Másfél hónap maradt még a tanévből. Az iskolás gyerekek szüleinek ebben az időszakban visszatérő téma a tankönyvvásárlás, azaz a tankönyvek megrendelése, beszerzése, és az ezt eredményező lehetőségek felkutatása, mert ahogyan sajnos az előző években is történt, ez idén sem lesz sima ügy. Az egész valamelyest olyan, mint egy útvesztő, homályba borult utakkal. Néhány évvel ezelőtt csak az elsősök kaptak ingyen tankönyveket, azután az alsósok is. Újabban pedig nem lehet tudni, hogy minden alsósnak jár-e ingyen tankönyv, vagy csak a leginkább rászorulóknak. Az ingyenes tankönyv egyébként nagy segítség, azzal már közelítünk az „ingyenes oktatásnak” azon formája felé, amelyet a szülő is annak érezhet. Nem mindegy ugyanis, hogy a fizetésből hány ezer dinárt szükséges félretenni csak tankönyvekre. Legtöbben úgy élnek, hogy a fizetés minden dinárjának úgymond megvan a helye. Kevésből pedig csak keveset lehet félretenni, vagy annyit se.
A most felsős diákok szülei csaknem mindenféle tankönyveket, tanfelszereléseket érintő segélyből kiestek az elmúlt évek során. Mindent fizettek alsóban, és ez azután sincs másképp, hogy felsős lett a tanuló. Egy biztosnak számító pont, a Szülőföldön magyarul pályázatból befolyt pénz, ami nagyon jól jön, még akkor is, ha ez az összeg évről évre egyre csak fogyatkozik. Az említett segély viszont az ősz folyamán érkezik, jelen helyzetben tehát nem lehet rá számítani. Alig hiszem, hogy bárkinek sikerült félretennie a leginkább akkortájt szokásos tanfelszerelés-vásárlási bonyodalmak után.
Eddig sokan az iskolákban rendelték meg a tankönyveket, három részletben fizetve, amelynek első részletét már áprilisban kellett kifizetni. Mire a tanuló befejezte a tanévet, jobb esetben a tankönyvek nagy része is megérkezett. Most a könyvvásárlás nyári program lesz, az iskolák nem igazán szervezhetik meg a tankönyvrendelést. Maradnak a könyvesboltok. A kiadók a régi kiadásokat nyomják újra, aki könyvesboltban készül ezeket megvásárolni, legtöbb helyen júniustól rendelheti meg. Általában lehet három részletben fizetni, így a tanévkezdésre, minden előjel szerint, nem üres táskával indulhat a tanuló iskolába. Hiánykönyvek persze most is vannak, az oktatási minisztérium bejelentette ugyan, hogy támogatja ezek kiadását, de ebből a tanévkezdésig aligha lesz valami.
A legkézenfekvőbb megoldás használt könyveket olcsóbban átvenni azoktól, akiknek már nem kell. Legtöbb iskolában értesítik is a szülőket arról, hogy mely könyveket lehet a következő évben is használni. Habár olykor előfordult az is, hogy utólag kiderült, valamelyik mégsem lesz jó. A szülő ilyenkor futott a könyvesboltba megrendelni az újabbat. Külön fejtörést okozhat, ha az adott iskolában kevesebben járnak a felsőbb osztályba, és valakinek nem marad használt könyv. Ilyenkor együtt nyomoz szülő és gyerek, vajon melyik más iskolába járó tanulóval lehet „üzletet kötni”, esetleg felkeresnek olyan fórumokat, amelyek igyekeznek megkönnyíteni ezt a problémát. A használt tankönyvek átvétele persze nem vonatkozik a munkafüzetekre, mert azokat kitöltik a tanulók. Ritka az a tanár, aki elfogadja a használt, de kitörölt munkafüzetet. Ezeket tehát mindenképpen újonnan kell megrendelni.
Már most kell tehát gondolni a következő tanévre, próbálkozhatunk minél egyszerűbben és kisebb költséggel megoldani, így gyógyítva a tankönyvbeszerzési láz okozta fejfájást. Általános esetben a tanulók tankönyvcsomagja három irányból tákolódik majd össze: a használtakból, a vásároltakból, a tanévkezdés után pedig talán jönnek a hiányzók is. Addig is nem árt, ha a szülőnek van néhány ezer dinárja félretéve, mert elég nehéz pontosan és előre kiszámítani a tankönyvek költségeit.
