Nem sokat kell töprengeni azon, hogy mi számított a mögöttünk álló hét vezető témájának. A március 15-i belgrádi, történelmi számokat felmutató egyetemista tüntetésen, a tizenöt perces csendes megemlékezés során, valamilyen pánikkeltő zajra lettek figyelmesek az emberek, s menekülni kezdtek az úttestről, sokan ugyanis egy nagy terepjáró sebes érkezésével, mások egy mélyen szálló repülőgép robajával tudták összehasonlítani a hallottakat, melyeket egy furcsa légáramlat is kísért, a beszámolók szerint. Azt is tudni, hogy sokan fordultak az eseményt követően fülzúgással, szédüléssel, fejfájással orvoshoz, egyeseknek a szívműködést szabályozó műszereik is leálltak. Tudni lehet tehát azt, hogy valami történt, valamilyen hang, robaj hallatszott, valamilyen légáramlás bekövetkezett, s a tömeg pánikszerű reakcióját okozta, végigsöpört a félelem az áldozatok előtt adózókon a Milan király utcában és annak környékén.
Tudni lehet azt is, hogy a hatalmi koalíció meglehetősen felelőtlenül kezelte a történteket. Az államfő és a belügyminiszter is naponta változtattak kijelentéseiken, először arról szóltak, hogy nem létezik Szerbiában hangágyú, aztán azt lehetett hallani, hogy létezik, de nem használják, aztán amikor már fotók is megjelentek, azt lehetett hallani, hogy nem arra használják, amire a média állítja, amiről a szemtanúk beszámoltak, s amiről videofelvételek is készültek. Az LRAD készülékeket ugyanis valóban fel lehet használni arra is, hogy nagyobb tömegmegmozdulásokon hangosbemondóként értesítsék az embereket a történésekről, figyelmeztessenek mindenkit arra, hogyan kell viselkednie, hogy elkerülje a rendőrség kényszerítő magatartását, de nyilvánvalóan lehet másra is használni, olyan hangok rögzítésére és lejátszására is, amelyeket már tömegoszlatási célzattal alkalmazhat a rendőrség adott esetben. Most ismét ott tartunk, ahol az egész történetnek az elején: nincs biztos kapaszkodónk a kérdésben, megint csak el kell dönteni, hiszünk-e az államvezetőség állításainak, főleg azt követően, hogy eleinte meglehetősen sokszor változtatták maguk is a kijelentéseiket, vagy nem hiszünk, s akkor meglehetősen veszélyes következtetéseket vonhatunk le, mint amilyen például a békés tömeg megtámadása a tiltakozó megmozdulás alkalmával.
Fotó: Beta
Ami az eddigiekben szakavatottak kijelentései alapján megállapítható, az az, hogy nem láncreakció következett be, főként pedig nem ok nélküli pánikreakció ezen a megmozduláson. Biztonsági elemzők rámutattak arra, hogy amennyiben ok nélküli pánikhelyzet áll elő, annak a kiterjedése soha sem olyan széles területet ölel fel, mint a kérdéses belgrádi eset, hanem szűkebb térségre korlátozódik. A hang is bizonyítéknak számít, ami az egész esetet előidézte, s az orvosi leletek is, még ha azokat is megpróbálták egy ideig leplezni. Ugyanakkor, a másik oldalon a hangágyú használata ellen szól magának a gyártónak, a Genasysnak a közleménye, mely arra tért ki, hogy – a rendelkezésre álló felvételek és tények alapján – minden bizonnyal nem az LRAD eszközök valamelyikét vetették be március 15-én, de arra is emlékeztettek, hogy az Earshot (a világ első olyan nonprofit szervezete, amely hanganyagokat vizsgál az emberi jogok és a környezet védelme érdekében) korábbi meglátása szerint valamilyen hangfegyvert mégis bevetettek a tüntetők ellen, ami lehet Vortex Ring Gun vagy Vortex Cannon (örvényágyú) is. Nem kevesen mondták azt is a szakértők közül, hogy a hangágyú bevetésének esetében az emberek többsége ösztönszerűen a fülét takarta volna el a helyszínen, ami nem volt megfigyelhető. Az ügyészség egy vizsgálatot követően – igaz, megint csak az állami szervek által megküldött válaszokra támaszkodva – közölte, hogy nem állt fenn az esete a hangágyú alkalmazásának.
Már tíz nap telt el eme belgrádi történések óta, s félő, hogy újabb és újabb politikai helyzetek háttérbe szorítják majd ezt a témát, ahogyan az lenni szokott. Pedig nem lenne szabad ennek az esetnek ezzel lezárulnia. Meg kellene kapni egy fontos választ, amit senki sem tud a jelen pillanatban száz százalékos biztossággal közölni. Eddig csak arról hallhattunk hivatalos helyekről, hogy mit nem használtak, mintha az megoldaná a fontosabb részét a kérdésnek: mit, milyen szonikus fegyvert vagy eszközt vetettek be, s ki tette azt?
Nyitókép: Beta
