A tudományos-fantasztikumot a nyolcvanas évek derekán, mint műfajt két mozifilmsorozatnak, a Star Wars-nak és a Star Treknek köszönhetően szerettem meg. A rajongásom az elmúlt évtizedek alatt nem csökkent, s bár azóta rengeteg sci-fi filmet néztem meg és regényt olvastam el, a szóban forgó univerzum, amely azóta hatalmas filmfranchise-zé vált, továbbra is szívem csücskében maradt.
Hiába vitte korábban, még 1964-ben képernyőre Gene Rodenberry amerikai forgatókönyvíró, producer és futurológus a Star Trek sorozatát, picit előbbre járt koránál, s ennélfogva nézettségi problémákkal küszködött és csak 3 évadot élt meg, mégis George Lucas filmrendező 1976-ban megjelent Star Wars – Új remény (New Hope) című mozifilmje robbantott nagyot, még annak ellenére is, hogy a lassan kultikus sorozattá váló Star Trek rajongóinak sikerült a NASA-nál elérniük, hogy az az első űrsiklót Enterprisenak nevezzék el.
Lucas filmjének hatására a hetvenes évekre tervezett Star Trek-sorozat második fázisát Rodenberryék elnapolták és 1979-ben inkább mozifilmet adtak ki, de 1980-ban megérkezett a Star Wars filmeposz második része (igaz 1978-ban a CBS csatorna kiadta a Star Wars Holiday Specialt, de az olyan rosszul sikerült, hogy George Lucastól kezdve Carrie Fisheren és Harrison Fordon át, Mark Hamillig mindenki letagadja – a film egyetlen értékelhető része az volt, hogy itt mutatkozott be először Boba Fett, de csak animációként), a Birodalom visszavág sokkal nagyobb sikert aratott. Két évre rá megérkezett a Khan haragja, vagyis a második Star Trek, de végül 1983-ban megjelent a harmadik Star Wars film, a Jedi visszatér, hogy feltegye az eposzra a koronát. A csillagok háborúja filmeposz ettől kezdve 1999-ig, amikor is moziba küldte az első előzményfilmjét, jóformán ült a babérjain, és 1985-ben csupán két animációs sorozatot készített el: az egy évadot megélt Droids-ot, valamint a két évados Ewoks-ot. Ezzel szemben a Star Trek franchise-ban 2002-ig még további 7 mozifilm készült el, valamint 3 olyan sikeres 7 évados sorozat, mint a New Generation, a Voyager és a Deep Space 9. Ezek a mozifilmek és sorozatok bár óriási sikereket értek el és a popkultúra részévé váltak, korántsem voltak azonban olyan sikeresek, mint Gerorge Lucas filmjei, de róluk bővebben majd egy másik alkalommal.
A KÖNYVEK ÉS A MEGOSZTÓ ELŐZMÉNYTRILÓGIA
Azt hihetnénk, hogy az előzménytrilógia megjelenésééig valóban semmi sem történt a csillagok háborúja univerzumában, de ez koránt sincs így. Luke Skywalker (Mark Hamill), Leia Organa hercegnő (Carrie Fisher), Han Solo (Harrison Ford), és Chewbacca (Peter Mayhew ) Obi One Kenobi (Alec Guinness) birodalom elleni lázadását és kalandjait könyvekben és videojátékokban kezdték feldolgozni. Az első Star Wars könyv, amely lényegében a film papírra való átültetése volt, 1976-ban jelent meg, amelyet magyarul 1980-ban adtak ki Csillagok háborúja címmel. Miközben a folytatások filmregényei is megjelentek, 1978-ban Alan Dean Foster írásában megjelent egy folytatás (Erőpróba), 1979-től Brian Daley engedélyt kapott néhány Han Solóval foglalkozó regény megírására, s később, 1983-ban L. Neil Smith a Lando Calrissian történetekre. Előbbiek közül csak az Erőpróba (A Jedi kristály) kapcsolódott valamelyest a filmekhez, a Solo és Calrissian történetek ezen hősöknek a filmek előtti kalandjaikról meséltek.
A legnagyobb fordulat 1991-ben következett be, miután Timothy Zahn hivatalosan is folytathatta a Csillagok háborúja filmek történetét. Az újabb trilógia – amely 5 évvel a Jedi visszatér eseményei után játszódik – egy újabb Star Wars láz elindítója volt a ’90-es években. 1999-ig számos új Star Wars könyv jelent meg, amelyek főként az az eredeti trilógia utáni Új Köztársaság korában játszódó eseményeket dolgozták fel.
Az évtized végére elkészült az új filmes előzménytrilógia – 1999-ben a Baljós árnyak, 2002-ben A klónok támadása, 2005-ben pedig A Sith-ek bosszúja –, amely kettészakította a rajongótábort és a kritikusokat, azonban óriási pénzügyi sikert hozott. A kritikusok és a rajongók egyaránt felrótták Lucasnak a gyenge rendezést, a sok számítógépes effektet, valamint legfőként a mítoszrombolást, amelyben demisztifikálta az „erőt” és a filmtörténet legikonikusabb főgonoszából, Darth Vaderből egy picsogó kamaszt csinált, ami gyakorlatilag tönkretette az őt megformáló Christian Haydensen karrierjét.
Az előzménytrilógia következményeképp azonban számos regény látott napvilágot az eredeti trilógia előtti Klónok háborúja, s az azt megelőző korszakról (Régi köztársaság, Galaktikus birodalom, Galaktikus köztársaság). Később – nem kis mértékben a játékok hatására – a Régi Köztársaság évezredekkel előtti világából is egyre-másra jelentek meg a regények. Egészen a 2010-es évek elejéig rengeteg új regény jelent meg ezekből az időszakokból és 2008-ban a Lucas-film megcsinálta az azóta kultikussá vált 7 évadot megélt Star Wars: Klónok háborúja című 3D-s animációs filmet David Filoni vezetésével.
A Star Wars jogokat birtokló Lucas-filmet azonban 2014-ben felvásárolta a Walt Disney és összes régi regényt – vagyis csaknem 250 (!) művet egyetlen legyintéssel „legendáknak” minősítették, s az új Star Wars könyvek immár a Mikiegér-füles cég égisze alatt jelentek meg és csak ezeket fogadták el „kánonnak”, ahol az univerzum idővonalát is megváltoztatták (amit tavaly is átszabtak) és új filmeket jelentettek be.
Az ÚJ FILMEK BUKÁSA ÉS A SOROZATOK FELEMELKEDÉSE
Walt Disney nem akart ugyanabba a hibába esni, mint a Lucas-film, ezért léptek egy merészet, a cselekményt az eredeti trilógia utánra tették és az új szereplők mellett visszahozták a régi szereplőket is. Rendezőként korunk elismert filmeseit tették meg és így a 2015-ben megjelent Az ébredő erő után visszatért a remény, hogy a Csillagok háborújának dicsősége visszatér. Bár a kritikusok pozitívan vélekedtek a filmről, a rajongók szerint a film csak az Új reménynek újraforgatott változata volt. Egy évre rá megjelent a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet antológiafilm, amely hatalmas sikert aratott és a Disney be is jelentette a Han solo fiatalkori életét és az Obi One Kenobi életét feldolgozó antológiafilmet. A 2017-ben megjelent Az utolsó Jedik bár szembefordult az előző résszel, a kritikusok továbbra is szerették, de a rajongók már nem annyira, így nem is hozott a Walt Dinsneynek annyi pénzt, míg a 2018-as Solo: Egy Star Wars-történet már a kritikusok körében is gyengébben teljesített a gyenge története miatt (volt aki feledhető limonádéként jellemezte), a katasztrófa azonban az utolsó trilógiafilm, a Skywalker kora volt. A kritikusok és rajongók körében sem vált népszerűvé, ugyanis sem a lezárások, sem a történet nem volt kielégítő miközben a forgatás közbeni rendezőváltás miatt újból szembement az előző filmmel, amit teljes káoszt okozott. Az eredmény lesújtó volt, a nagy filmes cég azonnal le is mondott minden mozifilmtervéről.
Bár a Disney csinált még pár sikeres animációs filmet, a Lázadókat és az Ellenállást, de a rajongók keserű szájízzel ültek a készülékek elé, hiszen úgy tűnt, hogy örökre elveszett az ikonikus filmsorozat. Három évvel ezelőtt viszont a Mikiegér-füles óriásvállalat elindította a Disney+ streaming szolgáltatását, amivel együtt azonnal meg is jelentette hat részből álló The Mandalorian (A Mandalóri) sorozatát. A kritikusok és a rajongók egy emberként lélegeztek fel, sőt még azok a nézők is megszerették a Star Wars univerzumot, akik eddig nem szerették. A sorozat showrunnere, Jon Favreau és Dave Filoni, az első és a második évad is 8 részből állt, főszereplője Pedro Pascal, aki úgy cipeli a hátán a sorozatot, hogy szinte végig sisakot visel, vagyis nem látjuk az arcát. A sorozatban visszatértek a szamurájos és westernszerű filmábrázoláshoz, a CGI helyett bábokat használtak. Hiába egy ismeretlen karakterre építették fel a sorozatot, az mégis képes volt hozni az eredeti trilógia élményét. Maga a sorozat is újszerű és úgy néz ki mostanában igen kedvelt a Disney vállalatnál: a sorozatrészek általában fél órásak, az évad mindössze 6 vagy nyolcrészes, kellő idő van a karakterek kibontására, a cselekmény nem epizódszerű, hanem lényegében lineáris. Tulajdonképpen ezzel a formátummal tulajdonképpen egy 3-4 órás mozifilmet szabdalnak szét kis darabokra. Ezt a formátumot alkalmazzák a képregényes MARVEL szuperhősöknél is. Az epizódok sokkal emészthetőbbek, fenntartják a figyelmet, a történet kevésbé ül le.
Úgy nézett ki, hogy a Disney újra megtalálta az aranytojást tojó tyúkját, hamar be is rendelte a Boba Fett könyve sorozatot is ugyanazzal a Temurea Morrison főszereplésével, aki az előzménytrilógiában játszotta Jango Fett fejvadászt, valamint a játékban a belőle készült klónokat, beleértve Boba Fettet is, majd a előzménytrilógia digitálisan felújított újrakiadásában ő kölcsönözte az ikonikus Boba Fett hangját. Hiába csatlakozott az előző sikeres sorozat showrunnereihez Robert Rodrigez, mégsem sikerült megismételni azt a sikert, mint a Mandalórival. A cselekmény picit vontatott lett, a pocakos Temuera Morrison pedig nem tűnt annak a rettegett fejvadásznak, akinek korábban elhíresült. A sorozat legemlékezetesebb perceit a Mandalóri és a bébi Yoda megjelenése hozta, ami miatt a rajongók a Boba Fett sorozatot elnevezték a Mandalóri 2.5 sorozatnak.
Ettől függetlenül már az óriásvállalat berendelte az Obi One Kenobi sorozatot, az Ashoka Tanóról (klónok háborújában Anakin Skywolker, vagyis a későbbi Darth Vader nagyúr tanítványa), Lando Calrissianról szóló sorozatot és az Andort, ami a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet előzménye lesz, annak egyik főhősével, Cassian Andorral a fókuszban, akit ismételten Diego Luna alakít majd.
A most májusban elindított Obi One Kenobit óriási várakozás előzte meg, főszereplője, Ewan McGregor, aki az előzménytrilógiában is megszemélyesítette a jedi mestert, de Darth Vaderként visszatért a képernyőre Christian Haydensen is, akinek a szinkronját eredeti trilógiához hasonlóan újra James Earl Jones kölcsönözte – ami picit furcsán hangzik, lévén a színészlegenda 91 éves. A sorozat az eredeti trilógia előtt játszik, abban az időben, amikor a kiégett jedi mester Tatooine bolygón vigyázott a gyerek Luke Skywalkerre. A sorozat az előzménytrilógiához hasonlít és végre nem homokos bolygón játszódik, bővelkedik akcióban és a főszereplőnek köszönhetően drámában is, a Disney azonban újra beleesik a saját hibájába, hogy az aranytojást tojó tyúk filozófiája szerint nem mernek újat lépni és elfojtják a kreativitást, ez pedig logikai hibákat és pocsék forgatókönyveket eredményez. Attól félek, ha nem veszi kezébe a dolgokat és kreatív és szabad kezet kapó személy, akkor az óriáscég a mozifilmekhez hasonlóan a sorozatokat is azelőtt megöli, hogy azok tényleg felélesztenék korunk legnagyobb űreposzát.
