Egy édesanya mesélte, az ismerősének a kisfia arra panaszkodott, hogy este sokáig nem tudja lehunyni a szemét, mert nyugtalan, fél. Ő azt ajánlotta, gondoljon akkor szép dolgokra, gondoljon a jó tündérekre. E mesebeli lényekről jutottak eszembe a valós lények, hathatós támogatóink: az angyalok.
Az értelmes, szabad akaratú lények, akik tiszta szellemi teremtmények, a Szentírásban angyalok néven szerepelnek.
A „menny” azt a helyet jelöli, ahol az angyaloknak nevezett szellemi teremtmények az Istent körülveszik, őt dicsőítik, és neki szolgálnak. Értelemmel bírnak, személyesek, halhatatlanok, és minden látható teremtményt fölülmúlnak tökéletességben. Erről tanúskodik dicsőségük ragyogása. Időnként különleges küldetéseket teljesítenek Isten üdvözítő tervében, azaz közvetítő szerepet játszanak Isten és az emberek között.
Szent Ágoston azt mondta, hogy az angyal szó nem a természetüket jelöli, ami szellem, hanem a hivatalukat. Egész létüket illetően Isten szolgái és hírvivői. Ennek folytán mindenkor látják az Atya arcát… aki a mennyben van (Mk 18,10).
Az angyal név a görög angelosz szóból ered és hírnököt jelent. A Bibliában az angyalok az Úr küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve keresik fel az Úr trónját.
Isten az üdvösség tervének a hirdetőivé tette az angyalokat. A zsidóknak írt levélben (1,14) olvassuk: szolgáló lelkek, „azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” – mi, emberek, ha az evangéliummal összhangban élünk.
Tehát a szolgáló lelkek, az angyalok mentették meg például Hágárt és gyermekét (vö. Ter 21,17), adták hírül Krisztus megtestesülésének, születésének és feltámadásának örömhírét. Az Apostolok Cselekedeteiből megtudjuk, az Úr angyala volt az, aki Pál apostolt kiszabadította a fogságából (12,3 kk.). Örvendünk hatalmas, titokzatos segítségüknek. Szent Mihály, Szent Gábor, Szent Ráfael és az őrzőangyalok emlékezetét a liturgiában külön is ünnepeljük.
Egész életünkben segítségre szorulunk. Gyermekkortól a halál pillanatáig az ember életét körülveszik az angyalok, őrizetükkel és közbenjárásukkal támogatják. Őrangyalt Isten szeretetből rendelt mindegyikünk mellé. Az elnevezés a 91. zsoltár 11–12. versére, gyönyörű gondolatára vezethető vissza: Isten „angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Tette ezt Isten, hogy az angyalok segítsék az embert e cél elérésében. Angyal által vagyunk az Úr oltalmában, aki azt akarja, hogy a földi életen át jussunk az örök boldogságba. A gonosz, a hitetlen ember sem veszíti el Istennek a kegyelmi támogatását teljesen, ezért van őrangyala, aki elkíséri a bölcsőtől a sírig.
A keresztény művészetben különböző korokban különböző módon ábrázolták az angyalokat. A szárnyas angyalok a 4. század végén jelentek meg, és csak a reneszánsz, illetve a barokk művészetben szerepelnek szárny nélkül. A repülő angyal legkorábbi ábrázolása a római Santa Maria Maggiore-bazilika mozaikjain jelenik meg, az Angyali üdvözlet jelenetében. A bizánci művészet a korai századok ünnepélyes-szigorú angyaltípusát őrizte meg.
Az érett középkorban jelennek meg az első gyermekként ábrázolt angyalok. Itáliában az antik Ámor-figurák hatására ebből a típusból alakulnak ki a puttók és a szárnyas angyalfejek. Az angyalok öltözéke általában fehér vagy világos, fénylő színű. Ráfael, Tóbiás kísérője és védelmezője az őrangyal-ábrázolások mintaképe lett.
Az ábrázolások hatására az emberek sokszor szárnyas csecsemőkké, pufók babákká silányítják az angyalokat. A beléjük vetett hit és a hit a másvilágban a mai, jómódú világunkban szinte teljesen eltűnt, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Lucifernek, a bukott angyalnak a hatalma egyre fenyegetőbb. Isten nem kényszerít azonban minket arra, hogy higgyünk az őrangyalokban, segítségül hívjuk őket, ima által kapcsolatban legyünk velük mint jó barátainkkal.
Az őrzőangyalok liturgikus tisztelete, ünnepe ugyan elmúlt, október 2-án volt, közbenjárásukat azonban tanácsos naponta kérni: jó kezekbe tenni nemcsak általános, középiskolás, egyetemista és már dolgozó gyermekeinket vagy unokáinkat, hanem szüleinket, házastársunkat is. Tanévkezdéskor, az egyetemi iskolaév kezdetén, mindennap.
A történet elején említett kisfiú, aki az alvással küszködött, valószínűleg nem hallott egyetlenegy rövid őrangyali imádságot sem, amelyet a kis hittanosok szinte az első órán megtanultak, s hiszem, hogy azóta reggel-este elmondják. Ennek gyümölcseként is napközben tapasztalják: az őrangyal boldogan segít, amikor hozzá fordulunk. Közreműködik minden olyan eseményben, amely a javunkat szolgálja. Őriz minket bűntől, bajtól, s így éjszaka a biztonság érzésével tudjuk magunkat eltenni holnapra.
