Készül-e farsangi bálba?
Igen, minden évben elmegyünk legalább egy bálba: 53 (16%)
Nem, sohasem báloztam: 82 (25%)
Évek óta nem voltam bálban: 64 (19%)
Sem kedvem, sem pénzem bálozni: 98 (29%)
Bálba nem járok, de a farsangi szokások közül néhányat még őrzünk: 31 (9%)
A www.magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján.
„Belebújunk maskarába, / Úgy megyünk a jelmezbálba. / Farsangolunk, vigadozunk, / Egész nap csak táncolunk.”, hallgatom Juhász Katalin Éneklő évszakok című albumának egyik darabját, a Farsang címűt gyerekeim körében, akiknek óvodás, kisiskolás közegében ma is rangos esemény a farsang apropóján szervezett rendezvény. Lázas készülődés előzi meg, majd a farsangi mulatság napja különös színezetet kap: lehetőség adódik a felszabadultabb viselkedésre, néhány órára valami vagy valaki más bőrébe is lehet bújni, azonosulni vele. Az idősebb gyermekem a farsang történetéről kérdez, a népszokásokról érdeklődik, a fiatalabb fülel. Nálunk, Topolyán a család és az oktatási intézmények mellett a művelődési központ, kulturális intézményeink és civil szervezetek is gondoskodnak arról, hogy éltessék, népszerűsítsék a tél búcsúztatásához, a tavasz köszöntéséhez fűződő hagyományt. Talán ezeknek, a sokszor tömegeket megmozgató rendezvényeknek is köszönhető, hogy heti körkérdésünkre, amely ekképpen hangzott: Készül-e farsangi bálba? A 317 válaszadó közül 30 olvasó nyilatkozta: Bálba nem járok, de a farsangi szokások közül néhányat még őrzünk. Az egészséges életöröm időszakaként tekintettek elődeink a farsang heteire. Akkoriban még képes volt a közösség ilyenkor félretenni búját, baját és átlényegülni, mókázni. Szerencsések voltak, hogy az évente ismétlődő, a vízkereszttől a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tartó farsangi időszakra ünnepségsorozatként is tekintettek: társas összejöveteleken, játékos formában, közösségi összefogással törekedtek a tél és a tavasz küzdelmének jelképes megjelenítésére, a tél búcsúztatására. Szárazszerdán aztán az élet visszatért a normális kerékvágásba. A zűrzavar időszaka lezárult, új rend született, amely tiltotta a vigadalmat, hogy a közösség megtisztult testtel és lélekkel várja a közelgő húsvétot. Topolyán a nép a második világháború végéig őrizte elevenen a farsangi népszokásokat. Karnevál herceg őfelsége azonban már régóta nem uralkodik közösségünkben, legalábbis akkora hatalommal nem rendelkezik, mint a múltban. Anyagi helyzetünk felvillantása mellett lelkiállapotunkról is sokat elárul, hogy körkérdésünk válaszadóinak legtöbbje, 29 százalékuk, az aktuális kérdés kapcsán úgy vallott: Sem kedvem, sem pénzem bálozni. Nekem nagymamám mesélt szívesen ifjúkora vidám, színes farsangjairól, amikor a gonosz elűzésére tett kísérletként, a telet együttes erővel ,,temette” a topolyai közösség. A farsangi időszak végén, a farsang ,,farkán” – farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyó kedden – elevenedett meg a legtöbb népszokás. A mozgalmas utolsó napokban a vigasságé volt a főszerep, az emberi bolondságok elemi erővel törtek fel. Évekkel ezelőtt, a topolyai dr. Borús Rózsa néprajzkutatót is kértem, elevenítse fel a topolyai közösség valamikori farsanghoz fűződő szokásait. ,,Az igazi vigadozás farsang vasárnapjának délutánján vette kezdetét. Ekkor voltak a bálok, az álarcos csoportos felvonulások, eljegyzések és lakodalmak. A farsang gondolatköréhez a felnőtté válás, a szerelem, a házasság motívuma is szorosan kapcsolódott. Lakodalmi szertartáskor az ifjú pár meg a dulakodó, a meghaló és az újra feltámadó természet között mágikus kapcsolat kialakítására került sor. A fiataloknak jutott a legmeghatározóbb szerep az álarcos felvonulások idején, de a maskarába öltözött alakoskodók mellett a teljes közösség közreműködött a farsangi játékban. Az álarc mögé rejtőzés talán a kicsapongó, duhajkodó magatartás leplezésére szolgált. Az utcák, majd a bálok a játékok színhelyei voltak: a báltermek és a kocsmák színteret képeztek. A közösség képviselői nézők és szerepjátszók is voltak.” (Dr. Borús Rózsa) Elődeink, kutatóink emlékezetéből, feljegyzéseiből tudjuk, hogy az igazi vigadozás farsang vasárnapjának délutánján vette kezdetét. Egy-egy társaság, utca népe fogott össze, öltött fel házilag készített jelmezt. Este a maszkabálon többen jelmezben jelentek meg, de nem volt kötelező abba bújni. A maszkacsoportok napközben sétálgattak a városban, ha találkozott több csoport, megkergették egymást. Kolompokkal, rossz fedőkkel, irgalmatlan csörömpölést csaptak a felvonulók. Az idősebbek hümmögtek: Csak kergessétek el a telet! Kedden a férfiak, akik nem házasodtak meg, húzták a tuskót. A tehetősebbek kocsiról, zenészek kíséretében. Farsang idején több szertartásszerű esemény, misztériumjáték is lezajlott. A kedd este fénypontja az ún. bőgőtemetés volt. A bőgő a meghalt Karnevált, a farsangot jelképezte. Mindezekről a népi kulturális szellemi és tárgyi emlékekről, értékekről feltehetően a felnőtt korosztály képviselői közül is egyre kevesebben tudnak. Körkérdésünk alapján az a következtetés vonható le: kevesek érdeklődését kelti fel manapság a farsang, bálokba sem igen járnak az emberek. Nem, sohasem báloztam, vallotta ezúttal olvasóink közül 77 (24%). Valamivel kevesebben jelezték: Évek óta nem voltam bálban, a válaszadók 19%-a. Csupán 16 %-a a körkérdésben részt vevőknek engedi vagy engedheti meg magának ezt a fajta kikapcsolódást, 53-an válaszolták: Igen, minden évben elmegyünk legalább egy bálba.
