Vírus és vakcina

Mikor ezeket a sorokat írom, éppen egy éve, hogy hivatalosan is regisztrálták az első új koronavírussal fertőzött személyt Szerbiában, történetesen egy vajdasági kisvárosban, Topolyán. A fiatalember kálváriája, a több napig tartó magas láz, kétoldali tüdőgyulladás, a három hetes kórházi kezelés teljes elzártságban, a hosszan tartó felépülés már elég lehetne a helyzet komolyságának megértéséhez. Az elmúlt egy évben Szerbiában eddig több mint négy és félezer emberéletet követelt a járvány, és közel fél millió betegséget jegyeznek a statisztikák. Nincs ember, aki nem ismerne valakit, akiknek családjában tragédiával végződött a fertőzés. Mindez nem elég, a ránk zúduló információáradat nagyon sok esetben a bizonytalanságunkat táplálja a vírussal, és most már a tudósok által kifejlesztett védőoltással kapcsolatban is.

Tavaly március óta gyökeresen megváltoztatta az életünket a világjárvány, mindennapos, szinte természetes kellékünk lett a maszk, a fertőtlenítés, a távolságtartás. Átéltünk karantént, a határok lezárását, megtapasztaltuk a home office előnyeit és hátrányait, az ünnepeket szeretteink nélkül töltöttük, s valljuk be, valamennyiünknek elege van ebből a helyzetből.

Az új koronavírus és mutánsai itt köröznek körülöttünk, nem tudni melyik nap találkozunk vele, és testközelből éljük át a teljes bizonytalanságot. Hogyan reagál a szervezetünk, kinek adjuk át a fertőzést?
El vagyok keseredve. Az egy éve tartó bezártság, csiki-csuki állapot hatását mind jobban érzem magamon. Tavaly egyedül töltöttem a húsvéti ünnepeket, vajon így lesz ez most is? Januárban influenza szerű tünetekkel átestem a betegségen, úgyhogy most az antitest-tesztre készülök, reményeim szerint nyárig védve leszek az újabb fertőzéstől.
Egy neves virológus nagyon egyszerű szavakkal így magyarázta el a járvány lényegét: „Egy vírus mindig kiválasztja a neki ideális gazdaszervezetet. Legyen elég nagy ahhoz, hogy ő bőségesen szaporodhasson benne, de ne pusztuljon bele azonnal a vírusba, mert ez csökkentené a szaporodás lehetőségét, és legyen elég gyakori, hogy ő könnyen terjedhessen az egyedek között. Az ember ilyen gazdatest."
Hiába a tudomány válasza – hiszen időközben megszülettek a védőoltások –, a vakcina hatásmechanizmusa, a járványok természete nem igazán érdekli a kétkedőket.
Szerbiában jól szervezett az immunizáció, nem lehet panaszunk, valóban a személyes felelősségünk, hogy oltakozzunk-e, hozzájárulunk-e a személyes védettség mellett a betegség terjedésének csökkenéséhez. (A világon a helyzet szomorú képet mutat: a gazdag és a szegény országok közti vakcinaellátási különbség már akkora, hogy mindössze 10 országban adták be az összes COVID-oltás 75%-át, miközben 130 államba még egyetlen adag vakcina sem érkezett.)
Bár a szerb társadalom oltási hajlandósága viszonylag magas, a vakcinákkal kapcsolatos téveszmék itt is elterjedtek. Ezért is volt jó érzés, amikor szűkebb környezetemben végzett körkérdésre ezeket a válaszokat kaptam. A gyermekgyógyász, elmondta amint lehetett jelentkezni a koronavírus elleni védőoltásra, megtette. „Vakcina nélkül a járvány nem győzhető le. Sajnos, még nem tudjuk, hogy egy évig véd, vagy kettőig, ezt a gyakorlat fogja megmutatni. A szakemberek azt mondják, hogy ez a vírus nem fog eltűnni, valószínű, hogy ismétlő oltásra lesz szükség, mint ahogyan az influenza esetében. Én egyértelműen védőoltáspárti vagyok, ezt az élet már bebizonyította, hogy igenis életeket ment."
Erre hívta fel a figyelmet nővér ismerősöm is, hogy a fertőző betegségek terjedését csakis a vakcinák állították meg: „Gondoljunk a feketehimlő, gyermekbénulás, tuberkulózis, torokgyík, merevgörcs, szamárköhögés, bárányhimlő okozta betegségekre. Sajnos a múltban sok millió ember halt meg e betegségekben. Minden járványt komolyan kell venni. Ma a modern közlekedésnek köszönve egy nap alatt körbe fertőzheti a vírus a Földet. A védekezés a mi kezünkben van: ezért úgy döntöttünk, hogy a családom minden tagja felveszi a Covid–19 elleni vakcinát."
Nyugdíjas ismerősöm felháborodásának adott hangot, hogy hónapok óta a vírustagadók bejegyzéseivel vannak tele a közösségi oldalak: A vírus pedig, mint a többi más élőlény, küzd fennmaradásért, mutálódik és nyerésre áll. Ami a vakcinát illeti, igen, bejelentkeztem, várom az értesítést – nyilatkozta.
Szomszédasszonyom pedig azt hangsúlyozta, hogy az emberben annyi kétség van, annyi bizonytalanságot teremtett a lassan egy éve tartó helyzet, a sok információ és dezinformáció, hogy nem tudja konkrétan megmondani, hogy mi lenne a jó: „Hogy az ember folyamatosan rettegjen, az nem élet, fontos, hogy találkozzon más emberekkel, hogy érdeklődjön a másik iránt. Fontos lenne az optimizmus megőrzése. A félelem is kihat az ember egészségre. Én még nem jelentkeztem a védőoltásra, de gondolkodom rajta, vannak ismerősök, akik fölvették, őket ez megnyugtatja, én is előbb-utóbb regisztrálok majd" – fejtette ki véleményét.
Intézményvezető ismerősöm már felvette az emlékeztető oltást is, így nyilatkozott: „Testközelből láttam miként kaszált el akár életerős embereket is a járvány. Tudom, közhely, de a vírus tényleg nem válogat. Nem tehetünk róla, de tehetünk ellene. Közösségi életet élek, így ez most nagyobb megnyugvással tölt el. Felelősnek lenni önmagammal és másokkal szemben is, erre ad alkalmat a védőoltás. Bízom a tudományban. Sajnálom, hogy a média teret enged a rengeteg bugyuta és ostoba összeesküvés-elméletnek. Sajnos nagyon sok embert elbizonytalanít, összezavar, de ami a legborzasztóbb: megtéveszt. Egyébként sincs párhuzamos valóság, csakis a tömeges oltásokkal lehet kiirtani ezt az alattomos kórt. Amennyiben ezt kétségbe vonjuk és elutasítjuk, itt marad a nyakunkon. Minden nyűgével együtt: maszk, bezártság, félelem."