A tisztelt publikumot nem igazán hozza lázba a szerbiai köztévé, azon belül a vajdasági és azon belül is a magyar szerkesztőség számos gondja. Mondanám inkább, hogy a csaknem teljes publikum máris kifejezte elégedettségét a kormányjavaslat kapcsán, miszerint az előfizetést el kell törölni, a köztévét pedig, a fenti fokozás teljességében, majd a költségvetésből finanszírozzák. A boldogság abból derül ki, hogy az ötlet hallatán azonnal megfeleződött azok száma, akik hajlandók fizetni, noha az eltörlés még nem lépett életbe.
Engem, mi sem természetesebb, a magyar nyelvű adás érdekel. Nemcsak anyanyelvem miatt, hanem mert a többi kisebbségi adást a nyelvi akadályok miatt nem kísérem, az államnyelvi pedig, néhány külön műsortól eltekintve, teljesen egyezik azzal, amit a fővárosból sugároznak, tehát nem tartományi jellegű. Ha tehát köztársasági híreket akarok, a köztársaságit nézem, nem pedig ugyanazt a tartalmat, csak más csomagolásban.
Koromra való tekintettel emlékszem azokra a napokra, amikor a magyar műsor beindult. Akkor még nem volt szerb(horvát) nyelvű vajdasági vagy újvidéki adás, csak a magyar létezett mint nem fővárosi. Csak jóval később indították be a többit, idővel pedig mindenki elfelejtette, hogy mi is volt a tartományi tv csírája, a magyar adást erősen megkaszabolták, híreken, családi magazinon és néphagyomány-ápolási műsorokon kívül szinte semmi sem maradt. Különösen a sportot irtották ki, mintha Vajdaságban a magyarok nem is sportolnának, és ebből adódóan magukról nem is hallathatnak.
Mondom ezt azért, mert újabban van egy fiatal és tehetséges teniszezőnk, akivel a fővárosi tv nem foglalkozik, és ennek megfelelően a tartományi sem. Mintha nem is létezne, úgy kezelik Györe Lászlót, holott két tornát is nyert, bemutatkozott már a legerősebb mezőnyben, a ranglistán máris ott van a legjobb 600 határán, tavaly pedig pompás nemzetközi sikereket is jegyzett az ifik mezőnyében. Ha nem lenne a fővárosi sportlap és a Magyar Szó, Györéről Szerbiában aligha hallottak volna. Hogy milyen a viszony, rámutatott a bangkoki torna, amelyet a regionális jellegű Sportklub közvetített. Azon a napon, amikor Györe a spanyol Feliciano Lópezzel játszott, sugározták a torna műsorában előttük levő, majd utánuk következő mérkőzést is, de ami itt esetleg a legjobban érdekelte volna a közönséget – még akkor is, ha az csak a magyar sportkedvelő polgárokat illeti, holott tudom, érdekelt volna másokat is –, magyarázat nélkül átugrották. Györe egyetlen vigasza, hogy a szerbiai média – a focit leszámítva – egyáltalán nem foglalkozik a szerb ifjú tehetségekkel sem, vagy azt csak hírügynökségi steril tömörséggel, lényegre tapintás nélkül teszi. Aki nem hiszi, olvassa el naponta a belgrádi tv-k és a vajdasági teletextjén is a sporthíreket. C. zvezda, Partizan, Karadžić, Mihajlović, Vujošević, sportminiszter és segédjei – csakis ezek a témák itt is, ott is, túlnyomó részben negatív előjellel, vagy pedig esetenként pozitívval is, de amiből a Marsról is látszik az indokolatlan és erőltetett dicséret. Valóban meggondolandó: érdemes ezt előfizetéssel külön honorálni?
