2024. július 18., csütörtök

Lejár az adós bajnokok ideje

Könnyen megeshet, hogy tartóssá válik, amit a Bajnokok Ligájában láttunk idén, vagyis hogy állandósul a német klubok jelenléte az európai elitkupák végjátékában. Igaz, a Bayern München mindig is nagy klub volt, ezért nem meglepő, hogy évről évre odaérnek a legjobbak közé, és azt sem mellékes, hogy a Borussia is ült már Európa trónján, de arra kevesen gondoltak az idény kezdetén, hogy két német együttes játssza a Wembleyben a finálét. Márpedig így esett, és ez több összetevő folyománya.

Ezek az összetevők közül azonban vegyük a legfontosabbat. Ez pedig nem más, mint a gazdasági háttér. Sok nagy hírű, eurótízmilliókat költő együttes van Európában, de ezek közül vajmi kevésről mondható el, hogy minden pénzügyi évet pozitív mérleggel zár. Nem úgy a német együttesekről. Németországban a ligának belelátása van minden klub pénzügyi helyzetébe, és csak olyan klubok kapnak indulási jogot a Bundesligában, amelyeknek nincs adósságuk, vagy ha van is valamennyi, annak ledolgozására konkrét és kivitelezhető tervvel rendelkeznek.

Ezzel szemben Angliában, Spanyol- és Olaszországban ész nélkül költekeznek az együttesek, a Barcelonának, a Real Madridnak, a Milannak, a Manchester Unitednek és Európa sok más, meghatározó klubjának több száz milliós adóssága van, és ha ezt nem rendezik a közeljövőben, az a veszély fenyegeti őket, hogy nem indulhatnak majd az európai kupasorozatokban, és így jelentős bevételektől eshetnek el. A most véget ért idény mutatói ugyanis már számítanak az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke, a francia Michel Platini által évekkel ezelőtt beharangozott pénzügyi fair play rendszerében, és ha a most meglévő mínuszokat nem sikerül az ebben lefektetett ütemben csökkenteni, akkor a 2014/2015-ös idénytől már büntetések várhatók a renitensek számára.

A pénzügyi fair play egy gazdasági sportszerűséget elérni kívánó európai szabályozás, amelynek lényege röviden megfogalmazva, hogy mindenki csak addig nyújtózhasson, ameddig a takarója ér. Vagyis: minden klub annyit költhet, amennyi bevétele van. Egyelőre ez még nem lesz teljesen így, az első 3 év egy türelmi időszak, amikor maximum 45 millió euró lehet egy klub vesztesége, ám ezt 2015 végére 30 millióra kell csökkenteni, ha az érintett egyesület büntetés nélkül kívánja megúszni a dolgot.

Ha belegondolunk, hogy Németországban minden élvonalban szereplő együttesnek rendben van az éves mérlege, ezzel ellentétben Spanyolországban csak az adóhatóság és egyéb állami szervek irányába több mint 750 millió euróval tartoznak a klubok, gyorsan érthetővé válik, amit a bevezetőben írtam. Németországban a hosszú távú építkezés, a gazdasági szempontok figyelembe vételével történő fejlődés jellemző, amivel például a 2000-es évek elején a csőd szélére sodródó Borussia Dortmund is vissza tudta magát küzdeni Európa elitjébe, ezzel szemben például a már említett Hispániában még a kis klubok is olyan felelőtlen költekezésre képesek, amivel az egész spanyol klubfutball sodródik veszélybe. Platini is ezzel érvelt, amikor a rendszer bevezetését szorgalmazta: „Ha nem változtatnak a hozzáállásukon, a klubok nem kerülhetik el a csődveszélyt, ezért létfontosságú a pénzügyi fair play bevezetése.”

A veszteségek és a játékosfizetések egyaránt rekordszintet értek el az európai kluboknál – a fizetések összege 40 százalékkal nőtt az utóbbi öt évben – áll az UEFA által készített, az elmúlt öt évet vizsgáló februári jelentésben. Ha ez ilyen ütemben nő, akkor megvalósulhatnak Platini félelmei, éppen ezért fontos, hogy az átigazolási díjak és a játékosbérek ép ésszel felfogható határok közé szoruljanak vissza, és ne az „újgazdag” klubok játékosvásárlási politikája legyen úrrá a világon. Ezért is fontos a bevételeket hangsúlyozó rendelkezés, elvégre ez azt is jelenti, hogy amennyiben a tulajdonosnak lenne is akár egymilliárd eurója megvenni Messit, Cristiano Ronaldót és Wayne Rooneyt egyszerre, csak akkor tehesse meg, ha a klubnak a bevételi oldalon van erre fedezete.

Az eddig leírtak alapján elmondható, hogy mire Angliában, Spanyolországban vagy Itáliában beletanulnak a futballklubok gazdasági szempontok alapján történő irányításába, addigra Németország már mérföldekre jár majd tőlük – ahogy már most is utcahosszal megelőzi őket.