Nyarat a télbe

Nyári költözésünket megelőzően átböngésztem a szabadkai lakáskínálatot is, annak ellenére, hogy kertes házban akartunk lakni. Úgy voltam vele, nem árt megnézni más opciókat, hajtott a kíváncsiság az árakkal és a szobák elrendezésével kapcsolatban, ezért az új építésű lakótömbök kivitelező cégeinek weboldalra feltöltött tervrajzait is megnéztem. Kicsi szobák, konyha és nappali együtt (értsd: kajaszag mindenhol), spájz viszont sehol. Ez akaratlanul is eszembe juttatta nagyanyáim éléskamráját, melyekben roskadásig álltak a beépített polcok mindenféle befőttel, eldunsztolt savanyúsággal, lekvárral, dzsemmel. Ha egyszer én is a télirevaló bekészítésére adnám a fejem, akkor hova pakolhatnám el a nyár ízeit, vetődött fel bennem a kérdés az új lakások láttán.

A koronavírus-járvány miatti kijárási tilalom arra késztette a lakosság nagy részét, hogy olyasmivel foglalkozzon, amivel korábban nem volt ideje bíbelődni. A kertes házban lakók az udvarukat szépítgették, veteményest ültettek, a lakásban élők kézimunkáztak, tömegesen neveltek kovászt, kenyeret sütöttek. A Guardian magazin szerint a tengeren túl a bolti polcokról elfogytak az üres befőttes üvegek, ugyanis a karantén ideje alatt rengeteg amerikai döntött saját kertjének kialakítása mellett, melyben szép számmal megtermett a paradicsom és a paprika. Ott most olyanok is tesznek el télirevalót, akiknek korábban ez meg sem fordult a fejében. Illetve csak tennének, mert igazi kihívást jelent számukra az üveg, a fedő, a dunsztgumi beszerzése. Itthon azért más a helyzet, egyes háztartásokban a mai napig megtalálhatóak azok az üvegek, amelyeket még nagyanyáink használtak, hisz kézről kézre járnak a családtagok között. Az én családomban a férfiak a télirevalók elkészítésének mesterei. A legkiválóbb baracklekvárt és ajvárt anyai nagyapám csinálta, apai nagyapám készíti a savanyú uborkát, édesapám pedig a csalamádét. A család minden tagjának jut egy-két üveg finomság. Szerintem a legtöbb lakásban élő így szerzi be a télirevalót, ha nincs ideje sajátot előállítani. A bevásárlóközpontok kínálata egész évben igencsak széles, azonban a lekvárok esetében jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mennyi igazi gyümölcsöt látott az a készítmény, ami a kosarunkba kerül. A bennük található adalékanyagokról, tartósítószerekről és ízfokozókról nem is érdemes szót ejteni, kétséget kizáróan a gyárak csak így képesek előállítani, és az év minden napján árusítani őket.

Vitathatatlan, hogy a saját termésből készült dunszt a legolcsóbb és legegészségesebb megoldás, a piacon szerzett termésekből főzöttek vannak a második helyen, mivel nem tudhatjuk, hogy az alapanyagokat mivel permetezték, hacsak nem ismerjük a termelőt. Nemrégiben tartották a szabadkai nagybani piacon a télirevalók vásárát. Közel száz helyi és környékbeli termelő jött el, hogy eladja termését azoknak, akik a házi készítésű télirevalók mellett teszik le a voksukat, saját bevált receptjük van és szívesen pepecselnek az előállítással. Ha a piacon vásárolnánk be a befőzéshez, akkor például kilenc üveg ajvár elkészítéséhez 25 kilogramm paprikára van szükség, annak ára 200 dinár volt a szabadkai piacokon. A matek szerint egy üveg 555 dinárba kerülne házilag előállítva, ha nem számoljuk hozzá a só, az olaj és az üveg árát. Négy-öt üveg szilvalekvár befőzéséhez 3 kiló gyümölcsöt kell venni, ami összesen 300 dinárba kerül a tejpiacon talált legolcsóbb felhozatal szerint. Az ilyen házi lekvár üvegenként 60–75 dinárba jönne ki cukor, dzsemfix, fűszerek és üveg nélkül. Az egészben eltehető zöldségek közül talán az uborka a legnépszerűbb a környéken. Ha ebből szeretnénk tíz üveggel gazdagítani a spájz polcait, ahhoz 4 kilónyit kell beszerezni melynek összértéke 480 dinár, így annak üvegenkénti ára 48 dinár lenne a többi alapanyagon kívül. A bolti zöldségek és gyümölcsök ár-érték aránya nem mindig a legjobb, ezért a vásárlók nagy része ritkán szerzi be onnan a terméseket. Ha már előre elkészített télirevalót vennénk, akkor a piaci kínálat bizonyul a legkifizetődőbbnek, így látja ezt a heti körkérdésünk válaszadóinak legnagyobb hányada is. A példánknál maradva ott egy üveg ajvár 400–500 dinár, egy üveg savanyú uborka 200–250 dinár, míg a szilvalekvár üvegenkénti ára 400 dinárt tesz ki. Az üzletek felhozatalához viszonyítva nem nagy árkülönbségről van szó, csupán 50–100 dinárral olcsóbb a boltban kínált befőtt és savanyúság. Meglehet a gyümölcs drágulása miatt a piacon árult befőttek, lekvárok és dzsemek ára most magasabb, mégsem esik nehezére a vásárlónak mélyebben a zsebébe nyúlnia az egészségesebb finomságokért. Arról nem is beszélve, hogy ismerik is az árusokat, így jól tudják, hogy milyen ízű meggybefőttet tesz ki Erzsike néni a piaci standjára, mennyire csípős a Slavica ajvárja és milyen gazdagon pakolja meg színes tursijáját a Marica néni.

A mai lakásokban ilyesmit főzni a csöppnyi konyhában és éléskamra nélkül tárolni nagy mennyiségben igazi kihívást jelenthet. Nem vagyok túl nagy kedvelője a savanyúságoknak, de sosem tudni, mikor változik meg az ízlésem, és kezdek bele magam is a dunsztolásba. Szerencsére már van hova pakolni a nyári ízeket.