Nem eredeti, de több mint egyhetes próbálkozás után sem találtam jobbat, így Rejtő Jenőtől kölcsönöztem a címet az olimpiai utózöngének, amely arról szól, hogy Magyarország csaknem lemásolta a négy évvel korábbi éremtermést, Szerbia és Horvátország érdekes csúcsokat döntött, s Rióban felvonult egy sajátságos, láthatatlan csapat is, amely az olimpiák történetében először túlszárnyalta a magyarok teljesítményét.
A magyar sportolók Rióban egy ezüsttel és két bronzzal nyertek kevesebbet, mint négy éve Londonban, és ugyanúgy nyolc aranyat, mint 2000-ben Sydney-ben és 2004-ben Athénban. Gyönge szereplésnek számít a pekingi mindössze három arannyal, míg az 1988-as és az 1992-es 11-11 aranyat már 24 éve nem sikerül megközelíteni. Ami a magyar sportbarátokat illeti, nem felejtik el kifejezni aggodalmukat, hisz a nyolc riói aranyból hat érem két hölgy, Hosszú Katinka és Kozák Danuta nevéhez fűződik. Kozák Tokióban már 33 éves lesz, és Katinka is 31 évesen mehet esetleg következő ötkarikására.
Korábban Magyarország büszkélkedhetett azzal, hogy egy olimpiai arany kevesebb mint egymillió főre jutott, Rióban a váratlan öt első hely révén ezt a címet a horvátok vették át, Szerbia viszont az érmesek száma alapján döntött csúcsot. A 104 sportolóból ugyanis, hála a csapatok sikereinek, 54 szerbiai, vagyis a kijutottak több mint fele állhatott a dobogóra.
Az egykori Jugoszlávia a legjobb eredményét 1984-ben jegyezte, de azt az éremtermést a kelet-európaiak bojkottja miatt nem vezethetjük reálisként. Az igazi csúcs Szöul volt 3 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel az utolsó jugoszláv szereplésen. Azóta hét olimpiát tartottak, s mint korábban sem, a volt jugoszlávok érmeinek összege egyszer sem vetekedhetett a magyarral. A rohamos közeledés Londonban kezdődött meg, amikor a különbség három aranyra csökkent, most pedig a szerbek, a horvátok, a szlovének és a koszovóiak együttes sikere – vízilabdában csak egy érmet számítva – 1 arany-, 5 ezüst- és 1 bronz többletet teszi ki. Ez a számsor még kedvező is a magyar mérlegre nézve, hisz a szerbeknél Đoković és a lövők is érem nélkül maradtak, Szlovénia kevesebb érmet nyert, mint a korábbi olimpiákon, Bosznia, Montenegró és Macedónia pedig hozzá sem járult az éremtermeléshez. Ha hozzáadjuk azt is, hogy a magyarok csak négy sportágban léptek dobogóra, a volt YU-tagköztársaságok pedig 14-ben, még kevésbe érthető és megmagyarázható, hogy a YU-sport fejlődik-e összességében – aminek cáfolására több a bizonyíték –, vagy pedig a magyar sport színvonala és üteme stagnál, esetleg csökken is. Egy biztos, a láthatatlan YU-légió minden elvárást felülmúlt, s csoda lesz, ha négy év múlva be tudja állítani a riói mérleget.
