A világokat átformáló migráció

Az emberiség történelmének egyik meghatározó eleme a migráció, hiszen az ember már az ősidőkben, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt Afrikából kiindulva hódította meg és népesítette be a többi kontinenst. Napjaink globalizált világának is egyik legmeghatározóbb elemét képezi a migráció, az emberek folyamatos mozgásban vannak. A legális migráció a kultúrák, etnikai csoportok és nemzetiségek közötti határok lebontásával nagyban hozzájárul a sokszínűséghez és gyakran gazdaságserkentő hatása is van, ezzel szemben az illegális migráció gondot jelent a befogadó országok számára. A migráns szó meghatározása sem olyan egyszerű. Az Európai Migrációs Bizottság szerint „kontextustól függően magában foglalja a kivándorlókat, a visszatérő kivándorlókat, a bevándorlókat, a menekülteket, a belső menekülteket (országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket) és a bevándorló hátterű személyeket, és/vagy az olyan etnikai kisebbségi csoportok tagjait, amelyek bevándorlás útján jöttek létre”. Egy másik definíció szerint, amit a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) határozott meg „azokra az emberekre értendő, akik szabad elhatározásukból, „személyes kényelmük” okán, és nem külső kényszerítő körülmények hatására döntöttek a migráció mellett”. Ezekből a meghatározásokból is kitűnik, hogy lényeges különbséget kell tenni az önkéntes alapon történő migráció és a kényszermigráció között. Az előbbi értelemszerűen főként gazdasági és társadalmi okokból kifolyó elköltözést jelent, míg az utóbbi talán a leggyakrabban előforduló ok, a háborúk, éhínség, üldöztetések miatt.
 

Magyarország is nagy kibocsátó országnak számít napjainkban, de az volt a múltban is. A 19. és a 20. század fordulóján, és később is a múlt század 20-as és 30-as éveiben a jobb megélhetés reményében magyarok százezrei hagyták el otthonukat, szálltak hajókra és utaztak el a messzi idegenbe, az Amerikai Egyesült Államokba, Argentínába és más tengerentúli országokba. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy sokan közülük csalódtak a kinti életben, belátták, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, így nem találva meg számításaikat, rövid időn belül visszatértek szűkebb értelembe vett hazájukba. A következő nagyobb kivándorlási hullám, ami az anyaországot érintette, kétségkívül az 1956-os forradalom és szabadságharc során következett be. Mindössze néhány hónap leforgása alatt az ország lakosságának mintegy két százaléka „tűnt el”, vagyis nagyjából 200 ezer ember. A legtöbben az Egyesült Államokban találtak új otthonra, de sokan Kanadában, Nagy-Britanniában, Nyugat-Németországban, Svájcban, Franciaországban vagy Ausztriában telepedtek le. Ez a legújabbkori kivándorlási hullám nagy érvágást jelentett Magyarország számára, hiszen az utánuk maradt űrt be kellett tölteni, ugyanakkor a közelmúltban és napjainkban is főként gazdasági okokból kifolyólag számos honfitársunk választja a külföldön való munkavállalást, és hozza meg végleges döntését szülőföldjének elhagyásáról. Ezek a folyamatok az anyaországot is súlyosan érintik, de szűkebb hazánkat vizsgálva, itt Vajdaságban, a déli végeken egyenesen végzetesnek bizonyulhatnak a magyar közösségre nézve. A kiváltó okok és a lehetséges megoldások fejtegetése azonban már túlmutat ezen cikk keretein.

Mindenképpen szót kell ejtenünk még a klímamigráció problémájáról is, ami a környezetre nézve káros emberi tevékenység miatt egyre inkább aktuális kérdéssé válik. A szélsőséges időjárási viszonyok, a természeti katasztrófák és a tengerszint-emelkedés következményei milliókat kényszerítenek otthonuk elhagyására. Az ENSZ becslései szerint a klímaváltozás az elkövetkező évtizedekben egymilliárdnál több embert is migrációra kényszeríthet. E hatalmas embertömeg mozgása elsősorban gazdasági, társadalmi és kulturális változásokkal és konfliktusokkal is jár majd. A világ vezetőinek tehát legfőképpen a kiváltó okok, mint a háborúk, vagy a környezetszennyezés megszüntetésén, vagy legalább mérséklésén kell dolgozniuk, mert a következmények beláthatatlanok, a cselekvésre maradt idő pedig vészesen fogy.