Fákják, füstfelhő, sokkbomba, könnygáz, repülő üvegek, locsolkodás, tojáshajigálás, lökdösődés, civakodás, totális káosz! Nem, uopste nem a kukutyini fociligában szereplő két sztárcsapat zurkolóhuligánjainak mérkőzés előtti csetepatéjáról van szó. Megkezdődött a zerb parlament tavaszi ülésszaka!
– Hosszú idő után ismét összeült a szkupstina, Tematild, csak azért, nehogy elfelejtsük, hogy ijen is van, és úgy tűnik, egy időre lemondhatunk az uncsi hétköznapokról, jól fizetett képviselőink mindent megtesznek a szórakoztatásunk érdekében – állapítá meg atata.
– Ha ez ilyen izgin folytatódik, Tegyula – tűnőde az öreglány –, a zösszes bohóc, humorista, stand up komikus meg a többi nevettető munka nélkül marad a zországban.
Miután túltette magát az első megilletődöttségen a füstben úszó szkupstina látványán, némi feszültségoldó gyanánt a fater elmessélt egy viccet.
Csörög a telefonkészülék a parlamentben, az ügyeletes személy jelentkezik.
– Halló! A szkupstinát kaptam?! – kiabálja a vonal túlsó oldalán egy férfihang.
– Igen, uram. Mit óhajt?
– Az érdekel, mire van szükségem ahhoz, hogy képviselő legyek.
– Mondja, magának teljesen elment az esze?
– Totálisan! Ezenkívül mi kell még?
– Attól tartok, már nem sok minden – felelé a viccbéli ipse kérdésére amama. – Azonfelül, hogy nem értem, hogyan történhetett ekkora cirkusz, az sem világos, milyen úton-módon került ennyi pirotechnikai nyavalya a tisztelt házba, és még arra is kíváncsi lennék, jogilag miként nyújthat be javaslatokat a távozóban lévő kormány a parlamentnek.
Hagyjuk most a zősöket értetlenkedni meg hüledezni. Képzeljék, Zabadka Cityben immár pompásan buszozhatunk! Vannak spéci, a hírek szerint vadiúj buszok, zömében zép pirosak. Utazom én így a héten, a hátsó ajtó előtt ácsorgó szemrevaló csajszit stírölöm, amikor megáll a járgány, az ajtó azonban nem nyílik előtte. A lányka zerencséjére a többi utas időben figyelmeztette, hogy iparkodjon a középső ajtóhoz, mert a hátsó nem működik. Biztos nem volt még ideje bejáródni. Na ezért nem szeretem én az újdonságokat, jegyezte meg az öreg, amikor otthon előadtam friss buszozós tapasztalataimat.
A legviccesebb azonban a muter volt, aki már napok, sőt hetek óta készült a váltásra, elolvasott, meghallgatott minden illetékest ez ügyben, és úgy döntött, az első nap kivált egy napijegyet, mert immár ilyet is lehet, ám a sofőr felvilágosította, lehet, hogy a zokosok ilyenekről beszéltek, de neki fogalma sincs a dologról, azt sem tudja, hogyan kell azt adni, még az elektronikus leolvasókat sem szerelték fel, és ki tudja, mikor fogják.
– Megtanulhattad már, Tematild, hogy ez itt a Balkán – szórakoza az eseten atata. – Itt nem úgy van, hogy felkészülnek, és aztán vágnak bele valamibe, hanem belevágnak, és aztán ahogy esik, úgy puffan!
– Zabadka nem is a Balkán! – felesele vissza az öreglány.
– Földrajzilag talán nem – így a fater –, mentalitásban viszont nagyon ott van!
– Igazad lehet – gondola bele amama –, az új utasszállító vállalat neve is erre utal: Trans-Jug.
– Szívem szerint Déli Transznak fordítanám – kuncoga az öreg. – Remek regénycím lehetne, majdnem olyan jó, mint a Kinek Észak, kinek Dél.
– No de az egyetemisták és támogatóik a földrajzi délen, a császárváros Nišben akkora hepajt csaptak a múlt hétvégén, hogy csak na! – ismerteté az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Még a közszolgálati média is tárgyilagosan beszámolt az eseményről!
– Lett is belőle baj – tudatá a muter –, a Vučko „imbecillisnek” titulálta az RTS helyi tudósítóját. Később ugyan közleményben bocsánatot kért, ám még ugyanabban a szövegben az érintetteket „a szakma szégyenének” nevezte, ami miatt a niši újságírók nem fogadták el a bocsánatkérését.
– Nem tudom, hogyan halad a zállamfő a tankönyvírással a színes forradalmak legyőzéséről – élcelőde atata –, ha holmi piszlicsáré dolog miatt, mint amilyen a tévénézés vagy a közleményírás, fojton meg kell szakítania.
– Hol van már a zínes forradalom, zomzéd – legyinte a Zacsek –, újabban ellenforradalomról sutyorognak!
– No de az ellenforradalomhoz előtte forradalom szükséges – logikáza az öreglány.
– A niši találkozó után a zegyetemisták március idusára Belegrádban még nagyobb összeröffenést jelentettek be – tájékoztata a fater. – Amilyen kelendő áru lett az utóbbi időben a tojás, az lehet majd a tojásforradalom!
– Hallja, zomzéd, száll a tojgli polgármesterre, képviselőre, miniszterre – spekulála a Zacsek. – Bevallom, jobban örülnék, ha a pocsékolás helyett ebből a sok tojásból a zanyósom készítene egy fincsi dobostortát.
– Ki tudja, lehet, a tojás áráról is szót ejtettek a zerb Davosban, avagy a kopaoniki biznisz fórumon összesereglett okosok – találgatá amama.
– Biztos megdumáltak valami horoszkópszerű okosságot – trollkoda az öreg. – Például: amennyiben irtó iparkodunk, akkor az eredmények sem maradnak el.
– Én mindig keresztet vetek és elmondok magamban egy imát, amikor valami öltönyös vagy kiskosztümös a sikerekről és a zép jövőről kezd el ömlengeni – dünnyöge a Zacsek.
– Azok után, ami a Fehér Házban történt a múlt pénteken a Trampli meg a Zelenszkij között, azt hiszem, csak idézőjelben beszélhetünk a „zép jövőről” – csóválá a fejét a muter.
– A felvétel megtekintése után úgy döntöttem, hogy azzal, akinek ez a viselkedés után is még szimpi az ámerikai főseriff, nem sok megbeszélni valóm maradt – keményíte be atata.
– A diplomácia egészen egyzerűen meghalt az Ovális Irodában – szögezé le a Zacsek. – És mint újabban megszokhattuk: azok rúgták föl, akik szavak szintjén a leginkább hivatkoznak rá!
– Ott aztán végképp lehulltak a maszkok – bólogata az öreglány.
– Csak a Maszk maradt – poénkoda a fater. – A háttérben biztos jót röhögött. Mint a Dzsóker. Vagy a Putykó!
– A Trampli azóta már megvont minden katonai támogatást Ukrajnától – zörnyülköde amama.
– Egyáltalán nem lep meg – sóhajta az öreg –, a sárga siskás Jenkibajnok teljesen a ruszki hivatali kollégája bábjaként cselekszik.
– Akadnak még néhányan világszerte – jegyzé meg a Zacsek.
– Hagyjuk a nagypolitikát – javasolá a muter. – Foglalkozzunk inkább azzal, hogy az időjósok szerint hamarosan itt a tavasz, el kell kezdeni a kerti munkálatokat.
– Ja! – erősíté meg atata. – Attól tartok, pár héten belül a klímát majd át kell állítani a fűtőről a hűtő üzemmódra.
– Előtte még nyakunkon a nőnap – emlékeztete a Zacsek zomzéd.
– Úgy van! – lelkesede az öreglány. – Elárulod, Tegyula, mire számíthatok? Meglepsz egy masszázsos-gyógyfürdős wellness hétvégével? Vagy egy gyertyafényes vacsorával készülsz valami puccos étteremben? Netán kapok egy mutatós szobanövényt: egy csini krotont, filodendront vagy flamingóvirágot?
– Mit szólsz ahhoz, Tematild – válaszola némi töprengés után a fater –, ha előadok egy tanulságos viccet?
Nem várva a biztatást, már mondta is.
Egy fiú és egy lány március 8-án kézen fogva sétálnak a városközpontban. Épp egy virágüzlet előtt haladnak el, amikor megszólal a lány:
– Drágám, érzed, milyen jól illatozik az a sok virág?
Mire a fiú:
– Szeretnéd, hogy még egyszer elmenjünk a bolt előtt?
Minden hölgynek boldog nőnapot kíván Pistike, tojásokkal zsonglőrködve buszozó virágbarát
