Jaj, mennyi minden történt megest ebben a mi egyre elcseszettebb világunkban! A zősök a héten alig győzték sorolni a faramucibbnál faramucibb híreket: társadalmi elégedetlenség, tiltakozás, sztrájk; az egyik helyen kitört a béke, a másikon még lőnek; a sárga siskás Tramplit beiktatták Ámerika főseriffjének, bent a meleg szobában, mert odakinn féltek a terrorista akciótól meg a hidegtől; a gazdagok Disneylandjében, a svájci Davosban megtartott világgazdasági fórumon már senki sem tartott a zimankótól, a pénzesek vígan telelgettek… Aztán itt a libikóka: van tanítás-nincs tanítás! Nekem megkezdődött a második félév, de ojan „fogjuk rá” módon, a tanítónéninek sem a tananyagon jár az esze. És képzeljék, amikor ennyi minden zajlik egyszerre, az öregnek egyszer csak befuccsol a vészbuk a zámítógépén, csak a zokostelóján tudja használni, amitől borzasztóan szenved, mert ő azokkal a nagy ujjaival képtelen ojan ügyesen nyomkodni az üvegképernyőt, mint a hosszú körmű lánykák, akik félrefordítják ujjacskáikat, és fürgén gépelnek. Egyszer láttam egyet a buszon, aki a körmével pötyögte a mondandóját, úgy kopogott, mintha kukoricát pattogtatna.
– Alakul a párt feletti mozgalom a népért és az államért, Tegyula – ismerteté a muter.
– Nem nagy újság, Tematild – jegyzé meg atata –, a Vučko már két és fél éve bejelentette.
– No de miért éppen most vette újra elő?! – értetlenkede az öreglány. – Nincs már így is elegendő esemény az országban?!
– Lehet, éppen azért – találgatá a fater –, hogy ne csak az olyan csúnya dolgokról szóljanak a hírek, mint amilyenek a tüntetés, blokád, baleset, hanem legyen valami derűlátó is: mondjuk ez az összefogás!
– Vagy csak elirigyelték a gyülekezést az elégedetlen polgároktól – spekulála amama –, és hogy megmutassák, mennyien vannak, a hatalompártiak is népgyűlések szervezésébe kezdtek.
– Mi tagadás, egyre több helyen egyre több polgár csatlakozik a diákokhoz – nyugtázá az öreg –, a tüntetések egyre gyakoribbak és egyre tömegesebbek. A héten az ügyvédek is sztrájkoltak!
– Nem tudom, hová vezet mindez – csóválá meg a fejét a muter.
– Hová lett az optimizmusa, zomzédasszony?! – kérdé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Pedig azt mondják, most, hogy újra a Trampli a főjenki, még a Nap is szebben süt a nyugati égen.
– Míg csak le nem nyugszik – trollkoda atata.
– A régi-új elnök bejelentette, hogy Ámerikában máris véget ért a hanyatlás, és megkezdődött az aranykor – közlé az öreglány.
– Nem nagy kunszt – legyinte a Zacsek –, mármint az aranykor, nálunk már tizenharmadik éve tart, és nikom nistá!
– Most mindenki okoskodik jobbra-balra – bölcselkede a fater –, de ebben a pillanatban igazából senki sem tudja megmondani, hogy a Trampli a béketeremtő világmegmentő, vagy csak egy időzített bomba.
– Olyanokat is mondott, hogy visszaszerzi Ámerika büszkeségét, újra naggyá teszi Ámerikát, mi több, Ámerika hamarosan nagyobb lesz, mint valaha! – sorolá amama.
– Én egy kicsit mindig tartok az ilyen nagy tervek kivitelezőitől – kukacoskoda az öreg.
– Megkezdődik a „józan ész forradalma” – egészíté ki a Zacsek. – Vámintézkedések, leszámolás a gender ideológiával, rendkívüli állapot a déli határszakaszon, a Mexikói-öböl átnevezése, satöbbi.
– Az illegális migránsok kitoloncolása már meg is kezdődött – informála a muter.
– A Trampli ősei milyen zerencsések voltak, hogy az Ülő Bika és az Őrült Ló ősei nem toloncolták ki őket azonnal, amikor betették a lábukat az új világba – szurkálóda atata.
– A régi dolgokat nem kell bojgatni – évőde a Zacsek –, lehet, igazak sem voltak.
– A Közel-Keleten vasárnap beállt a tűzszünet – lelkesede az öreglány.
– A zorosz–ukrán béke azonban mégsem tört ki 24 órával a Trampli beiktatása után, ahogyan ő azt anno megígérte – sóhajta a fater –, pedig még olyanok is akadtak, akik úgy várták, mint szilveszterkor szokás, hogy éjfélt üssön az óra.
– Fontosabb volt számára az Egészségügyi Világszervezetből és a párizsi klímaegyezményből is kiléptetni Ámerikát – csipkelőde amama.
– Teljesen logikus – állapítá meg az öreg. – A klímaváltozás következtében gyorsabban olvadnak a gleccserek, s így a zígéret földjévé avanzsált Grönlandon könnyebb lesz kiszipolyozni a kőolajat.
– Állítólag arrafelé szinte annyi van belőle, mint Oroszország Anyácskában! – fűzé hozzá a Zacsek.
– A főjenki olyat is mondott, hogy a mandátuma alatt kitűzik az amcsi zászlót a Marson – így a muter.
– Biztos a dúsgazdag Maszk lesz a zászlóvivője – epéskede atata.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
A kis marslakó megkérdi az apját:
– Apa, a földlakók tényleg űrszondát küldtek hozzánk?
– Igen, az „amerikai alfaj” kettőt is küldött a bolygónkra.
– Jaj, apa, ugye nekünk nincs olajunk!?
– A Marsról jut eszembe – mondá az öreglány. – Azt olvastam, tengernyi kozmikus szemét kering a bolygónk körül.
– Lesz majd haddelhadd, ha valamelyik a nyakunkba pottyan – gonoszkoda a fater.
– Nekünk tulajdonképpen azért kell meghódítanunk a világűrt – gondola bele a Zacsek –, hogy legyen hol raktároznunk a szemetünket, amit itt termelünk.
– Majd megkérdem a mesterséges intelligenciától – ötletele amama –, neki mi a javaslata a szemétprobléma megoldására.
– Szerintem túl sok időt töltesz a ChatGPT-vel való társalgással – neheztele az öreg –, amitől tudtommal iszonyodsz, közben meg valami fura módon vonzódsz is hozzá. Jobban tennéd, ha felhagynál azzal a gyakorlattal, hogy ezzel a tudálékos okosdróttal folytatsz eszmecserét.
– Zomzéd, felesleges vitába bocsátkozni az asszonnyal – tanácsolá a Zacsek –, mert az ojan, mint szobabiciklizni: tekered-tekered, de egy jottányit sem haladsz előre! Így vagyok én is az én drága mamikámmal.
– Inkább csetelek a Géppel, mintsem bëzvëzë videókat nézegessek – fintoroga a muter.
– Ha már a videóknál tartunk, Ámerikában megszűnt a TikTok – tájékoztata atata.
– Most az amcsi kölkök nem tudnak részt venni olyan világméretű kihívásokban, mint amilyen az volt, amelyben a gyerekek ájulásig fojtogatták egymást vagy magukat – élcelőde a Zacsek.
– Ideig-óráig az ilyen förmedvényeken is jókat lehet csámcsogni – zörnyülköde az öreglány.
– Ahogyan a Cristiano Ronaldo beharangozott fizetésén is! – válta témát a fater. – A focista néhány nap múlva tölti be a negyvenet, de úgy tűnik, egy ideig, még nem akasztja szögre a kopacskáját.
– Hüje is lenne! – reagála a Zacsek. – A zarabok újabb extra-szerződést készítettek neki, amely szerint évente 200 millió eurót fog keresni! Ami azt jelenti, hogy havonta 16,6 millát, vagyis naponta közel 548 ezret, ami annyit tesz, hogy ha focizik, ha cicázik, ha lazít, ha edz, ha alszik, az órabére mindig 22.831 eurót tesz ki!
– Annyi pénzért sokan rúgnák a bőrt! – hüledeze amama.
– Ne irigykedjél, Tematild – figyelmezteté az öreg –, mert azért sok mindenről le kellett mondania.
– Az emberek mindig csak a sikert látják – erősíté meg a Zacsek –, az odavezető út azonban rejtve marad a számukra.
– Ugyan, ne filozofáljatok! – háboroda fel a muter. – A sebésznek és a mérnöknek is sokat kell tanulnia, mégsem keres egyikük sem annyi lóvét, mint egy profi labdakergető! Ami a zupergazdagok bűne. Ahelyett, hogy megkísérelnének enyhíteni a világban uralkodó gondokon, ők kizárólag a saját szórakoztatásukra herdálják a vagyonukat!
Pistike, zavaros idők szemtanúja
