HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Milyen téli utazásokat kedvel?
Rendszeresen járok síelni a hegyekbe – 10%
Az erdei túrákat részesítem előnyben – 5%
Egy gyógyfürdő a legjobb választás – 14%
Ez a városnéző kirándulások ideje – 5%
A wellness-hétvégéket szeretem – 8%
Nem szoktam utazni télidőben – 58%
Egész életemben inkább a nyári utazások híve voltam. A napsütés, a tenger moraja, a hangulatos, meleg nyári esték mindig magukkal ragadtak. A téli kirándulások valahogy kimaradtak az életemből, talán azért, mert a hideg és a fagyos időjárás jutott róla eszembe. Tavaly azonban úgy döntöttem, hogy kilépek a komfortzónából, és ellátogatok Kopaonikra. Korábban sosem jártam ott, ezért hatalmas izgalommal készültem az útra. Bár sokan a telelést automatikusan a síeléssel azonosítják, nekem nem ez volt a célom. Nem tudok, nem merek síelni, és az anyagi oldalát tekintve sem a legolcsóbb sport. Úgy terveztem, hogy a havat inkább a maga természetes szépségében élvezem, távol a sípályák nyüzsgésétől.
Egy nagy baráti társasággal vágtunk neki az útnak, ami alatt sokszor beszéltünk arról, vajon milyen lesz az előzőleg lefoglalt, igencsak nevetségesen kedvező árú szállásunk. Nos, amikor megérkeztünk, nagyot néztünk, és gyorsan rá kellett jönnünk, hogy a jutányos árú szállások választásának elég komoly hátulütői vannak. Az épületünk állapota alig felelt meg a minimum elvárásoknak. A szobánk kicsi volt, a bútorok szinte szét akartak hullani, és az egész helyet áthatotta valami megmagyarázhatatlan, fura szag, amelyet inkább nem részleteznék. A higiénia helyett a tulajdonos kedvessége nyújtott némi vigaszt, de ez sem tudta ellensúlyozni a helyzetet, ráadásul az előleget már kifizettük, így nem sok választásunk maradt, minthogy maradjunk és alkalmazkodjunk.
Már az első éjszaka felejthetetlen pillanatokat hozott. Barátaink, akik a szomszéd szobában laktak, nem tudtak kijutni az ajtajukon, mert a zár teljesen használhatatlan volt. Hajnali fél egykor végül a tulajdonos egy fúrógép segítségével szabadította ki őket, miközben mi a helyzet abszurditásán nevetve próbáltunk megbirkózni a szituáció komikumával. A párommal mi is nehezen tudtunk elaludni, mivel egyáltalán nem éreztük komfortosan magunkat. A szobánk aprósága miatt alig fértünk el benne, az ágy pedig olyan állapotban volt, amihez hasonlót még nem tapasztaltam utazások alkalmával. Aggályainkat jeleztük a tulajdonos felé is, aki látta rajtunk, hogy nem igazán tölt el bennünket a megelégedettség érzése, így félve a negatív visszajelzéstől, azt ígérte, másnap megkapjuk a szállás legjobb szobáját. A szavát be is tartotta, másnap átköltöztünk egy új helyiségbe, ami valamelyest valóban kielégítőbbnek tűnt, később azonban rájöttünk, hogy ez is csak egy ábránd volt.
A wellnessrészleg, amelyet nagy reményekkel vártunk, szintén csalódást okozott. Az árnak, amit kifizettünk elvileg tartalmazni kellett volna, de a helyszínen kiderült, hogy mégsem, tehát nemcsak hogy extra költséget jelentett, hanem még a képeken látottaktól is jócskán elmaradt. A tulajdonos végül felajánlotta mindannyiunknak ingyen, hiszen látta, hogy cseppet sem vagyunk elragadtatva a kínálatuktól, a legtöbben viszont mégsem vállalkoztak arra, hogy megmártózzanak a kétes tisztaságú jakuzziban.
Minden kellemetlenség ellenére az utazásnak volt egy sajátos varázsa. A barátokkal töltött esték, a véget nem érő nevetések az egész szituáción abszolút felejthetetlenné tették ezt a telelést. Amikor először léptem a fehér takaróval borított tájra, úgy éreztem magam, mint egy gyerek. A napsütésben csillogó hóban sétálni, hógolyózni, angyalkát formálni, egy hangulatos kis étteremben kemencében sült jó kis kopaoniki babot enni, vagy egy gőzölgő teát szürcsölni, a kandallóban égő tűz pattogását hallgatni és a hófödte hegyek látványában gyönyörködni olyan egyszerű, mégis szívet melengető örömök, amelyek igazán emlékezetessé és egyedülállóvá tesznek egy telelést.
Az utazás legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy érdemes alaposan megfontolni az utazási terveinket, hogy azok a személyes preferenciáinknak és kényelmi szintünknek megfelelően alakuljanak. Úgy gondolom, hogy a szállás minősége igenis számít, bárhova és bármikor utazunk, és nem elég pár pozitív kommentre hagyatkozni, utána kell nézni minden részletnek. Az idén már tanulva a tapasztalatokból, okosabban tervezzük a telelést. Zlatiborba készülünk, és most nem sajnáltuk az időt arra, hogy minden véleményt átolvassunk, alaposan megvizsgáljuk a szállások kínálatát, és végül egy kicsit drágább, de kényelmesebb helyet válasszunk.
Számomra a telelés elsősorban a pihenésről szól, a friss, tiszta levegő élvezetéről, és az új környezet felfedezéséről. A hóval borított táj csendje és nyugalma páratlan, semmi máshoz nem fogható érzést nyújt. Bár sokan gondolják, hogy télen egy üdülőhelyen a síelésen kívül nincs sok teendő, ez messze nem igaz. Vannak, akik egy mesebeli faházikót bérelnek benti jakuzzival, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a havas tájra. Mások egy wellnessrészleggel rendelkező szállodát választanak, hogy a telelést fürdőzéssel kössék össze, és persze ott vannak azok is, akik kifejezetten a síelés szerelmesei. Összességében a télnek is megvan a maga bája. Rájöttem, hogy nemcsak a nyári utazások lehetnek felejthetetlenek, hanem a téli kalandok is, ha azokat felkészülten, megfelelő társaságban és kellő lelkesedéssel éljük meg.
Nyitókép: Pixabay
