Gyakran megtörtént az utóbbi hetekben, igaz túlnyomórészt éjszaka, hogy nemcsak, hogy csökkentett volt a nyomás az újvidéki vízvezetékben, hanem a hétköznapokon teljesen szünetelt a vízszolgáltatás Újvidéken. Szinte ösztönszerűen, a lakosság, nem csupán kellemetlenül érezte magát, hanem a városi életnek ebben a szokásos szolgáltatásában érzékelt fennakadás komoly problémákat is okozott mindennapjainkban.
Az illetékesek különböző magyarázatokkal igyekeztek enyhíteni a lakosság elégedetlenségét, tudni kell, hogy az újvidéki polgároknak a város növekedésével, arányosan nőttek a vízellátással és a csatornahálózattal kapcsolatos gondjaik. Ennek okát nem mindig a városatyák nem eléggé messzelátó ténykedésében kell keresni, hanem Újvidék fekvésében. Emiatt, már a városrendezés kezdeteitől, az újvidéki vízvezeték állandó napirenden lévő problémának számított lévén, hogy a város a Duna vízszintje alatt terül el. Az szinte megválaszolhatatlan kérdésnek számított, hogy a várost vízzel a Duna vizéből vagy a talajvíz mélyebb rétegeiből kiszivattyúzott, fúrt kutakból lássák-e el.
A Duna vizének használata állandó fertőzésveszélyt jelentett, de a problémát a kutak fúrásával sem sikerült évtizedeken keresztül megoldani, mert a város területén egyetlen olyan vízforrás sem volt és ma sincs (a Dunán kívül), amelyből elfogadható minőségű és elegendő mennyiségű vizet tudott volna már akkor biztosítani a város. Az első vízvezetékről szóló hír a városban 1883-ban jelent meg, tehát már akkor a vízművek hiánya égető problémának számított. A kiírt pályázatra 1892-ben több vízszakértő is pályázott, és egy brüsszeli cég is, de sikertelenül zárult. A Duna vizének megtisztítását indítványozó Knut Károly budapesti mérnök ajánlatát sem fogadták el. 1894-ben már a város talajvizeit vizsgálták abban reménykedve, hogy azzal majd meg lehet oldani a vízellátást. 1905-ig körülbelül 50 próbafúrást végeztek, eredménytelenül. Majd 1911-ben, az akkor legnagyobb tekintélyű vízmérnököt, a budapesti Forbáth Imrét angazsálták, aki komolyan tanulmányozta a lehetőségeket, és erről tanulmányt is közölt, Újvidék vízvezetékéről és csatornázási lehetőségéről címmel. Abban az időben ő számított a folyóparti városok és települések városrendezésének talán legképzettebb és legismertebb szakértőjének. Az általa kidolgozott tervezet sem valósult meg, mert azt, az első világháború kitörése meghiúsította.
A két világháború közti időszakban is, amikor a város rohamosan növekedni kezdett, többször indítványozták a városi vízvezeték kiépítését, sőt annak koncesszió alatti kiadását külföldi cégeknek, többek között egy amerikai és egy angol cégnek is.
A városi vízvezeték-tervezet ára csak nőtt, de nem valósult meg. 1923-ban a vízvezeték kiépítésének előrelátott költségei már 120 000 000 dinárra rúgtak. A város azonban minden indítványt visszautasított, majd visszatértek a már a háború előtt elfogadott Forbath-féle megoldáshoz, aki a Duna alatti vizek, mély kutak általi fúrásával gondolta megoldani Újvidék vízellátási gondjait. Ezt a tervezetet 1932-ben a városi szenátus elfogadta. Ennek a tervnek a megvalósítására csak egy újabb világháború elteltével került sor, hiszen a városban az első, úgynevezett kisvízvezetéket, 1953-ban adták át, az akkor még Kis-Limánnak nevezett városrészben. Igazi nagy vízvezetéket még akkor sem, noha 1950-ben már a Heroj Pinki és a Dusán cár utcákban lefektették a Dunától induló fő vízvezetékcsövet. A próbafúrásokkal nem álltak le a Péterváradi szigeten, majd 1959-ben a városi tanács elfogadta a Duna alatti vízellátás tervezetét. Az akkori városatyák sem foglalkoztak a vízellátás kérdésével folyamatosan, mert az 1959 és 1979 között szünetelt, tehát a város vízellátását megoldottnak találták. 1965-től a vízvezeték-hálózat kiépítésével foglalkoztak, majd 1965-ben mélyfúrott kutakat létesítettek a Duna-parton, a sétány melletti szakaszon. Ezzel vált lehetővé az, hogy a környező települések is rákapcsolódhassanak az újvidéki vízvezetékre.
Az utóbbi évtizedben, az eddig még nem tapasztalt építkezési tevékenység folytán, a lakosság számának növekedésével, a vízellátás további fejlesztésének és a városi befektetések hiányában Újvidéknek, ennek a Duna-parti városnak, hiába van vízvezeték-hálózata, már nincs elegendő és a lakosság minden igényét kielégítő vízmennyisége. Ezért nincs nyomás a vezetékekben, ezért nem folyik a víz a vízcsapból éjjelenként.
Nyitókép: A Limán az épülő vízművekkel
