Ma van a nemzetközi öltözz ki nap (International Suit Up Day), amely az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) című szitkom sorozat Barney Stinson figurájának nyomán született meg. A 2005-ben induló sorozat szereplői 9 évadon át mesélik el, hogyan találkozott a főhős, Ted Mosby életének párjával, a csajozásban pedig Barney barátja próbál neki segíteni, aki egy gátlástalan nőfaló. Főhősünk szárnysegédje mindenhol, minden körülmények között öltönyt visel, még alvás közben is, hiszen szerinte sosem tudni, mikor kopogtat az ajtaján egy csinos hölgy. Az epizódokban csakis komoly oka lehet annak, ha Barney nem vesz fel öltönyt, ilyen például egy temetés, mert állítása szerint az öltöny csupa öröm, így annak nincs helye a szomorú eseményeken.
A más néven öltönyre fel napként is emlegetett nemzetközi „ünnepet” a sorozat rajongói keltették életre Barney vicces és lehengerlő karakterének stílusa, egyedisége miatt. A világnap olyannyira elterjedtté vált, hogy pár éve több magyarországi munkahely és iskola is csatlakozott a kezdeményezéshez, így 2010 óta minden október 13-án több százezren viselnek öltönyt akár van erre okuk, akár nem.
Az öltöny és az elegancia ünnepnapja szerint minden napunkat úgy kellene élnünk, hogy abból a legjobbat hozzuk ki. Ha nem tudunk a munkamódszerünkön vagy bármilyen más teljesítményünkön változtatni, akkor a legegyszerűbb, ha a módosításokat a külsőnkkel kezdjük.
A sorozat alatt az öltönymániás Barney Tedet próbálja ellátni öltözködési és egyéb tanácsokkal az eredményesebb csajozás érdekében. Saját hódításainak sikerét is többnyire az öltényeinek tulajdonítja. Ha belegondolunk, a karakter nem tévedett sokat: ruháinkkal jeleket küldünk arról, hogy mit akarunk, arról is, hogy milyennek szeretnénk láttatni magunkat mások szemében. Kivétel nélkül és kíméletlenül első látásra ítéletet hozunk, egy egész történetet alakítunk ki a fejünkben a másik emberről. Ha más miatt nem is, akkor az önszeretet és az öntisztelet miatt is érdemes a külsőnkre adni, viszont ezt lehetőleg ne a mai divat szerint tegyük, hiszen az megfizethetetlen. A jó megjelenéshez ismernünk kell saját testi adottságainkat, elfogadni a hibáinkat és megpróbálni a megfelelő szabással, színekkel korrigálni rajta. Ha kicsinosítjuk magunkat, az a közérzetünkre is kihat, sugárzunk, és ezt mások is észreveszik rajtunk. Nem feltétlenül van szükség ehhez öltönyre, vagy a nők esetében kosztümre. Gyakran elég, ha szépen vasalt, szakadás nélküli nadrágot veszünk fel egy hozzá jól passzoló galléros pólóval és pulcsival. A divatos kínálatból csipegethetünk ugyan, de csak saját stílusunk felfedezése után. Persze azt sem árt tudni, hogy mit mikor illik felvenni. Erre valóak az úgynevezett dress code-ok. Nagyszüleinktől, szüleinktől eltanultuk, hogyan szabad megjelenni a templomban, mit vegyünk fel, ha strandra, színházba megyünk. Nem mindegy, mit veszünk fel reggel, a kora esti órákban vagy éjszaka, de ugyanez elmondható az évszakokról is. Nos, nem minden jó tanács válhat a hasznunkra, mert a folyamatosan változó trendek és igények miatt gyakran összemosódnak a határok. Ilyen például a szabadidő- és a sportruházat ötvözete, melyre már külön szó is létezik: athleisure. A munkakörünk, a funkciónk is meghatározza, hol miben kell megjelennünk. Mindez nagyon összetettnek tűnhet, de elég lépésről lépésre haladni és csak apróságokon változtatni. Például elég, ha megfogadjuk, hogy többet nem veszünk fel rövid ujjú inget (még akkor sem, ha 40 Celsius-fok van), mert az csak a szörfösök kiváltsága, vagy ha odafigyelünk, hogy a nyakkendő pont a nadrágszíjunkig lógjon.
Meglehet, ennek az öltöny-napnak célja, hogy mindenki, mindenhol elegánsan öltözzön, de igencsak meglepődnék, ha ma betoppanna az ajtómon a villanyszerelő talpig öltönyben, vagy ha a piacon egy fekete öltönyös mérné ki nekem a krumplit.
