Nem nagyon hozott lázba a napokban közzétett hír, hogy a szabadkai Városi Tanács egyhangú döntése után a polgármester elrendelte az önkormányzatban dolgozók fizetésének csökkentését. Már csak azért sem, mert tudhatjuk, a bércsökkentés után is irigylésre méltó fizetést kapnak a városvezetők. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az így megtakarított pénzt – a becslések szerinti mintegy 10 millió dinárt – mire fogják fordítani. Én csak abban reménykedem, hogy nem utazgatásra, hanem aszfaltutakra, vagy ivóvízvezetékre...
A városi költségvetés legnagyobb részét minden évben az önkormányzat működésére, illetve a fizetésekre különítik el. Ez az összeg megközelíti a költségvetés egynegyedét, és ha összehasonlítjuk, hogy ennek az önkormányzatnak 160 ezer ember igényeit kellene kielégíteni, holott 335 személyt foglalkoztat, illetve további 20 személyt alkalmaz meghatározott időre, lehet, hogy egyesek elégedetlenül csóválják fejüket az arányok hallatán.
A decemberi adatok szerint a polgármester fizetése 150 546 dinár, a képviselő-testület elnök asszonyáé 126 523 dinár, a Városi Tanács tagjaié pedig 100 898 dinár volt. A polgármester helyettese 110 507 dinárt keresett decemberben, míg azok, akik tanácsadói tisztséget töltenek be a polgármester mellett, 101 010 dinárt kaptak. A Közigazgatási Hivatal vezetője 112 591 dinárt keresett. Ha ezeknek a számoknak a tudatában kezdünk el azzal számolni, hogy a polgármester fizetése 20 százalékkal lesz alacsonyabb, a többi tisztségviselőé pedig 10–15 százalékkal, továbbra is olyan összegeket kapunk, amellyel egyes családok még féléves átlagként sem számolhatnak. Most nem a munkanélküliekre gondolok, hanem azokra, akiknek van munkahelyük, mindennap dolgozni mennek, ugyanúgy, mint az önkormányzatban dolgozó, vezető pozícióban levő személyek. Sokan vannak olyanok, akik szintén felkelnek mindennap, elmennek a munkahelyükre, ledolgozzák 8-10-12 órájukat, majd a hónap végén vagy kapnak fizetést, vagy nem. Sajnos sokszor nem. Nem ritka az a vállalat, amely több hónappal le van maradva a fizetések és a járulékok kifizetésével. Mindemellett sokszor azoknak, akik egész életüket ledolgozták, a munkájukkal hozzájárultak városunk kiépítéséhez, aktív részesei voltak a valamikori gazdaság fejlesztésének, most alig 100–150 euró értékű nyugdíjból kell elleniük elsejétől elsejéig.
Kiváltság ma politikusnak lenni, vezető pozíciót betölteni egyik-másik önkormányzatban, vagy közvállalatban. Ne higgyük azt, hogy ez a helyzet csak a szabadkaiakat érinti. Sajnos az egész országra jellemző jelenség ez. Kiváltság, de csak a fizetések terén, hiszen sok esetben (nem állítom, hogy mindenhol ez a helyzet) a vezető pozíció csupán cím, csak azt a személyt takarja, aki „népszerűsíti” a vállalatot, üzleti ebédekre, vacsorákra jár, a munka oroszlánrészét pedig a vállalati hierarchia alacsonyabb fokán levő alkalmazottai végzik el, a keze alá dolgoznak, és sokszor még azt sem tudják a vezetők, hogy a kezük alatt működő vállalatuk hogyan is épül fel. Talán nem is kell...
Visszatérve a szabadkai önkormányzatban várható bércsökkentésekre, ami igen örvendetes, és minden tiszteletem a döntéshozóknak, hiszen nem könnyű a jó kis részéről sem lemondani, de azt hiszem, sokkal jobban örülnék annak a hírnek, ha végre valaki a politikusok közül, a városvezetők, a tartományi funkcionáriusok, vagy államvezetők közül valaki a munkásságát erélyesen és hatékonyan arra fordítaná, hogy a dolgozók érvényesíthessék a jogaikat, ha végre stabilizálódna az ország gazdasága, ha minden dolgozni vágyó ember munkába állhatna, vagy ha a polgárok a munkájukért olyan fizetést kapnának, amiből meg lehet élni.
