Kapóra jött a belgrádi sajtónak a madridi közönség Đokovićtyal szembeni ellenségessége. Egyrészt nem kellett különösebben foglalkozni a bolgár Dimitrov elleni vereséggel, másrészt indokolni lehetett, és csaknem elfogadhatóvá is tenni a világelső minősíthetetlen viselkedését.
Na mármost, nekünk, magyaroknak nem kell épp a szomszédba menni, ha vulgárisságában változatos káromkodást akarunk hallani, mivel az e téren szintén a legerősebbek közé tartozó szerbek elismerését is ki tudjuk érdemelni a magunk választékával. Nincs és nem is lehet kifogásunk az ellen, hogy Novakból kibuggyant a szóáradat, hisz ilyesmit, bár nem ennyire hevesen, nem először tett, és a káromkodás errefelé amúgy is inkább folklórnak számít, mintsem neveletlenségnek, s csupán azért hivatkozhat bárki is a minimális szépérzésre, mert a teniszező egyáltalán nem titkolta, hogy a dühtől eltorzult arccal kit illet a kendőzetlen szitkokkal.
Mégsem arról lenne szó, hogy a káromkodás milyen formában elfogadható, és milyenben nem, hanem, hogy egy sportoló, akit 2011-ben már a világ legjobbjának is megválasztottak, és aki a napokban 26. születésnapját ünnepli, azt már rutinos viselkedéssé tehette volna, hogy nem reagál a nézőtérről érkező szavakra és füttyökre, elvégre olyan ember még nem született, aki minden tekintetben eleget tudna tenni a csőcselék minden egyes tagja kívánságának. Egyszerűen el kell fogadni, hogy valaki bámészkodni jön a lelátókra, más tapsolni fog ott, egyesek pedig abban élik ki magukat, hogy baromságokat kiabálnak be a sportolónak vagy a bírónak. Van, ahol ezt humorral kendőzik – Budapesten hallottam, amikor a hosszasan fetrengő focistának beordítják, hogy „földet reá” –, másutt pedig, lám, ilyen árnyalatokkal nem törődnek, hanem csak a nyers formát művelik.
A belgrádi sajtó, különösen annak a sárga része, mi sem természetesebb, nemcsak megértéssel viszonyult a teniszező viselkedése iránt, hanem tovább is lépett. Először is elhallgatta, hogy nem a spanyolok, hanem csak a bolgár szurkolók egy több tízes létszámú csoportja fütyült a sérülés vélt színlelése miatt, amiből esetükben adódott, hogy a spanyolok nem sportnemzet, továbbá, hogy nem tudják elviselni Nadal vereségeit, és legvégül, szinte mindent ütő aduként, hogy Đokovićot érzelmeiben szerbsége miatt bántalmazták.
Nagyon valószínű, hogy Novak a játék képe és az eredmény állása miatt volt szokatlanul zabos, és annyira kizökkent az összpontosításból, hogy minden, még a publikum is ingerelte. Ami azonban mégsem jelenti azt, hogy arra reagálni is kell. Mondjanak, amit akarnak, még ha sértő is, a meccsel kell foglalkozni. Mint az a focibíró egykor az újvidéki munkássportjátékokon, akinek a szeme sem rebbent, noha az egyik néző minden sípolásakor bekiabálta: „Bíró, megizélem a húgodat!”
Igaz, az ő hidegvérének valós oka, hogy húga a néző felesége volt.
