Ha a sajátját költi, mindenki azt csinál a pénzével, amit kedve tartja. Legalábbis rendjén lenne, hogy ilyenkor senki se vitassa a költekezés helyességét, mert maga sem esküdhet meg arra, hogy a másik helyében, ha lenne pénze, okosabban csinálná. Ha tehát a Vojvodina magánpénzből fizette szurkolóinak látogatását a kupadöntőre, ám legyen, ha viszont mégis más forrásból mentek több ezren Belgrádba, felmerül az emberben az ötlet, hogy a nem kis összeget, bármire is fordítják, okosabban is be lehetett volna fektetni.
Hogy mennyiről is van szó, nem tudni, de biztosan nem kevésről, ha már vagy 80 busz vitte a fővárosba a szurkolókat, amihez egészen csinos mennyiségű üzemanyag, napidíj, s egyéb is szükséges. Vegyük csak az üzemanyagot. Nyolcvanszor hozzávetőlegesen 200 kilométer az annyi, hogy az egyenlítőn csaknem megkerülhető a fél földgolyó. Nem nehéz elképzelni, hogy annyi pénzzel, ami a fél Föld megkerüléséhez is elég, persze, ha most közpénzről beszélünk, hány, ún. kissport klubját lehetne finanszírozni egy teljes éven át. Olyanokat, akik sikeresek a nemzetközi téren, s minden pénzüket a hosszú utazásra költik, azután pedig nem marad hideg vízre sem. Különösen érvényes ez a vajdasági klubokra, hisz jól tudjuk, mennyire üres a kassza az asztaliteniszezőknél, lövőknél, pólósoknál, röplabdázóknál, kajakozóknál...
Annyira üres, hogy a szabadkai röplabdázó lányok már négy éve nem mennek Európába, noha itthon rendre kiharcolják arra a jogot, őszre pedig a Vojvodina röplabdázói sem indulnak a nemzetközi sorozatban, helyüket átveszi más, persze, nem vajdasági klub.
Ha most utánanézünk, hogy miért is volt ez a befektetés – voltam régen én is focimeccsen Belgrádban, de a saját zsebemből, nem a klub számlájára – megint csak vitatható az egész mese indokoltsága. A Vojvodinában tulajdonképpen előre ittak a medve bőrére. Biztosak voltak a győzelemben, hisz hatodik kupadöntőjükben nem az egyik nagy belgrádi klub volt az ellenfél, ami eleve vesztett ügyet jelent, hanem a kis Jagodina. Újvidéken azt hitték, baj nem lehet, győznek, s megéri elvezetni több ezer szurkolót, hogy a serlegátadásnak hangulata is legyen. De nem lett, legalábbis az újvidékiek számára.
Érdekes párhuzamot lehet vonni a hazai kupát veszített Vojvodina és az Európa-ligában döntőt veszített Benfica között. Előbbi zsinórban hat, utóbbi pedig hét elveszített serlegmeccsnél tart. S míg Portugáliában a Guttman-átkot emlegetik, hisz az 1962-ben menesztett magyar edző megjósolta nekik, hogy száz évig nem nyernek európai serleget, a Vojvodinában a vereség sem valós, sem valószínűtlen okára mindeddig nem hivatkoztak. Egyedül a Vojvodina-szurkolók barátai-ismerősei elégedettek, mert adott a jó tréfa lehetősége. Meghívják sörre a szurkolót, s Jagodinát rendelnek neki.
