Havazásra várva, a zősök a héten alaposan kielemezték az első számú jenki showman, a Trampli Donald győzelmét az ámerikai elnökválasztáson, és eltöprengtek azon, vajon milyen is lesz majd a tramplis zép új világ. Atata szerint pont olyan, amilyen most, vagy egy kicsit még olyanabb, azért is nyerhette meg a választást a sárga siskás bácsi. Mint mondta, úgy láccik, végképp tramplis világban kell élnünk, itt már az a lényeg, hogy mekkora hévvel lököd a show-t! Amíg ellenlábasa komoj állami ügyekről jogászi kimértséggel szónokolt, addig a Trampli kukás autóban kampányolt, podcastokban focistákkal társalgott, egy YouTube-harcossal a zufókról folytatott eszmecserét, négy komikussal pedig az ellene elkövetett merényletről csevegett. Az öreglányt közben a leginkább az foglalkoztatta, hogy vajon a hajdani-majdani amcsi főseriff véget vet-e a zorosz–ukrán csihi-puhinak, ahogyan azt a korteshadjárata során ígérte.
– Tény, hogy a Trampli megígérte a háború lezárását, Tematild – vakargatá a szakállát a fater –, ám az is igaz, hogy mindeddig még nem árulta el, hogyan is fogja kieszközölni ezt a hőn áhított állapotot.
– Ahogy a híreket elnézem, Tegyula, lehet, hogy nem is kell neki kitalálnia semmit – morfondíroza amama –, telisteli van a világsajtó különböző ötletekkel, hogyan lehetne pontot tenni a fegyveres konfliktusra. Elegendő neki ezekből szemezgetni, és megtalálni a legmegfelelőbbet.
– Lehet, hogy pont azért telefonálja körbe a fél világot – spekulála az öreg. – Tippeket gyűjt!
– A Vučkóval is mijen szívélyesen elbeszélgettek – fűzé hozzá a muter.
– Felénk akkora jelentőséget tulajdonítottak ennek a csevejnek, mintha maga az úristen tárcsázta volna a zállamfőt – értetlenkede atata.
– Biztos úgy vannak vele, hogy ez az egy hívás sok mindent megváltoztathat – jegyzé meg az öreglány.
– Szóval, a Trampli begyűjti az ötleteket – összegezé a fater –, aztán pedig, mint egy sakkfeladványon, elgondolkodik, mi lenne a nyerő kombináció.
– Susztermatt helyett azonban nehogy patthelyzet alakuljon ki – fitogtatá sakktudását amama.
– Az az igazság, hogy ebben a pillanatban egyik fél sem enged – nyugtázá az öreg. – Tegyük fel, hogy a Trampli kiegyez a Putykóval, és átszabják Európa térképét. Ebben az esetben mi a garancia arra, hogy a ruszki vogyának nem nő meg az étvágya újabb területek megszerzésére?!
– Ilyesvalamire célozhatott anno Hofi Géza is, amikor találós kérdésében felvetette: kivel határos Oroszország – csipkelőde az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – No kivel? Akivel akarja.
– A Trampli győzelmének eddigi legnagyobb nyertese az Elon Musk, a világ leggazdagabb embere – sóhajta a muter. – Amiről az a régi népi bölcselet jutott eszembe, hogy a kutya is oda szeret, ahol a legnagyobb a rakás.
– A mérnök, feltaláló, vállalkozó Musk 130 millát fektetett a Trampli kampányába, erre föl a sárga siskás győzelme egy nap leforgása alatt 21,45 milliárddal növelte a Tesla értékét! – hüledeze atata.
– Bizony, bolygóközi pályára lőtte a Tesla-részvényeket a Trampli diadala – bólogata a Zacsek. – Az ipse 165-szörös haszont szerzett ezen a „csekéj beruházáson”!
– Olvastam, hogy a Trampli kinevezi a Muskot az új, kormányzati hatékonyságnövelő bizottság vezetőjévé – ismerteté az öreglány. – Ha jól értem, az lenne a feladata, hogy farigcsálja meg az ámerikai költségvetést. Merthogy a Trampli „egyfajta vállalkozói szemlélet felé szeretné elvinni” a jövendőbeli kormányzatot.
– Csak hát egy államot vezetni nem ugyanolyan, mint egy céget vezetni, összetettebb feladat, mint a profithajsza – csóválá a fejét a fater. – Például, ha egy vállalat számára feleslegessé válik egy dolgozó, költséghatékonyságra hivatkozva megszabadul tőle, itt lép képbe az állam. A másik esetben nem ilyen „egyzerű” a képlet.
– Érdekes kombó nekem ez a Trampli-Musk – elmélkede amama. – A multimilliárdos csávó többek között villanyautókon szedte meg magát, hiszen olyat kell vezetni, merthogy a nyakunkban a klímaváltozás! A Trampli meg kivezeti az országot a klímaegyezményekből, neki speciel az energiapolitikában az a mottója, hogy „fúrjál, babám, fúrjál”!
– A célként értelmezett eszme a filozófusok meg a bölcsészek hobbija – okoskoda az öreg –, a bizniszmeneknek meg a pragmatikus politikusoknak csupán eszköz a pénzcsináláshoz és a befolyásgyarapításhoz: ezért ajánlatos mindig a kor és a körülmények követelményeihez igazítani azt, szükség esetén felcserélni egy hatékonyabbra.
– Ne feledjük, hogy a Muskot SpaceX űrcége miatt a zűr uraként is emlegetik – emlékeztete a Zacsek. – Megnézném, ahogy a Tramplival, valami susogós űrruhában kicsípve, kézen fogva elmennek egy sétára a zűrben.
Amiről az alábbi vicc jutott az eszébe.
Az első Mars-expedíciót szervezik éppen, azonban a felmerülő nehézségek miatt az űrhajósokat nem tudják majd visszahozni, ezért úgy határoznak, hogy csak egy embert küldenek. Nekiállnak hát önkéntest vadászni az akcióra.
Az első jelentkező egy mérnök:
– Én egymillió dollárt kérek cserébe, ezt az egyetemre hagynám, hogy ezzel is hozzájáruljak az emberiség fejlődéséhez.
A második jelölt egy orvos:
– Én kétmillió dollárt kérek. Egymilliót hagynék a családomra, a másikat pedig a kórházra, hogy ezzel is segítsek az emberek szenvedését csökkenteni.
Végül a harmadik önkéntes egy ügyvéd:
– Én hárommillió dollárt kérek!
– Nem gondolja, hogy az egy kicsit sok?
– Nézzék, egymilliót adok maguknak, egymilliót megtartok magamnak, a harmadik millió pedig a mérnöké, hogy menjen ő helyettem.
– Idehaza a héten megest a kormányátalakításra terelődött a figyelem – válta témát a muter. – Mindenki nagyító alatt van! Lehet úgy rendesen dolgozni, ha állandóan megfigyelnek?
– Szerintem valamennyi munkát és munkavállalót mindig szemmel tart valaki – közlé atata –, nincs ebben semmi rendkívüli. Minden pillanatban pontosan lehet tudni, ki hogyan teljesít.
– Valahogy azért még sincs felelős a noviszádi tragédiáért – epéskede a Zacsek. – Pedig a főfők további lemondásokra számítanak.
– Az első kijelenti, a második megismétli, a harmadik felidézi, és így tovább – ecsetelé a helyzetet az öreglány –, ám ami a lényeg, senki sem érzi úgy, hogy éppen neki kéne rászánnia magát erre a lépésre.
– Azt szokták mondani – bölcselkede a fater –, hogy a lelkiismeret fura jelenség, nem azokat bántja, akiket kellene, hanem azokat, akiknek van.
– A kedves anyósom is, amióta elolvasta a fészbukon, gyakran mondogatja ugyanezt – árulá el a Zacsek. – Nem ritkán: zsörtölődve. Az utóbbi időben meg azt vettem észre, hogy magában beszél.
– Manapság ez már uopste nem ritka jelenség – legyinte amama. – Mennek az emberek az utcán, drótok lógnak a fülükből, és mondják a magukét.
– Régen legalább tudtad, ki a süsü, most azonban semmi sem biztos – állapítá meg az öreg. – Bedug valami zsinórt a kütyüjébe, azt hiszed, valakivel beszél, miközben csak magának nyomja a sódert.
– Szerintem a zanyósom azok közé tartozik, akik hangosan gondolkodnak – magyarázá a Zacsek –, vannak így egyesek, csak figyelmeztettem, hogy tegye ezt hangtalanul, mert aztán majd nem fog emlékezni, hogy kitől hallotta azt a sok rendkívüli hírt, amit továbbad nekünk!
Pistike, hangosan gondolkodó űrturista
