Megvolt azonnal a verseny után a tényekkel alátámasztott és kétségbevonhatatlan véleményem a londoni Španović-esetről, gondoltam azonban, megvárom, hogyan alakulnak a dolgok, ne csak az érintettek első, vélhetően felzaklatott állapotban tett reakcióira fordítsam a figyelmem. Össze is olvastam rengeteg hazai és külföldi véleményt. Rosszul éreztem volna magam, ha véleményemben egyedül maradok, ha mások nem látták volna, hogy mi történt.
De sokan látták, mások pedig szándékosan nem látták, mert nem a szemüknek hittek, hanem az érintettek nyilatkozatainak, azzal érvelve, hogy azok nemcsak a helyszínen voltak, hanem talán jobban is értenek az atlétikához és a szabályokhoz, mint az egyszerű szurkolók.
Három-négy nappal később azonban semmi sem változott, a távolugrónő, edzője és a honi szövetség is alapjában véve kitart az első reakciók mellett, melyeket így lehetne összefoglalni:
Španović: Igazságtalanság. Szerbiai vagyok. Az edző: a zsűri nem tudta bebizonyítani, hogy a rajtszám nyomot hagyott a homokban. A szövetség: Azt mondták, hogy könnyebb elutasítani az óvásunkat, mint ha az amerikaiak óvtak volna.
Vegyük sorjában. Igazságtalanság nem történt, a bírók és a zsűri is a szabályok szerint járt el. A tévéfelvétel minden vitát kizáróan megmutatta, hogy a műanyagréteggel bevont papír szám- és névjelző leszakadt jobb alsó sarka vagy tíz centivel (kilencet mértek) a 7 méteres jelzés előtt nyomot rajzolt a homokban. A szerbiai vagyok azt jelentené, hogy a nemzetiség miatt gyűlölik, és indokolatlanul megkárosították? Ivana az elmúlt tíz évben 17 nemzetközi érmet nyert, és egyszer sem károsították meg. Csak akkor mértek neki kevesebbet, amikor a lófarokba kötött hosszú haja hagyott nyomot maga után. Továbbá: a zsűrinek semmit sem kellett bizonygatni, hisz a felvétel mindent bebizonyított. Végül, nem azért vetették el az óvást, hogy az amerikaiaknak kedvezzenek, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy a szemet hunyás semmit sem jelentett volna, az amerikaiak és Klisina is biztosan megóvják, s a szabályok értelmében, hisz a felvétel mindent elárul, őket nem utasíthatták volna vissza. Nem azért, mert Ivana szerbiai, Reese, Bartoletta és Klisina fontosabb és befolyásosabb nemzetiségűek, hanem mert igazuk lett volna. Nem vitatom, hogy történhetnek bírói tévedések, ezúttal azonban nem volt az.
Nekem az is furcsa, hogy mélyen a XXI. században miért használtak még mindig papírjelzéseket, amikor sokkal elegánsabb megoldások is léteznek, és miért a biztosítótűs felerősítés, mintha a biztosítótűk gyártói lennének a vb fő szponzorai.
Miért nem képes bárki is bevallani, hogy tévedett? Kinek a feladata volt a jelzés feltűzése és ellenőrzése? Könnyen elszakadhat a sarka, de senki másé nem szakadt el, csak az övé. Lenne egy ötletem. A vétkes az a szűk melegítő felső lehetett, amelyben ugyan Ivana jól mutat, és ami neki nagyon fontos, de amit csak nehezen vetett le minden ugrás előtt. Megakaszthatta vele a jelzést, az elszakadt, Ivanát pedig senki sem figyelmeztette.
Végül a távolugrónő, az edzője és a szövetség az álláspontjukkal mit üzennek a fiatal sportolóknak? Azt, hogy ne sportoljatok, az egész világ, különösen a nyugatiak, ki nem állnak majd benneteket, és úgysem nyerhettek, különösen nem az amerikaiak ellen?
