A nyári hónapokban Belgrád lecsendesedik, az utcák „elnéptelenednek” (ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy egyetlen emberrel sem lehet találkozni, csak nincsenek tömegek), a forgalmi dugók is szünetelnek… Legalább is a korábbi években így volt. Az emberek többsége nyaralni ment, vagy rokonlátogatóba az ország más vidékeire, hiszen sokkal kellemesebb a nyári hőségeket elviselni egy folyó, vagy tó partján, netán a tenger mellett, vagy az erdőben, hegyekben, mint a naptól felizzott betonutcákon.
Ez az év azonban rendhagyó, több értelemben is. Egyrészt a trópusi hőség sokkal tovább tart, mint eddig bármikor. Másrészről pedig nem csökkent a tömeg olyan mértékben, mint a korábbi években. A tömegközlekedésben még mindig egy-egy járaton érezhető, hogy az emberek többsége nem ment nyaralni, kirándulni sem igazán, bizonyos időszakokban ugyanis nem lehet felférni a buszra. Közben az utakon az autóforgalom sem csökkent le. A múlt hónap közepén, a hőség egyik kiemelkedően meleg napján az egyik parkolóban, ahol nem vetnek árnyékot a fák, rendkívül magas, 71,8 Celsius-fokot mutatott a hőmérő egy olyan autó közelében, amelyet a nap sugarai felhevítettek (a serbialive_beograd instagram oldalon közzétett fotó szerint legalábbis), míg a fővárosi utakon aznap délután 5 órakor 58 fokot mértek. Csúcsforgalomban autóban ülni nem egy leányálom.
Ám a lakásban sem sokkal jobb a helyzet, azok, akiknek nincs légkondicionálójuk otthon és árnyék sem az ablak alatt, több mint 30 fokot is mérhettek a szobában. A klímaberendezések ára pedig (mint ahogy a többi árucikknél is megfigyelhető) felszökött, ahogy a beszerelés költsége is. Belgrádban nem lehet olyan bejegyzett szervízt találni (anélkül pedig a garancia sem érvényes), amely száz eurónál olcsóbban szerelné be a klímaberendezést.
Ennek ellenére a legtöbb lakás már rendelkezik hűtéssel, így a csendesebb órákban, vagyis korán reggel 5-6 órakor is több helyen a hűtőberendezések berregését lehet csak hallani az utcán. Érdekes, hogy bár nem jellemző a fővárosiakra, hogy koránkelők lennének, ezekben a napokban sokan korán reggel intézik ügyeiket, amit csak lehet.
A nappali hőmérséklet ugyanis szinte elviselhetetlen, több helyen ezért a város ivóvizes tartályautókat állított ki, amit az elhaladók előszeretettel használnak is, de nagy segítség ilyenkor, hogy több helyen a belvárosban ivóvizes csapoknál is frissíthetik magukat a sétálók. Nem csoda, hogy gombamód szaporodnak azok a kávézók, amelyek nem csak étellel és itallal kínálnak felfrissülést, hanem párafelhővel is.
És amíg a helyiek és a nagy számban Belgrádba érkezett turisták társalogva, párfelhőben frissülnek fel, soha ilyen elhagyatottnak nem láttam még a parkokat, mint az idén, legalábbis a Tašmajdan park látványa elkeserítő, ugyanis a város egyik legnagyobb parkjában a vízzel való takarékoskodás miatt helyenként már a fű sem nő, a nap leperzselte a virágágyásokat. A legnagyobb sokk pedig a 25. Majnál éri az embert, vagyis a belgrádiak egyik kedvenc sétányán a Dorćol városrészben, a Milan Gale Muškatirović Rekreációs Központ közelében, ahol a Duna partján található vízi éttermek és kávézók (a közismert splavok) oszlopokon álló vendéglátóipari létesítménnyé váltak, a Duna vízszintje ugyanis annyira visszahúzódott, hogy ezek az objektumok nem a vízen állnak, hanem inkább egy sűrű növényekkel, helyenként alacsony fákkal borított területen. A kipárolgás pedig szinte elviselhetetlenné teszi a levegőt. Nem is lehetett emberekkel találkozni a sétányon, egészen este 7-8 óráig, akkor is csak elvétve, kerékpáron esetleg.
Valamivel jobb a helyzet a Belgrád a vízen városrészben, igaz, ott sem sétáltak sokan, inkább a kávézók „frissítő” kerthelyiségei teltek meg vendégekkel.
A fővárosiak többsége, úgy tűnik, az idén úgy döntött, hogy a forróság ellenére helyben marad, és az Ada ciganliján, azaz a főváros „tengerpartján”, illetve a nyitott medencéken teszi elviselhetőbbé a fővárosi nyarat.
