Dzson igazából a Draža Mihailović fia volt – mutata rá a fater. – És csakis azért lőtték le, mert elkezdett politizálni! Nyilván az apjára ütött! Tök egyértelmű!
– A közösségi oldalaknál maradva – válta témát amama –, a vészbukon láttam, hogy a tehenek követelik a kibocsátási egyenlőséget, máshogy fogalmazva: a púzáshoz való jogot.
– És igazuk is van! – helyesele a Zacsek. – Értem én, hogy sok metán keletkezik a tehénszellentéstől, de talán a fegyvergyárak működését sem ártana felülvizsgálni pusztán környezetvédelmi szempontból.
– Termékeik felhasználásának a következményeit sem ártana számokba foglalni – ötletele az öreg. – Mi mindent bocsát ki egy óriásbomba, vagy egy országon átrepülő rakéta, amikor becsapódik. Na és a masina, ami kilövi?!
– És az utóbbi időben pufogtatják őket rendesen – csóvála a fejét a muter. – Remélem azért, hogy az utóbbi néhány évben többször emlegetett nukleáris fegyverekhez senkinek sem jut eszébe nyúlni.
– Az atomról jut eszembe! – mondá a Zacsek. – Itt járt a héten a cseh kormányos, és szívélyesen felajánlotta, hogy készek megosztani velünk a tapasztalataikat az atomenergia kapcsán.
– Nahát, pedig nálunk tudtommal moratórium van hatályban az atomerőmű-építésre – szurkálóda atata.
– Ugyan meddig tart azt megszüntetni?! – veté fel a költői kérdést az öreglány.
– A sok jó káder körülöttünk már alig várja, hogy bizonyíthassa szakmai felkészültségét egy atomerőműben – epéskede a Zacsek.
– Ha már a kádereknél tartunk – élcelőde a fater –, olvastam nemrég egy javaslatot, miszerint a következő oktatási reformnál ki kellene egyenlíteni a pártkönyvecskét a diplomával.
Amiről a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
A főnök diktál az új titkárnőjének.
– Írja, hogy összehívunk egy megbeszélést a témában keddre.
– Főnök, a keddet egy vagy két d-vel írjuk?
– Tudja mit? Legyen a megbeszélés szerdán.
– Olvastam, hogy a Kormányos Milos bejelentette, hogy megkezdik az árak ellenőrzését a gyógyzertárakban – közlé amama –, és leszámolnak az indokolatlan magas árakkal.
– Jogos – bólogata a Zacsek –, hiszen az ember, amikor az egészségéről van szó, nem nézi, mi mennyibe kerül, amit nyilván a patikákat működtetők is nagyon jól tudnak.
– Figyelembe véve, hogy lépten-nyomon van belőlük, gondolom zépen meg lehet élni ebből a bizniszből – nyugtáza az öreg, és elmesséle egy viccet.
A sztárléta fellépés után a tévéstúdióból hazafelé menet betér a gyógyszertárba.
– Mit kér?
– A gyerekemnek vitamint.
– A-t, B-t vagy C-t?
– Mindegy, úgysem tud olvasni!
Pistike, a függöny mögé bekukucskáló atomkáder
