A múlt szombaton Belegrádban megtörtént az évszázad tüntetése! Egyesek szerint „csak” százezren gyűltek szerint, mások viszont úgy látták, hogy a milliót is meghaladta a tiltakozó polgárok száma. A valós szám nyilván a kettő között van, több százezer ember mindenesetre irtó nagy tömeg.
– Képzeld, Tematild, mekkora emberáradat gyűlik össze a zerb fővárosban, ha péntek hajnalban nincs a bombariadó és a személyszállítás felfüggesztése a vasúti közlekedésben – csóválá a fejét atata.
– Érdekes, Tegyula, hogy se pénteken, se szombaton nem sok hírrel találkoztam arról, hogy keresik is azt a fránya robbanószerkezetet, amelynek az elhelyezéséről névtelen bejelentés érkezett – gondola bele az öreglány.
– A felvételek alapján minden békésen zajlott mindaddig, amíg valami fura hang nem hasított végig a noviszádi vasútállomáson elhunyt áldozatokra csendben emlékező sokaságon – hüledeze a fater.
– A jelenlevők arról kezdtek pusmogni, hogy valamiféle fura eszközt, bizonyos kísérleti jellegű szónikus fegyvert, úgynevezett hangágyút vetettek be – fűzé hozzá amama.
– A közösségi médiát elárasztották a hideglelős felvételek arról, ahogyan a „szpuki hang” érkezésére a tömeg ijedtében pánikszerűen szétválik, mint a bibliai Mózes előtt a Vörös-tenger – ecsetelé a látottakat az öreg.
– A zilletékesek azonnal cáfolták, hogy bármi ilyen titokzatos eszközt használtak volna – mondá a muter.
– Állítottak azok már egyéb faramuciságokat is – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Nemcsak, hogy cáfolták, hanem kilátásba hejezték, hogy azonosítani fognak mindenkit, aki álhíreket terjeszt holmi hangágyú állítólagos használatáról – ismerteté atata.
– Fenyegetőzni bezzeg tudnak! – zsörtölőde az öreglány. – Valamit rendesen elvégezni és fenntartani már kevésbé. A zabadkai autóbusz-pályaudvar váróterme beázik, műanyagvödrökkel gyűjtik bent az esővizet, biztos jó lesz majd vele valakinek a muskátlikat öntözni, a csantavéri piacra pedig, úgy tűnik, eső esetén gumicsizmában kell menni, ha nem akarsz bokáig elmerülni a latyakban.
– Pedig az tudtommal nem is ojan rég készült – értetlenkede a Zacsek –, ezek szerint azóta se törődtek sokat a karbantartásával.
– Visszatérve a fenyegetésekre – morfondíroza a fater –, szerintetek azokra gondoltak, akik erről a csodafegyverféleségről írnak és beszélnek, vagy mindazokat is felkutatnák, akik pánikszerűen szétszaladtak?! Végeredményben tőlük indult az egész hangágyúsdi vagy már ami.
– Bárminek is nevezzék, valami csak volt, annyi ember nem tévedhet – nyugtázá amama. – Rengeteg felvétel kereng róla a zinterneten.
– Jaj, zomzédasszony – élcelőde a Zacsek –, nehogy most azt akarja mondani nekem, hogy inkább a szemének hisz, mint a zokos funkciknak!
– Világszerte több ezer influenszer és youtuber foglalkozik az üggyel, kommentálja, elemzi, osztja meg több milliós követőivel – taglalá az öreg.
– Hurrá! – ujjonga a muter. – Végre globálisan is híresek lettünk!
– Valaki talán azt gondolja, hogy egymásnak tök ismeretlen emberek spontán úgy tudtak együttesen reagálni?! – töprenge a Zacsek.
– Majd megmagyarázzák, hogy hogyan történt az spontán! – trollkoda atata. – Biztos egy koreográfia része volt. Összejöttek valahol a réten, és sokáig gyakorolták, hogy minél hitelesebbnek tűnjön.
– Az is lehet, hogy ufók voltak – latolgatá az öreglány. – Azt mondják, hogy köztünk élnek.
– No de megtanulhattuk már – közlé a Zacsek –, hogy ha a zilletékesek elkezdenek valamit sorozatban cáfolni, ott nincs minden rendben.
– És végül így is lett! – tudatá a fater. – Kórusban hangoztatták, hogy Zerbiának nincs ijen fegyvere, miután azonban a képviselő Marinika bizonyítékokkal rukkolt elő, hogy pár éve igenis vásárolt az állam, hirtelen eszükbe jutott, tényleg van valahol valamelyik raktárban vagy pincében, no de ők azokat sohasem használták!
– A dallikázni szerető, ügyvezető belügyis Ivica a bizonyítékokkal történő szembesítés után kénytelen volt magyarázkodni, és a nyakát húzogatva elismerte, hogy az üggyel kapcsolatos korai közlemények egy kicsit „esetlenek” voltak – messélé amama. – Különben meg, ugye, nem olyan nagy valami ez a cucc, nyilatkozta, az eBayen bárki megvásárolhatja.
– Tényleg lehet rendelni ijet online?! Kihozza a postás?! – döbbene meg a Zacsek. – Ekkora reklám után, megtörténhet, hogy tömegesen kell majd őket szállítani Zerbiába! Valaki hévimétállal, valaki turbófolkkal, valaki meg hangágyúval riogatja majd a környékbelieket! Olvastam a zújságban, hogy a rohamrendőrök az egyiket egymás közt Indiánnak hívják. Biztos mondogatják neki: Hoka Hey!
– Maradjunk annyiban, hogy a hatalom kissé belegabalyodott ebbe a sztoriba – összegezé az öreg. – Először azt állították, hogy nincs és soha nem is volt hangágyú, mert törvényellenes. Aztán megtudtuk, hogy mégiscsak van belőlük, de azok uopste nem minősülnek fegyvernek, különben is, valahol porosodnak, már lemerült bennük az aksi. Hogy, hogy nem, csakhamar kiderült, hogy a tüntetés napján több helyszínen is el voltak hejezve ilyen eszközök a városban, csak nem használták őket. Ehhez azért kell bőr azon a bizonyos helyen.
– Szóval létezik A, B, és C változat – fejtegeté a muter. – Értelemszerűen ebből legalább kettő nem igaz.
– Ha a fura hangot érzékelni vélő tüntetőket kérded, valószínűleg egyik sem – állapítá meg a logika hathatós segítségével a Zacsek.
– Általánosítsunk egy kicsit – merenge atata. – Alapos a gyanú, hogy ha nem kerül nyilvánosságra bizonyíték arról, hogy mégiscsak van valamiféle hangágyú, hangfegyver vagy hangizé, ne akadjunk fel a szóhasználaton, mert nem az a lényeg, hanem az, hogy nevétől függetlenül létezik ez a bizonyos eszköz, akkor valószínűleg még ma is azt a dumát nyomnák, hogy nincs. Ebben az esetben lelepleződtek, bennem azonban felmerül a kérdés, mi mindenről állíthatnak még olyat, ami mégsincs egészen úgy, ahogyan mondják.
– Az a baj, hogy ezek és a hasonló viselt dolgaik miatt sokszor már azt is nehezen hiszem el nekik, amiben netán igazat mondanak – sóhajta az öreglány.
– Annyit azért ennyi idő alatt már megtanulhattak volna – bölcselkede a Zacsek –, hogy bármennyiszer is mondod el a tévében és a rádióban egy verébről, hogy csini paradicsommadár, attól még továbbra is veréb marad.
– Az a lényeg, hogy a békés embereknek köszönhetően sikerült elkerülni a csihipuhit – szögezé le a fater. – Ami miatt nyilván egyesek csalódottak, de ez már legyen az ő bajuk.
– És a héten Zerbiában is megkezdődött a tavasz! – örvendeze amama.
– Biztos emlékeztek még a régi mondásra: Tavasz van, én meg Zerbiában élek! – nosztalgiáza a Zacsek.
– Most meg már kormányunk sincs – újságolá az öreg –, merthogy a parlament a héten hosszú idő után konstatálta Kormányos Milos lemondását, s így feloszlott a kormány.
– Állítólag vagy áprilisig felállítanak egy új kormányt – szemlélteté a lehetőségeket a muter –, vagy pedig júniusban ismét voksolni fogunk.
– Már direkt hiányzik egy kis választási kampánysorozat – csipkelőde a Zacsek –, különösen a tüntetéssorozat mellé.
Amiről az alábbi vicc jutott az eszébe.
Választások előtt két képviselő beszélget a parlament folyosóján.
– Ha nyerünk – mondja az egyik –, tengerészeti miniszter szeretnék lenni.
– Tengerészeti miniszter?! – csodálkozik a másik. – Minek olyan nekünk, tengerünk sincs!
– Miért ne?! Hát népjóléti miniszter is van!
Pistike, zuperszónikus kisindián
