A jelek szerint, úgy tűnik, hogy az idei egy zuperizgi esztendő lesz. Ami nem csoda, hiszen a héten megkezdődött a Kígyó éve! A kígyó pedig a kínai asztrológiában az átalakulást jelképezi, ezt szimbolizálja a kígyó azon képessége, hogy leveti a bőrét. Ezt olvastam a zinterneten a témával kapcsolatban. (Mondjuk a napokban olyan meleg volt, hogy én is levetettem a kabátomat. Félő, hogy előbb-utóbb meglesz a böjtje a januári húszfokos hőmérsékletnek.) Meg azt is megtudtam a világhálóról, hogy a kígyó jegye magában hordoz valami titokzatosságot, egy ideig rejtegeti a valódi szándékait, annyi azonban tuti, hogy ebben az évben sorsfordító eseményekre számíthatunk. A zősök beszámolóiból ítélve ez uopste nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek.
– Képzeld, Tematild – ismerteté atata –, a kormány újabb dokumentumokat tett közzé.
– Semmi különös – legyinte az öreglány –, a Kormányos Milos, aki már, ugye, nem kormányos, korábban bejelentette, hogy a noviszádi vasútállomáson történt tragédiával kapcsolatban újabb iratokat tesznek közzé.
– Egy kicsit azért mégiscsak különös – köté a zebet a karóhoz a fater –, mert a múltkor még azt állították, hogy már a zegyetemisták összes kérését teljesítették.
– Nyilván minél tömegesebbek a tüntetések, annál több akta kerül elő – állapítá meg amama.
– Az önimádat andalító érzésébe mintha befészkelte volna magát a félsz – csipkelőde az öreg.
– Hogy is ne – így a muter –, egyre többen állnak ki a hallgatók mellett: pedagógusok, színészek, mérnökök, mezőgazdászok, orvosok, motorosok, firkászok...
– A kanadai nagynénik is a zegyetemistákkal vannak – folytatá a sort az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Meg a zerb diaszpóra világszerte. Akárcsak a dídzséjek meg a dzsedik is!
– Lassan már csak a valóságshow-k szereplői és a közönségük maradnak azon a bizonyos túloldalon! – epéskede atata.
– Pedig a Vučko, a Kormányos Milos és a Parlament Ana hétfőn este hármasban telepedtek a kamerák elé, a képernyőn keresztül megmagyarázni a helyzetet – mondá az öreglány.
– A triász ugyan igyekezett meggyőzni a jónépet a saját igazáról – részletezé a Zacsek –, de én az utcán, a boltban, a piacon, a városi buszban és mindenhol máshol azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik még meggyőzhetők.
– A haddelhadd csak másnap kezdődött – tájékoztata a fater –, amikor kiderült, hogy a hajnali órákban haladó ifjú titánok brutálisan megvertek egyetemi hallgatókat, ami miatt a nap folyamán Noviszád polgármestere és a Kormányos Milos is benyújtotta lemondását, este pedig már egyedül szónokolt az ekránon a Vučko.
– Kilenc hónapig bírta a Vučević-kormány – nyugtázá amama.
– Pedig nem is ojan régen még bőszen állították, hogy ők bizony nem mondanak le – emlékeztete a Zacsek.
– A tiltakozások miatt időközben lehet, hogy kissé bizonytalanná váltak egyes beruházások – spekulála az öreg. – Mi van akkor, ha nem lesz píz a csúcszuper expóra, nem jut elegendő zsozsó az építőiparnak?! Csak kellett tenni valamit.
– A Kormányos Milos haveri köre nem győzte dicsérni a kormányfő lépését – közlé a muter –, hangsúlyozva, hogy ez egy jó hazafira valló tisztességes döntés.
– Én ezzel a meglátással kicsit vitatkoznék – kukacoskoda atata. – Mondjuk, ha közvetlenül a noviszádi tragédia után teszi ezt, akkor igen, beszélhetnénk egy felelősségteljes gesztusról, így azonban, mindazok után, ami azóta történt, inkább tűnik az ipse egy sakkbábunak, akit a sakkmester beáldozott, hogy maradjon még némi esélye a vesztésre álló játszmában.
Aminek kapcsán a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
A zsúfolt buszra nem fér fel egy férfi. Idegesen elkiáltja magát:
– Menjenek már beljebb, annyi hely van még ott, hogy sakkozni lehetne!
Mire hátulról nyomban jött is a válasz:
– Jöjjön csak jóember, úgyis hiányzik itt egy paraszt!
– Mi lesz azután, ha a hatalom teljesíti a zegyetemisták követeléseit? – töprenge az öreglány.
– Ez per pillanatban egy több ismeretlenes egyenlet – sejtelmeskede a fater. – Annyi biztos, hogy kiborult a bili, és mindenfelé ömlik a tartalma.
– Hamarosan azt is megtudjuk, hogy új kormány alakul, vagy játsszuk ismét Vučko kedvenc játékát: a választósdit – összegezé a Zacsek.
– A harmadik opció a zellenzék tagjait is magába foglaló átmeneti kormány lenne – egészíté ki amama –, de azt mondják, olyan nem lesz.
– Mondtak ezek már sok mindent, többek közt azt is, hogy nem mondanak le – piszkálóda az öreg. – Aztán meg mégis megtették. Ha úgy alakul, értsd: ha megfelelő helyről szólnak nekik, akkor megteszik majd ezt is. Aztán pedig megmagyarázzák.
– A Titó már annak idején zépen megmondta, hogy a zegyetemistáknak igazuk van – bölcselkede a Zacsek. – Jobban oda kellett volna figyelni történelemórán. Legalábbis annak, aki mindenáron a történelemkönyvekbe szeretne kerülni.
– Egyes egyházi személyek is kiálltak a hallgatók mellett – számola be a muter. – Az történt, hogy a zerb pravoszláv egyház honlapján megjelent egy szöveg, amely bíráló hangnemben szólt a hallgatók megmozdulásáról, hangsúlyozva, hogy a diákok „párhuzamos univerzumban élnek”, másnap azonban az egyház elhatárolódott az irománytól, szerzetesek, papok, teológusok és apácák csoportja pedig egy másik írásban reagált rá.
– Nem tudom, ki él párhuzamos univerzumban – méláza atata. – Meglátásom szerint egyik-másik politikus mindenképp. Teljesen elidegenedtek a való élettől, jómódjukban képtelenek átérezni a kisember igényeit.
– Reggeltől estig az egyik üvegpalotából a másik üvegpalotába császkálva, nyilván azt sem értik, a fogyasztóvédők miért szólítottak fel a kereskedelmi láncok bojkottjára – fűzé hozzá a Zacsek.
– Majd én megmondom, miért – heveskede az öreglány. – Azért, mert a zerbiai kiskereskedelmi árak európai viszonylatban a legmagasabbak között vannak!
– A zegyetemisták lényegében csak annyit kérnek, hogy mindenki tartsa tiszteletben az állam alkotmányát és törvényeit – szögezé le a fater. – Ennyi. Miért olyan nehéz ezt felfogni?
– Talán azért, mert eddig nem volt annyira a gyakorlat része – heccelőde a Zacsek. – Ennek kapcsán olvastam a napokban egy érdekes aforizmát: „Az egyetemista blokád válasz a társadalmi intézmények tízéves blokádjára.”
– Szombaton pedig, három hónappal a noviszádi tragédia megtörténte után, három hidat blokkolnak le a városban – taglalá amama.
– A belegrádi hallgatók gyalog indultak útnak Noviszádra, mint anno ’96-ban mi Noviszádról Belegrádba – nosztalgiáza az öreg.
– Mindenki jön, amivel tud. Jó nagy buli ígérkezik! – gondola bele a Zacsek.
– Hetekig azt ismételgették, hogy az új jenki főseriff beiktatása után semmi sem lesz olyan, mint amilyen előtte volt – merenge a muter. – És tényleg! Felénk legalábbis bevált.
– Nem hiszem, hogy az itteni Trampli-rajongók ilyesvalamiről ábrándoztak volna, mint ami most történik – szurkálóda atata.
– Éppen ezért, vigyázni kell, mit kíván az ember! – figyelmeztete az öreglány.
– Attól tartok, hogy kevered a szezont a fazonnal, Tematild – kuncoga a fater.
– Lehet, Tegyula – jegyzé meg amama –, de az, hogy te jelen pillanatban még nem látod az összefüggéseket, nem jelenti azt, hogy azok nem is léteznek.
Pistike, dídzséj dzsedi a betondzsungelben
