A napokban a zősökkel elmentünk a moziba megnézni a Gladiátor II című filmet, ami számomra irtó nagy élmény volt legalább két szempontból. Először is rádöbbentem, hogy a moziban sokkal jobb kajálni, mint otthon, menzán vagy étteremben! Alighogy kialudtak a fények, mindenki elővette a kokicás, szmokis, csokis zacsit, és a film feléig úgy csörgött, mintha fizetnének neki érte. Sokat gondolkodtam, miért lehet így, és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos azért esznek ennyit az emberek a filmszínházban, mert a sötétben senki sem látja, mennyit falnak, a színészt a vásznon meg úgysem zavarja. A másik jelenség, amire felfigyeltem, hogy a filmben az akkori uralkodók semmi másra nem vágytak, csak a játékokra, a játékokra meg megint csak a játékokra. Mindent ennek rendelnek alá: hoznak hozzá bátor gladiátorokat, veszett majmokat, óriásorrszarvút, elárasztják a hatalmas Colosseum küzdőterét vízzel, amelybe éhes cápákat eresztenek, a lelátókat megtöltik bezsongott tömeggel, és hátradőlve kipárnázott ülőalkalmatosságukon, élvezik a látványt.
– Engem ámulatba ejtett, Tematild, hogy az ókori rómaiak mennyi mindent biztosítottak maguknak a világ többi részéről, hogy az örök városban semminek se érezzék a hiányát – töprenge atata.
– Lassan már ilyesmire nem lesz szükség, Tegyula – spekulála az öreglány –, mert ahogy változik a klíma, nemsokára itthon is alkalmas lesz az éghajlat például a banántermesztéshez.
– Sőt, az is megtörténhet, hogy ez a tendencia társadalmi téren is folytatódik – ötletele a fater. – Elnézve azt a ramazurit, amit a hét elején a képviselők egy része csapott a parlamentben, uopste nem lepődnék meg azon, ha a tisztelt ház hivatalosan is kikiáltaná a banánköztársaságot.
– Mi tagadás, volt ott minden – idézé fel amama –: verekedés, fütyülés, köpködés, csapkodtak az öklök, szállt a nyál, fröccsent a vörös bor, csak éppen az érdemi vita maradt el.
– Ha ilyenek egyes képviselők, mit lehet várni a néptől? – csipkelőde az öreg, amiről az alábbi klasszikus vicc jutott az eszébe.
– Mi a különbség a cirkusz és a parlament között?
– A cirkuszban okosok bohóckodnak, a parlamentben pedig bohócok okoskodnak!
– Azt olvastam, hogy ez egy kiprovokált vagy megrendezett színjáték volt – mondá a muter –, és állítólag azt a célt zolgálta, hogy megakadályozza a tárgyalást a noviszádi tragédiáról.
– Ha ez igaz, akkor szerintem Zerbiának a következő Oscar-díjra a hazai politikusokat kellene jelölnie – morfondíroza atata –, mert ijen meggyőző alakításokat még a Gyingyics elleni merényletről szóló Szablya című sorozatban feltűnő színészek sem mutattak fel.
– A széria végén a meggyilkolt kormányfő is feltűnik – kommentálá az öreglány –, az ő szavainak köszönhetően a közszolgálati televízióban hosszú idő után a megszokottól eltérő hangot is lehetett hallani.
– A lényeg, hogy bármi is előzte meg, végül a képviselőház elfogadta a jövő évi költségvetést – ismerteté az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– No de azt láttátok, hogy a történelmi testvériség az afrikai népekkel nem szűnt meg?! – válta témát a fater. – Ez Egyenlítői-Guinea államfőjének belegrádi látogatásán hangzott el. Meg az is, hogy Zerbia zeretne jobban jelen lenni Afrikában. Biztos mint a Titó korában!
– Az legalább nem nehéz, fel kell csak hozzá ölteni egy mindenféle kitűzővel díszített fehér öltönyt, és nagymenőként végigvonulni a fekete kontinensen – élcelőde amama.
– Képzeljék, azt olvastam, hogy atomháború idején nem lenne elegendő biztonságos óvóhely a lakosság számára! – közlé meghökkenve a Zacsek.
– Szükség esetén én azt se tudnám, hová kell menni – bólogata az öreg. – Aligha hiszem, hogy az utóbbi néhány évtizedben bárki is foglalkozott volna ezzel a kérdéssel.
– Szerintem arra kellene inkább összpontosítani, hogy ne is legyen szükség atombunkerokra – bölcselkede a muter.
– Hát ez tutibiztos, hogy nem rajtunk múlik, zomzédasszony – sóhajta a Zacsek –, hanem sokkal inkább néhány túlbuzgó aggastyánon.
– Úgy vélem, eme szépkorú férfiembereknek is követniük kellene a Merkel Angéla példáját – ábrándoza atata –, politikai nyugdíjba vonulni és megírni a memoárjaikat. Mindenki jobban járna!
– A volt német kancellár Szabadság című művében gyakorlatilag az önéletrajzát írta meg – részletezé az öreglány –, azt is említi benne, hogy a Putykó és a Trampli „gyermekien hiú” egyéniségek. Szerinte a hajdani-majdani amcsi főseriffet lenyűgözte a zösszes autokrata és diktatórikus beállítottságú politikai vezető.
– Ezt a Mutti nélkül is tudtuk – epéskede a Zacsek.
– Akárhogy is nézzük, cudar idők jönnek – állapítá meg a fater. – Ha nem az atom, akkor a zorosz tél miatt kell majd bebújni a bunkerba. Merthogy az időjósok szerint kemény téllel kell számolni, a hőmérséklet akár 15–20 fokkal is fagypont alá süllyedhet!
– Azt ajánlom, Tegyula – javasolá amama –, hogy írjatok a Pistivel közösen a Mikulásnak, és kérjétek meg szépen, hogy hozzon a kisuvickolt csizmáitokba hosszú szárú gyapjúgatyát!
– Ez még a jobb változat, Tematild – könnyebbüle meg az öreg –, megijedtem már, hogy a fekete pénteki akciós lázban szeretnél vetetni magunknak bundásgatyát.
– Óvakodni kell ettől a kvázi leárazási akciótól és a kereskedők furfangos csapdáitól – figyelmeztete a Zacsek. – Megesik, hogy néhol előtte cudarul megdrágítanak egy adott terméket, aztán meg hirtelen leengedik az árát, a jónép meg örvendezik: mijen ócsó!
– Ez azért lehetséges – magyaráza a muter –, mert a kereskedelmi törvényünkben nincs például olyan kitétel, hogy leárazáskor az áthúzott ár az adott termék legalacsonyabb ára kell, hogy legyen az utóbbi egy hónapban. Vagy hogy a kereskedő csak akkor teheti ki a kirakatba a 70%-os akcióra vonatkozó reklámot, ha ez a mértékű leárazás az üzletben található árucikk legalább egyötödét érinti, ami sok esetben nincs így.
– Érdekesség, a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy felénk a vásárlók 80 százaléka felfigyelt arra, hogy olykor a „leengedett” ár ugyanannyi volt mint előtte – kuncoga atata.
A téma kapcsán a Zacsek elmesséle egy idevágó viccet.
– Elmehetek ma valamivel korábban a munkából? – kérdi a dolgozó a főnökét. – Vásárolni kellene mennem a feleségemmel.
– Sajnálom, sok a munka, nem mehetsz el korábban!
– Ó, nagyon szépen köszönöm, főnök! Tudtam, hogy önre mindig számíthatok.
– És mit szóltok ahhoz, hogy a Nole edzője korábbi riválisa, a skót AndiMari lesz?! – kérdé az öreglány.
– Szóhoz sem jutunk – válaszola a fater. – Nemrég azt olvastam, hogy a teniszklasszis zabadidejében szeretne megtanulni szaxofonozni. Eljátszottam a gondolattal, hogy alapíthatna egy dzsessz-kvartettet. Például a Federrer zongorázhatna. Ő olyan kimért figura, a zongora előtt pedig nemigen lehet őrültködni. A Rafa dobolna, s amíg a dobokat püfölné, legalább addig nem piszkálná a gatyóját. A skót ficsúr lehetne a bőgős, azt hiszem, eléggé alkalmas lenne erre a feladatra. A Nole pedig természetesen fújná a szaxit.
– Lehetne a nevük All Stars Grand Slam Quartett – zárá le a bandaalapítás ötletét a Zacsek.
Pistike, téli gatyában gladiátorként teniszező bunkerlakó
