Más szülők hibája intelem legyen önnek, Sir, nem pedig magyarázat a sajátjaira.
(George Bernard Shaw)
Mintegy 40 éve történhetett egy újvidéki elemi iskolában, amikor a diákok a szociális különbségek észrevétlensége céljából még uniformisban voltak kötelezők megjelenni az órákon. A tanárnő az egyik ötödikes lányhoz fordult: Hol van, lányom, az uniformisod? A válasz: A mamám elfelejtette kimosni! Az egész osztály röhögött, a lány pedig este otthon nagy verést kapott, hisz a tanárnő egyben az édesanyja is volt.
Mint ahogyan az élet minden területén, a sportban is roppant kellemetlen lehet, ha a szülő és gyermekének karrierje bármilyen módon összefonódik. Nem volt például gond, amikor Cesare Maldini volt az olasz fociválogatott kapitánya, a csapatban pedig fia, Paolo is játszott, vagy Szelesék esetében, amikor Mónika sikere jórészt az apjával, Károllyal folyt harmonikus munkájának eredménye lett. Pozitív példa a sakkozó Polgár család, valamint az a hollandiai röplabdatörténet is, amikor az edző apa az irányító fiát játszatta sok sikerrel a válogatottban. Más esetekben azonban több lett a kár, mint a haszon. Példa lehet erre az a szerbiai eset, amikor Ilija Petković kapitány zászló alá hívta a fiát is, de a közvélemény nyomására végül elállt ettől. Éppen ezért, vagy sem, a Petković csemete utóbb nem futott be figyelmet érdemlő karriert.
Érdekes, hogy a legtöbb ilyen példát mégis a teniszben találni. Másutt is volt bőven, de ezek kapták a legnagyobb sajtóvisszhangot. Emlékezetes még, hogy mekkora bosszúságot okozott Steffi Grafnak apja adócsalása, és mekkora volt a botrány Spanyolországban, amikor kiderült, hogy a szülők kérdés nélkül és ügyetlenül fektették be Arantxa Sánchez millióit, és a többszörös Grand Slam-bajnok ezért csaknem nincstelen maradt. S amíg a francia Bartoliék esetében szerencsés vége lett az apa-lánya munkának, Caroline Wozniacki pedig néhány lázadása ellenére végül mégis apját, Piotrt hagyta meg edzőnek, sok gonddal járt Martina Hingis és anyja, Melanie Molitor együttműködése, Andy Murray pedig egyenesen elbocsátotta edző anyját, azután azonban mégis kibékültek, de együtt már nem dolgoztak. Nemkülönben viszállyal zárult az ausztrál Bernard Tomić és apja esete, amikor a teniszező kieszközölte, hogy apját ne engedjék be a tornákra, ahol ő játszik.
Mifelénk Jelena Dokić és apja botrányai töltötték egy időben a bulvársajtó hasábjait, a legcsúnyább eset mégis a horvátoké, ahol a kivételes tehetségnek indult Mirjana Lučić pályája néhány pompás siker után már a 17. évében kettőbe tört, mert apja a nagy pénz reményében rettenetes terrort vezetett be, amivel éppen az ellenkezőjét érte el. Mirjana csak nehezen szabadult meg a nyilvánosság előtti veréstől sem visszariadó apjától, és hosszú kihagyás után, csak most, veteránéveiben emlékeztet a kezdeti sikeres napokra, amikor 1997-ben és 1998-ban egy-egy tornát nyert, majd 33. évében nemrég Québecben tudott újra serleget szerezni. Csak feltételezni lehet, mi mindent mulasztott az apja miatt, aki tetteivel a sportban örökös elrettentő példa marad a szülői zsarnokságra.
