A szövetségi kapitányok munkája felelősségteljes feladat. Ők ugyan nem foglalkoznak nevelőmunkával, de rájuk hárul, hogy egybegyűjtsék mindazt, amit mások neveltek, és a legjobbakból és legtehetségesebbekből olyan csapatot formáljanak, amely képes lehet védeni a címer becsületét. A feladat komolysága miatt általában nem akárkit tesznek meg szövetségi kapitánynak. Esetükben nemcsak az adott sportág ismerete, a játékosjelöltek kiválasztásának folyamata, az előkészületek, vagyis a gárda összerázásának menete, a legjobb taktika kidolgozása és a meccsek vezetésének ismerete a fontos, hanem szükség van egyéb tulajdonságokra is. A kapitány például legyen jó pszichológus. Legyen megvalósítható víziója, legyen képes menet közben változtatni, ha arra elmaradhatatlan szükség mutatkozik, legyen képes saját elképzelését közérthetően és elfogadható módon előterjeszteni, szavainak legyen hitele, ne kössön szükségtelen kompromisszumokat, és ne akarjon mindenáron újítani, hanem az elképzelt eredményességét a saját és mások tapasztalatai szerint optimális módon illessze be a lehetőségek határain belül.
Mindez talán hihetetlenül bonyolultnak hangzik, de egy többéves múltú és klubszinten sikeres edző, aki kis háborúit már nem egyszer megvívta – ami révén nemcsak tapasztalatot, hanem megbecsülést is kiérdemelt –, a fenti követelménynek könnyen eleget tud tenni. Viszont a munkát még véletlenül se vállalja, ha eleve tudja, hogy valakinek a közkatonája, és munkáját a már meghatározott, változtathatatlan, ebből kifolyólag csak visszautasíthatatlan parancsra, csakis baksikerre ítélve végezheti. Kivéve, ha egyetlen célja, hogy életrajzában a kapitányság is benne legyen, és arra a rövid időre olyan jól megfizetik, hogy a szégyent könnyedén el tudja viselni.
Íme négy kapitány.
Bogdan Tanjević tapasztalt kosárlabdaedző, aki három éve vb-második volt a török válogatottal. Valószínűleg legjobban tette volna, ha azonnal lemond, viszont gondolta, hogy lehet esélye még egy nagy eredményre, a munkaadója, a török szövetség pedig nem egy gittegylet. Nos, a szlovéniai Eb-n a törökök leszerepeltek, ami vitathatatlanul Tanjević vétke is, ezzel összhangban azonnal lemondott.
Dušan Ivković csak akkor kezdi meg a munkát, ha elfogadott elképzeléseihez szabad kezet kap. Nagyon tapasztalt edző, aki már mindent megnyert, s most – szinte kedvtelésből – mégis profi szinten egy kényszerű módon tapasztalatlan gárdával látott neki az Eb-nek. A péntek esti meccs előtt mondhatjuk, hogy sikeresen. Lehet, hogy naponta többszörös is szívesen lemondana, de szavát nem szegi.
Siniša Mihajlović tapasztalatlan fociedző, aki elfogadta teljhatalmú munkaadója ajánlatát. Kitalálta, hogy a semmiből épít csapatot, amit Ivković meg tud csinálni, ő viszont nem. Ezt sugallja a vb-selejtező, valamint a válogatott 43. helye a világranglistán. És esze ágában sincs lemondani, mintha helye betonba lenne öntve.
Bogdan Obradović nem volt nagy név a teniszben, amikor a Davis-kupa-válogatott élére került. A helyében bárki ott ülhetne, ha a csapatban van Novak Đoković. Nélküle, tavaly láthattuk, Obradović nem mutathat fel semmit. Manapság már felsőbbrendűnek képzelheti magát, hisz a Kanada elleni meccs előtt ilyen kijelentést engedett meg magának: Jöjjenek a szurkolók tömegesen, még akkor is, ha a meccs miatt előbb kell eljönni a munkahelyükről. Lefordítva: Olyan hatalmas vagyok, hogy lóghattok a munkából, miattam semmi következménye nem lesz! Ilyen még a fociban sincs…
