Böjtölő böjt

A böjt nem diéta, nem méregtelenítés, sem egészséges életmód. Éhségsztrájk még annyira sem, még kevésbé divat, de szokás és illendőség sem. A böjt kőkemény és határozott vallásosság. A hit egyértelmű jele és minősége. Lelkünk kivetülése. A böjt állapot.

Természetesen nem attól lesz valaki hívő, hogy nem vesz magához ételt, hanem attól, hogy nem csupán vallásos, nem csupán szokásokat követ, hanem egyenesen felvállalja azt, amiben hisz és meg is éli azt. A böjt nem az ételről szól, hanem a lélekről. Arról a folyton megújuló szeretetről, amely kitörni és megvalósulni készül. Az ünnepről, amely az elcsendesedés és a felkészülés nélkül elveszíti lényegét és létjogosultságát. A böjt jel. Azzal, hogy tartózkodom az evéstől, az ivástól és az élvezetektől, nem megmutatni akarok valamit, hanem megtalálni. Ez az önmegtartóztatás a lélek magába mélyedésének, önvizsgálatának és kiterjesztésének folyamata. Ahhoz, hogy ünnepelni tudjuk a szeretetet, érzékenyebbé kell válnunk a világ és a többi ember felé. Ezt csupán úgy érhetjük el, ha tudatosan készülünk az ünnepre, és bizony ünneppel készülni ünnepre lehet, de nincs sok értelme, hiszen ha mindennap ünnepelünk, akkor elveszik az ünnep varázsa. Az ember azonban összetett lény. Ahhoz, hogy lelkileg fel tudjon valamire készülni, ahhoz testileg is fel kell készülnie. A sikeres sportolók sem csak azért tartanak ott ahol, mert végletekig kitolják testük határait, hanem mert lelkileg is felkészülnek az előttük álló célra. A test és a szellem egymást erősíti. Az ember így teljes.

A böjt tehát vallásos jelenség, megtalálható az összes világvallásban, így a kereszténységben is. Szerda óta nagyböjt van. A katolikus egyházban ez a bűnbánati időszak, amelyben a hívők megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékeznek meg Krisztus keresztre feszítéséről. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai közül kiemelkedik a böjtölés, amelyet Krisztus áldozathozatalában való részvételként értelmeznek. Ebben az időszakban péntekenként, hamvazószerdán és nagypénteken hústilalmat ír elő az egyház. A kereszténységben a vallásos emberek ugyanakkor nemcsak nagyböjt ideje alatt böjtölnek, hanem karácsony előtt, vagyis advent idején is. Egy felmérés szerint az utóbbi években a mai magyar társadalom tíz-húsz százaléka él rendszeres hitéletet, míg a magukat istenhívőknek tekintők aránya eléri a teljes lakosság kétharmadát. Az adatok szerint az aktív, gyakorló vallásosság és a hívő meggyőződés között igen jelentősek az eltérések. Nagy egyházi ünnepeken a lakosság negyven százaléka fordul meg templomokban, azonban a lakosság tíz százaléka rendelkezik csak kielégítő vallási ismeretekkel. A hagyományos hívő életmintát felváltotta a szabad döntés és válogatás életformája. A hívők többsége hagyományokból kötődik a felekezetekhez, ám nem rendszeres hitgyakorló. Templomba illendőségből, szokásból, vagy esetleg életfordulókon belső szükségletből jár. A szekularizáció korát éljük.

Mindez jól látszik internetes kiadásunk körkérdésében is. Természetesen a felmérésünk nem reprezentatív, de úgy tűnik, illeszkedik a fent említett felmérés megállapításaiba. Nem török pálcát senki felett sem, mindenki a saját lelkiismeretének számol el. Nincs jó, sem rossz döntés, csak döntés van. Aki diétázni akar, diétázzon, aki egészségesen akar élni, tegye azt, aki méregteleníteni, az pedig tudja a dolgát. Az éhségsztrájkot hagyjuk meg azoknak, aki magukra akarják irányítani a figyelmet, illendőek legyünk mindenkivel szemben, a szokásainkat pedig ne feledjük. Aki pedig böjtöl, az böjtöljön.