Donald Trump első ciklusának kétségkívül egyik legnagyobb külpolitikai sikere az úgynevezett Ábrahám-megállapodások létrejötte. Ezen egyezménysorozat keretében több arab ország is rendezte viszonyát Izraellel. 2020. szeptember 15-én a Fehér Házban az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein írt alá egyezményt a zsidó állammal. Ezzel elismerték Izrael szuverenitását és vállalták, hogy teljes körű diplomáciai kapcsolatokat alakítanak ki vele. Az egyezményhez még az év decemberében csatlakozott Marokkó, 2021 januárjában pedig Szudán. Mondani sem kell, hogy Izrael és az arab országok viszonya milyen feszültségekkel terhelt, és hogy mekkora teljesítmény e viszonyban pozitív áttörést elérni. Éppen ezért reménykedtek sokan abban, hogy Donald Trump visszatérve a Fehér Házba képes lesz az Ábrahám-megállapodásokhoz hasonló áttörést elérni a Közel-Keleten. Erre nagy szükség is lenne, hiszen míg Donald Trump két ciklusa közötti négyéves szünetét töltötte, kitört az Izrael–Hamász háború, amely lángba borította Libanont is. Igaz, jelenleg tűzszünet van érvényben Izrael és a Hamász között, a túszok szabadon bocsájtása jelenleg is folyik, de ez a fegyvernyugvás nagyon ingatag lábakon áll. Úgy tűnik azonban, hogy Donald Trump második ciklusának külpolitikája sajnos merőben más lesz, mint az elsőé volt.
Az Egyesült Államok 47. elnöke egy hónapja sincs hivatalban, de hajmeresztő ötleteivel, kijelentéseivel és intézkedéseivel fenekestül felforgatta a világpolitikát, és megrengette az 1945-ben lerakott békerendszer alapintézményeit is. Donald Trump ugyanis többek között teljesen megalapozatlan és légből kapott területi igényekkel lépett fel Grönlanddal és Panamával szemben. Kijelentette, hogy Kanadának 51. tagállamként csatlakoznia kellene az Egyesült Államokhoz.
Büntetővámokkal sújtotta Kanadát, Mexikót és Kínát. Igaz, a két előbbi ország esetében a büntetővámok bevezetését egy hónappal elhalasztotta. Az Egyesült Államokat kiléptette olyan fontos nemzetközi szervezetekből, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a párizsi klímamegállapodás és a Nemzetközi Büntetőbíróság. A napokban pedig a Gázai övezetre vonatkozó ötleteit osztotta meg a nyilvánossággal, amikor Izrael miniszterelnökét, Benjámín Netanjáhút fogadta a Fehér Házban. E szerint a 15 hónapig tartó harcok miatt üszkös romhalmazzá vált terület felett az Egyesült Államok venné át az irányítást, majd – ahogy Trump fogalmazott – „kitakarítanák” az övezetet, végül pedig újjáépítenék úgy, hogy ott – ismét Trump megfogalmazása szerint – a „Közel-Kelet riviéráját” hoznák létre. És mi lenne az ott lakó mintegy kétmillió palesztin sorsa? Az amerikai elnök egyszerűen a szomszédos országokba, Egyiptomba és Jordániába telepítené ki őket, rövidebb, de akár hosszabb időre. Trump terveit természetesen a palesztinok, valamint Egyiptom és Jordánia is mereven elutasította, továbbá nagy felháborodást keltett az egész arab világban. Egyiptom arra is figyelmeztette a Fehér Házat, hogy a terv alááshatja az Izraellel kötött több évtizedes békeszerződést, amely a Közel-Keleti stabilitás egyik tartópillére. De megszólalt Szaúd-Arábia is, az Egyesült Államok egyik legfontosabb regionális szövetségese, amely közölte, hogy a terv véget vetne az Ábrahám-megállapodásoknak köszönhető rendezésnek.
Trump terve már csak azért is felháborító, mert feszegeti az etnikai tisztogatás fogalmát. Emellett felrúgja az Egyesült Államok több évtizedes, a különböző adminisztrációkon átívelő, közös álláspontját a kétállami megállapodásról, vagyis hogy az izraeli–palesztin rendezés részeként Izrael mellett létre kell jönnie egy önálló és független palesztin államnak is, amely magába foglalná Ciszjordániát és a Gázai övezetet.
Több, főleg Trump elnökségét támogató szakértő azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai elnök tervét nem szabad komolyan venni. Az inkább része az ő sajátos tárgyalási stratégiájának, mely szerint először egy radikális, megvalósíthatatlan ötletet vet fel, mellyel nagy zavart kelt, majd később ezen radikális ötletéből engedve valósítja meg valódi tervét. Trump e tárgyalási stratégiáját az üzlet világából hozta magával. Sokan elfelejtik azonban, hogy az, ami az üzlet világában a siker záloga, a politikában egyenesen katasztrófába is torkollhat. Egy felelős államférfinak ugyanis minden kiejtett szavát meg kell fontolnia. Elhibázott vagy meggondolatlan kijelentések nem egyszer okoztak már feszültségeket országok között vagy torkollottak halálos áldozatokkal járó utcai zavargásokba. Az áthidalhatatlan ellentétekkel terhelt Közel-Kelettel kapcsolatos kijelentésekre ez fokozottan igaz. Ráadásul a mostani helyzetben, amikor egy törékeny fegyverszünet van érvényben, a kedélyek csillapítására, és nem fokozására lenne szükség.
Trump utóbbi hetekben született ötletei, intézkedései azért sem érthetőek, mert az elnök és a pártja, amelyet képvisel, előszeretettel hangoztatja konzervativizmusát. A konzervatív eszmerendszer egyik legfőbb küldetése éppen a fennálló rend megőrzése, azon intézmények, viszonyrendszerek, dokumentumokban rögzített megállapodások, szokások védelme, amelyeket a nagy elődök évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt vérrel és verejtékkel építettek fel, alakítottak ki, vetettek papírra. A jelenlegi amerikai elnök azonban pont ezeket rúgja fel. 1948, vagyis Izrael állam létrejötte óta a puskaporos Közel-Keleten is békeszerződések, egyezmények, határozatok, megállapodások, rendezési tervek tömkelege született. Egy valódi konzervatív államférfi ezek figyelembevételével keresné azt a megoldást, amely mindegyik szemben álló fél számára elfogadható. Persze ez egy hosszadalmas és cseppet sem könnyű feladat. Mégis tartós béke csak így érhető el, nem pedig kitelepítésekről szóló sokkoló ötletekkel. Ez utóbbi ugyanis csak zavart, megdöbbenést, felháborodást kelt, és akár újabb erőszakhoz is vezethet. A Közel-Kelet népeinek egy még le sem zárt háborúval a hátuk mögött éppen erre van most a legkevésbé szükségük.
Nyitókép: AP via Beta
