Ivana Španović egy reklámban azt állítja magáról, hogy ő egy egyszerű lány. Mint általában a film- és színészvilágban, a szerepnek és az életnek semmi, esetleg nagyon kevés köze van egymáshoz. Ivana még véletlenül sem hétköznapi lány. Nemcsak azért, mert évek óta a világ egyik legjobb távolugrónője, hanem azért is, mert az egyik legszemrevalóbb, aki azonban elégedetlen lehetett a bőségesen megáldott küllemmel, mert korrekciós műtétekkel javíttatta ki azt, ami szerinte nem volt elegendő módon egységben az esztétikai elképzeléseivel. Végeredményben ezzel semmi gond, ha így szebbnek érzi magát, és a sebészi beavatkozások után nagyobb önbizalmat is nyert, elérte a célját. Ami viszont teljesen megkülönbözteti az egyszerűségtől, az a sajtó és a sportszervezetek iránti viszonyulása.
Közismert, hogy néhány éve nagyon a szívére vette, hogy nemcsak az olimpiai bizottság, hanem a városi testnevelési szövetség sem őt nyilvánította az év legjobb sportolónőjének, noha eredményeivel valószínűleg rászolgált arra, mert világszerte általános gyakorlat – de Szerbiában nem az –, hogy hasonló eredmények esetén az atléták, pontosabban az alapsportok képviselői előnyt élveznek, különösen a küzdősportokkal foglalkozókkal szemben. Ivana azóta oda sem jár el átvenni a serlegeket, okleveleket és hasonló értéktelen, kizárólag dicsőséget jelentő díjakat, ahol a legjobbnak nyilvánítják, és különösen oda nem, ahol csak második-harmadik helyre taksálják.
Ez azonban nem számít figyelmet érdemlőnek, amiről cikkezne a sajtó, a Vojvodina fociklub esete viszont kimondottan érdekes a média, különösen a bulvárféle számára.
A Vojvodinának napokon át nem volt elnöke, igazgatóbizottsága, edzője és az anyagi kérdésekkel foglalkozó üzleti csapata sem. Ez utóbbit korábban szponzoroknak nevezték. Mind a klubban uralkodó viszonyok miatt léptek vissza, pontosabban mert a közgyűlés nem fogadta el a statútumának a korábbiak által benyújtott változtatásait és kiegészítéseit, amit követően a klub irányítását gyakorlatilag is a szurkolók vették át. Elnök már van is, igazgatóbizottság lesz, edzőből is van éppen elég munkanélküli a piacon, a szponzorok kérdésének gyors megoldása viszont egyes bennfentesek szerint eléggé valószínűtlen.
Már az eddigi is, ha hinni lehet a hírügynökségeknek és egyes médiaértesüléseknek, minden lehetséges törvény, különösen az adóra vonatkozó törvény megkerülésével működött. Az, akit a klub alkalmazottai viszont szeretnének látni, az utóbbi tíz évben színesfém-kereskedőből energetikai magáncég többségi tulajdonosa lett, és kimondottan gazdag ember. A Beta, a Tanjug, a Večernje novosti stb. úgy tudják, hogy a hatalmi párt közelségét élvezve legalább 1,7 millió eurós adócsalást halmozott fel, ügyében azonban vizsgálat nem indult, így jogilag tisztának tekinthető. A politika tehát vagy levette kliensei listájáról a Vojvodinát – amit alátámaszt a polgármesternek a segélykérés utáni nyilatkozata, miszerint a politikát nem keverné bele a sportba –, vagy pedig a tőke egyszerűen csak hatalmat is akar, és még véletlenül sem azt, hogy az anyagiakról a közgyűlésben többséget szerzett szurkolók döntsenek, akik az új statútumot is megtorpedózták. A Vojvodinára nehéz napok várnak, hacsak a szurkolók nem bizonyulnak jó gazdának.
