Ha létezik modern kori időbeli zűrzavar, ami újra és újra képes tömegeket megzavarni, akkor az minden bizonnyal az óraátállítás. Minden tavasszal és ősszel beszélünk róla, morgunk miatta, átszámoljuk a telefonunkon vagy óránkon, mikor is kell korábban kelni, vagy épp lehet-e egy órával tovább aludni. De vajon van még ennek az egésznek értelme 2025-ben?
Az óraátállítás ötlete nem új keletű. Már Benjamin Franklin is írt róla 1784-ben egy esszéjében, azt javasolva, hogy az emberek keljenek korábban, hogy kihasználják a természetes fényt. A nyári időszámítás hivatalos bevezetésére azonban csak az első világháború idején került sor, energia-megtakarítási célzattal. Akkoriban még tényleg sok múlott a világításon: ha egy órával tovább volt világos, kevesebb petróleumot vagy áramot fogyasztottak.
De mit ér ma mindez? A modern háztartások energiafogyasztása már rég nem a villanykörtéken múlik. A hűtők, fűtési rendszerek, klímaberendezések, laptopok, routerek, mosógépek egész évben pörögnek, teljesen függetlenül attól, hogy mikor kel a nap. Sőt, egyes tanulmányok szerint a tavaszi átállás után megnő az energiafogyasztás a reggeli órákban, mivel még sötét van, amikor az emberek elindulnak otthonról.
Ami pedig az emberi szervezetet illeti, nos, ott már komolyabb problémák adódnak. Az alváskutatók szinte egyöntetűen állítják: a biológiai óránk nem szereti a hirtelen váltásokat. Az óraátállítás – különösen a tavaszi – sokaknál okoz fáradtságot, koncentrációs zavarokat, sőt, a statisztikák szerint ilyenkor enyhén megnövekszik a közlekedési balesetek és a szívinfarktusok száma is. Egy órával korábban kelni nem tűnik nagy dolognak, de a szervezet ezt másként érzékeli.
A társadalmi közérzet sem túl lelkes. Egyre több felmérés mutatja, hogy az emberek többsége elutasítja az évenkénti kétszeri időugrást. A 2018-as uniós konzultációban például a válaszadók 84 százaléka az óraátállítás eltörlése mellett szavazott. Az Európai Parlament 2019-ben jóvá is hagyta a változást, de azóta a döntés valahogy a fiókban maradt. A tagállamoknak el kellett volna dönteniük, hogy a téli vagy a nyári időszámítás legyen-e az „alapértelmezett”, de egyelőre nem jutottak konszenzusra.
És persze mindig vannak érvek a megőrzés mellett is. A hosszabb világos esték sokak szerint serkentik a szabadidős tevékenységeket, növelik a vendéglátóhelyek forgalmát, a turizmust, és a közérzetre is pozitívan hathatnak – legalábbis nyáron. Csakhogy ezt nem az óraállításnak köszönhetjük, hanem egyszerűen a hosszabb nappaloknak, amelyek akkor is ugyanúgy megvannak, ha nem nyúlunk az órához.
Egyszóval: az óraátállítás mára leginkább egyfajta időbeli folklórrá vált. Olyan, mint a VHS-kazetta: valaha fontos szerepe volt, ma már leginkább csak a nosztalgia tartja életben. Az idő múlik, az érvek kopnak, a kérdés viszont marad: tényleg megéri évente kétszer eljátszani ezt az időutazós játékot, ha közben sem a pénztárcánk, sem az egészségünk nem jár jobban?
Talán ideje volna tényleg megállítani az órát – legalábbis ebben az értelemben.
Nyitókép: Pixabay
