„Minden páciensen, aki szeptember 17-én ellátogat bármelyik községi kórházba, vagy klinikai központba, EKG-vizsgálat végeznek majd, megmérik a vércukorszintjét, a vérnyomását, közben jelen lesznek az intézmények vezetői, az adott szakorvosok, akik elbeszélgetnek az emberekkel. Ezt minden hónapban egy nap megismételjük majd” – jelentette ki Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter a napokban.
Felvetődik bennem a kérdés: eddig ezek nem tartoztak az alapvető vizsgálatok közé? Nem beszélgettek az orvosok a páciensekkel? Furcsa miniszteri kijelentés ez egy olyan országban, ahol a Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet adatai szerint minden második elhalálozás szív- és érrendszeri betegségek miatt következik be. A statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a szív- és érrendszeri betegségek valamelyikében elhunyt személyek egynyolcada életének legproduktívabb időszakában – 25–50 éves korában – következett be a halál. Ez is utal arra, hogy ezek a betegségek nem csak az idősebb populációt érintik, sőt egyre többször jelentkezik már 30 év körül ez a betegség.
A szakemberek adatai szerint Szerbiában 16–18 ezer ember él át évente legalább egy infarktust, és egyharmaduk el sem látogat az orvoshoz, lábon vészeli át, nem is gondolva arra, hogy valami nincs rendben. A statisztikai adatok azonban azt is kiemelik, hogy azok 20 százaléka, akik már egyszer átestek egy infarktuson, újabb infarktuson eshetnek át, de már súlyosabb következményekkel, és komplikációk is felléphetnek, mint például az agyinfarktus. A szakorvosok szerint mindennek az oka az életmódban rejlik, mindenekelőtt a táplálkozási szokásokban, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához jelentősen hozzájárul a magas testsúly, a cukorbetegség, a magas zsírszint a vérben, a vérnyomás emelkedése. És ha már a hízási hajlam a gyermekkorban is jelen van, a szívinfarktus 65. életév betöltése előtti bekövetkezésének veszélye akár 5-ször magasabb.
Talán ezért is említi Lončar, hogy a gyerekek képzésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, hiszen ők hajlamosabbak a rossz étkezési szokásokra, de jelen van náluk a mozgáshiány is.
Tény, hogy a helyes életmód bevezetését még gyermekkorban el kell kezdeni. Azt viszont kétlem, hogy azzal, hogy havonta nyílt napot tartanak a kórházakban, ahol egészségügyi könyvecskével rendelkező, vagy nem rendelkező pácienseket is megvizsgálnak ingyen, esetleg elbeszélgetnek a páciensekkel (ebben az esetben kifejezetten szkeptikus vagyok, hiszen így is le vannak terhelve az egészségügyi nővérek és a szakorvosok, szinte futószalagon végzik az időponttal rendelkező páciensek vizsgálatát is), bármi megváltozik.
A szerbiai egészségügyi rendszer, annak ellenére, hogy javítani szeretnének rajta, egyre kaotikusabb. Szinte már csak az megy orvoshoz, akinek fájdalmai vannak, és így is hónapokba telik, mire szakorvoshoz jut, vagy kezelést kap. Aki csak egy átlagos ellenőrző vizsgálatra menne, hát… az utolsó a sorban. Vagyis annak ellenére, hogy az egészségügyi szakemberek folyamatosan a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, valahogy a megelőzésre jut a legkevesebb idő. Annyi a páciens, a beteg (és egyre csökken az egészségügyi dolgozók száma), hogy az egészségesek, vagy látszólag egészségesek felé jelentős mértékben csökkent a figyelem.
Ennél nagyobb gond viszont, hogy kis településeken, falvakban, ahol sokszor még általános orvos sincs, a lakosság nem kap kedvet, hogy elutazzon egy-egy ilyen nyitott napon valamelyik kórházba, klinikai központba, hogy hosszú sorban állás után (ugyanis én tömeges megjelenésre számítok) megméresse a vérnyomását. Sokan erre már otthon is képesek, a kézi vérnyomás- vagy vércukormérőjükkel. Inkább ezeknek az embereknek is alapvető orvosi ellátásra van szükségük, helyi háziorvosra, aki tanácsot ad, hogy mit kezdjenek a lemért eredményekkel.
