A zősök a héten felfigyeltek arra a huncutságra, amit később egyes lapok is megírtak, hogy nagyobb ütemben drágulnak a boltokban az olcsó termékek, mint a már eleve drágák. Ezt a közgazdászok blikkfangos nyelvén biztos úgy mondják, hogy „felzárkóztatják az olcsóságokat”. Lehet, ez a jelenség a beavatatlannak rendjén valónak tűnik, ám atata szerint uopste nem így van, ő totál átlát a szitán, szerinte ez annak a cáfolhatatlan ténynek a következménye, hogy bármit is mutassanak ki a statisztikusok, a fizetések reálértéke hónapról hónapra kevesebbet ér, az emberek egyre szegényebbek, ami miatt egyre inkább vásárolják az olcsóságokat, a rafinált kereskedők pedig ebből kifolyólag nyomják fölfelé ezen termékek árát, mert most éppen ezeken lehet keresni: ugyan ki a csudát érdekel ilyen válságos, inflációs időben valami méregdrága cucc?!
– Valóban mindennek rohamosan megy fel az ára, Tegyula – sóhajta az öreglány –, mondhatni, amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra! No és ebben az általános drágulási hullámban, a hatalom a felére csökkenti a felsőoktatási tandíjak összegét, ami az egyetemisták egyik követelménye.
– Ám messze nem a legfontosabb, Tematild! – fűzé hozzá a fater. – Merthogy a zegyetemisták elsősorban igazságosságot szeretnének, és az intézmények zavartalan működését követelik! Számomra felfoghatatlan, miért olyan nehéz ezt megérteni.
– Észrevetted, hogy mennyi korrupciós ügy lett hirtelen?! – gondola bele amama. – Már követni sem tudom őket.
– Ami szintén érdekes, az az, hogy ebben a fene nagy korrupcióellenes harcban a letartóztatottak zöme a hatalomhoz közeli személy – csóválá a fejét az öreg.
– Bevallom férfiasan – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, engem ezek a letartóztatások nem győznek meg semmiről. Amíg nincsenek jogerős ítéletek, ezt az egész társadalmi hercehurcát fenntartással kezelem.
– Nagyon hejes, hiszen ezen ügyek jelentős része nem új keletű, hanem a sajtóban már korábban megszellőztetett eset – spekulála a muter. – Már-már felmerül bennem a gyanú, hogy valaki évekig a fiókban tartotta őket, várva a megfelelő pillanatot az előhalászásukra.
– Túl sok összeesküvés-elméletet olvasol a vészbukon – csipkelőde atata. – Ha meg ez netán így van, akkor az is jó kis matërijál, amit a zilletékes szerveknek érdemes lenne kivizsgálniuk.
– Majd ha a megfelelő helyről szabad kezet kapnak hozzá – élcelőde a Zacsek, majd nyomban témát válta. – A héten Noviszád új polgit kapott, amit a zsaruk és a tüntetők közti heves dulakodás előzött meg a képviselő-testület épülete előtt.
– Az ellenzéki képviselők nem vettek részt az ülésen – tájékoztata az öreglány. – Szerintük a kivezényelt rohamrendőrök nem engedték őket be, a hatalom szerint viszonyt bemehettek volna. Kinek higgyünk?!
– Az ülés előtt úgy nézett ki a főtér, mintha a Csillagok háborújának legújabb epizódját forgatnák – ragadtatá el magát a fater. – Úgy érkeztek az állig felfegyverkezett csendőrök a helyszínre, mint valami droidok, hogy megakadályozzák a zavargásokat, végül őket dobálták meg a tiltakozók ezzel-azzal, többek közt tojásokkal is.
– Pedig az ex-kereskedelemügyis Toma Mona azokból mennyi rántottát készíthetett volna – trollkoda a Zacsek.
– Nem tudom, az új polgi oda tud-e majd hatni a helyzet rendezése érdekében – töprenge amama –, de egyebek mellett Noviszádon a vízellátással is egy ideje már gondok vannak. Kicsi-kicsi és kiszáradnak a csapok.
– Sajnos megesik az ijesmi – nyugtázá az öreg. – Európában van egy város, úgy hívják, Becskerek, ahol már több mint húsz éve nem tudnak biztosítani iható vizet a lakosságnak. Elég nagy szégyen ez! A jelenlegi hatalmi struktúra tevékenységéről ez árulkodik a legjobban, nem pedig az a sok ingyom-bingyom, amivel időről időre etetnek bennünket.
– Becskerekről a napokban gyalog mentek a hallgatók Versecre a tüntetésre, ahogyan ők nevezték akciójukat: Bánátból dacból – számola be a muter.
– Az egyik transzparensen – közlé atata – a következő volt olvasható: „Üzenet a hatalomnak: Építsetek börtönöket, szükség lesz rájuk.”
– Az üzenet-megfogalmazó biztosan befolyásolni szerette volna az EXPO-ra készülő beruházásokat – kuncoga a Zacsek, és az elhangzottak kapcsán elmesséle egy viccet.
A kormányfő a kíséretével egy óvodába látogat. Hosszasan nézi a játszó gyerekeket, majd odaszól a pénzügyisnek:
– Írj ki egy 5000 euró értékű csekket az életkörülmények javítására az óvodákban!
Az illető szó nélkül kiírja a csekket.
A küldöttség a börtönben folytatja körútját. A kormányfő szétnéz, megfigyeli a büntetésüket töltő rabokat, majd odafordul a pénzügyishez:
– Ugyan írj már ki egy 500 000 eurós csekket az életszínvonal javítására a börtönökben!
– A gyerekeknek 5000, ezeknek a bűnözőknek pedig 500 000?! – értetlenkedik a beosztott.
Mire a kormányfő:
– Tán azt gondolod, hogy választások után óvodába fogsz menni?!
– Hallottátok?! A Vučkónak a héten lelki gyötrelmet okozott, hogy Zerbia megszavazta az Oroszországot elítélő ENSZ-határozatot, amely ismételten megerősítette Ukrajna területi integritását – újságolá az öreglány.
– Azt mondta, tartózkodni kellett volna, és elnézést kért a „hiba” miatt – egészíté ki a fater.
– Én meg azt hittem, hogy elvszerűen felsorakoztunk a hejes mellett, erre kiderül, hogy egy ilyen döntés pusztán „hiba” volt! – hüledeze a Zacsek.
– Beismerte, hogy „maga viseli a felelősséget, mert fáradt és túlterhelt, és nem tud mindennel foglalkozni” – részletezé amama.
– Egyáltalán miért kellene neki mindennel foglalkoznia?! – veté fel a költői kérdést az öreg.
– Biztos belemerült a leendő bestsellerének az írásába, beleélte magát a színes forradalom legyőzésének a taglalásába, és nem tudott kellőképpen odafigyelni másra – találgata a Zacsek.
– Ámerika sem szavazott a határozatra – ismerteté a muter.
– Ez a tramplis Ámerika már meg sem lep – legyinte atata –, káo újra nagy szeretne lenni, pedig ahogy elnézem, mindent megtesz annak érdekében, hogy szakítson mindazzal, ami őt az utóbbi bő száz évben naggyá tette.
– Ehelyett felülvizsgálják és megnyirbálják a kiadásokat – magyaráza az öreglány. – Láttam egy videót, amelyben a Maszk láncfűrésszel ízetlenkedik.
– Biztos így akar rendet vágni – jegyzé meg a Zacsek. – Mit is mondjak, eléggé fura személy benyomását kelti a világ leggazdagabb embere. Kíváncsi vagyok, mi történne, ha én kimennék az uccára egy láncfűrésszel összevissza hadonászni.
– A sárga siskás Trampli meg a láncfűrészes Maszk mellett a Beavis és a Butt-head, két bugyuta tinédzser egy múlt századbeli animációs szitkomból, ojan komojaknak és okosaknak tűnnek, mint a Hegel és a Kant filozófusok – állapítá meg a fater.
– Rousseau, a nagy felvilágosodás kori gondolkodó szerint „nincs olyan őrület, amelyből ne lehetne kigyógyulni, kivéve a hiúságot” – bölcselkede amama.
– Ha nem lenne tragikus, röhejes lenne az a sok rossz, amit egymásnak teszünk – merenge a Zacsek –, különösen, ha belegondolunk, hogy a végtelen világűrben az egész bolygónk csak egy porszem.
– Lehet éppen ezért is akarja a Maszk meghódítani a Marsot – morfondíroza az öreg.
– Szerintem – ötletele a muter – a jenki főseriffet és milliárdos jobbkezét is bele lehetne ültetni egy űrhajóba, és azt mondani nekik: Mars a Marsra!
Pistike, olcsóságokra vadászó bestselleríró
