Régen láttam jó krimit. Lassan már el is felejtettem, milyen egy jó csavaros, misztikus detektíves film varázsa. Az utóbbi években a műfaj olyan ritka volt a mozikban, mint a fehér holló, csupán egyetlen „nézhető” filmet tudok megemlíteni, a két évvel ezelőtti A gyilkosság az Orient expresszen című alkotást. Rian Johnson (Looper – A jövő gyilkosa, Star Wars: Az utolsó Jedik) forgatókönyvíró-rendező sztárokkal telezsúfolt Tőrbe ejtve (Knives out) című feszült krimijével ezt a régen és méltatlanul elfeledett műfajt szedi darabokra és építőkockáiból alkotja újra.
Nem hiába írom, hogy újraalkotja, hiszen a rendező miközben burleszkelemekkel a tetejére állítja a zsáner alapjait, egy klasszikus krimit varázsol a vászonra. Félreértés ne essék, ez nem egy Adam Sandler-féle paródia, vagy vígjáték, de nem is egy nyomasztó mélylélektani dráma. Épp csak annyira vicces, hogy ne legyen unalmas, de ezzel egy darabkát sem vesz ki Arthur Conan Doyle és Agatha Christie írásaiból megismert világból. Kiszélesítette a műfaji határokat, megtartotta a klasszikus formulákat, miközben a filmet olyan stílussal ruházta fel, hogy azt élmény nézni. Forgatókönyvében Johnson folyamatosan feszíti a cselekményt, rákényszeríti a nézőt, hogy gondolkodjon, majd amikor az ember már azt hinné, hogy fején talált a szöget, minden katarzist nélkülözve csavar egyet a dolgokon.
A cselekmény egyszerű, Harlan Thrombey-t (Christopher Plummer) a milliárdos krimiírót 85. születésnapján holtan találják vidéki villájában. A bulit követő napon a tett helyszínére érkezik a híres magándetektív, Benoit Blanc (Daniel Craig), akit egy titokzatos személy bérelt fel a szenzációs bűncselekmény felderítésével. Ahogy a nyomozó elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre különösebb titkokra derít fényt. És bár az ünnepségen résztvevő családtagoknak, és a személyzetnek is megdönthetetlen alibije van, mindenkinek alapos indítéka volt a szörnyű tett elkövetésére. A vidéki magányban elszigetelt família minden tagja egyre kétségbeesettebben bizonygatja saját igazát, de Benoit Blanc egy csellel végül mégis tőrbe csalja a gyilkost.
A film nem a látványvilágra, hanem a dialógusokra épít, szinte minden szereplőnek van egy-egy jó mondata. A karakterek szerethetőek, a szereplőkön (Chris Evans, Ana de Armas, Michael Shannon, Jamie Lee Curtis, Toni Colette, Daniel Craig, Christopher Plummer, Don Johnson) látszik, hogy élvezik a forgatást. Daniel Craig sziporkázik az enigmatikus magándetektív karakterében – aki nem más, mint egy amerikai Hercule Poirot –, megjelenésével és furcsa akcentusával (érdemes eredeti szinkronnal nézni) mosolyt csal az arcokra. Rajta kívül még Chris Evans-t emelném ki, ugyanis annyira jól játssza a szemtelen, gazdag piperkőcöt, hogy ellopja a filmben a show-t.
A Tőrbe ejtve legfőbb erénye a kiválóan megírt forgatókönyv, valamint, hogy tudott újat mutatni és lenyűgöző alakításokat adott egy olyan műfajban, amelyben Rian Johnson bebizonyította, hogy ma is ugyanolyan létalapja van, és ugyanolyan igény van rá, mint évtizedekkel ezelőtt. A film egy eszesen megírt, fordulatos, könnyed, szórakoztató krimisztori, amely miközben kissé kifordítja a kliséket, méltó utódot kínál az olyan régi karaktereknek, mint Columbo és Hercule Poirot. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
