Az élet nagy titok. Máriát meglepték Isten küldöttének, az angyalnak a szavai. Emberi ésszel felfoghatatlan kihívás történt vele: Isten őt választotta ki Fiának édesanyjául. És még csodálatosabb, hogy Mária noha nem értette meg (hogyan is érthette volna meg) a „Szentlélektől fogantatás”-titkát, mégis igent mondott Istennek erre a tervére. Tette ezt bámulatos hittel és bizalommal, nem mérlegelve a következményeket: mit szól majd ehhez a történethez a jegyese, József, illetve ő hogyan tudja majd megmagyarázni, kinek a gyermekét hordozza. Mária nőként megérezte, Ura, Istene a legnagyobb feladatot bízta rá, az életet, a döntést pedig neki kell meghoznia. Ezért nem kért gondolkodási időt, nem beszélte meg senkivel, hogy vállalja, vagy nem vállalja az anyaságot, hanem képes volt teljes felelősséggel kimondani: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Ezzel „aláírta” beleegyezését az egész jövőjére Betlehemtől kezdve az egyiptomi száműzetésen és a Názáretben töltött éveken, majd további keresztjein keresztül egészen a mennybeviteléig.
A Szentírásból tudjuk, mit mondott Máriának Erzsébet, aki Keresztelő János anyja lesz: „…boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked” (1,45). És ismerjük, de vajon elismételjük-e Mária csodálatos válaszát: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben” (1,46–47), és „nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas” (1,49).
Mária az Üdvözítő test szerinti anyja lett, jegyese, József pedig az Üdvözítő nevelőapja, miután az meghozta a döntést, úgy tesz majd, ahogy az Úr angyala álmában parancsolta, elveszi Máriát.
A bibliai történet hátterében ott van Mária és József megélt hite. A hitetlen emberek azonban a történetet minden korban kételkedve hallgatták. Ma is sokan nem hiszik, illetve egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy létezik-e Isten, s azon sem gondolkoznak el, mi célja van életüknek.
Isten ma is kiválaszt bennünket, hiszen célja van velünk. Sokkal előbb kiválasztott bennünket, mintsem azt értésünkre adja. Sokszor nem tudjuk örömmel fogadni Isten látogatását. Félünk az akaratától, és nem tudjuk kimondani: „Legyen nekem a te igéd szerint!”, így a találkozás vele nem lesz öröm és boldogság.
Az emberileg hihetetlen bibliai történetben József, a férj nem mellékszereplő. Isten ugyanis azt akarta, hogy a Fiát ne egyedül az édesanyja vállalja, nevelje, hanem igazi családban szülessen. És ma is azt akarja, hogy a gyermek igazi családban szülessen, és a szülők, apa, anya neveljék föl, és az erőben, bölcsességben, szeretetben növekedjék.
„József, aki egyrészt ismerte Mária tisztaságát, és másrészt csodálta, ami történt, némán rejtette el lelkében azt, aminek titkát, eszével föl nem érte” (Szent Jeromos), és engedte, hogy a Lélek vezesse, és tettekben megnyilvánuló módon szeretetre ösztönözze.
Miért van az – kérdezzük –, hogy vidékünkön minden harmadik fiatal családban üres a bölcső? Sok (házas)pár ennek a szervi okait keresve gyógyíttatja magát, pedig nem kevesen épp lelki okokból nem lehetnek szülők. Tudat alatt ugyanis nem merik vállalni a házasságot: bizonytalanok a párjukban, ódzkodnak elkötelezni magukat egymásnak egy életre, az anyagiak hiányára hivatkoznak, nem látják magukat szülőként, és nem akarnak áldozatot hozni egymásért és a gyermekükért.
Isten Máriára, a nőre bízta az igen kimondását az Életre. Manapság azonban kevesen merik kimondani: „Rendelkezz velem, a tied vagyok!” A kényelemre, a túlzott önszeretetre buzdító világunkban a vonzó példa nélkül felnövekedő lány nem akar igazi nővé, feleséggé és vérbeli vagy örökbe fogadható gyermek anyjává lenni. Nem mer dönteni, nem meri vállalni a házasságot, a felelősséget, mert csak a maga (kevéske) emberi erejében és nem a Mindenhatónak a felfoghatatlan tervében és csodálatos támogatásában bízik.
Istennek semmi sem lehetetlen és Istennel semmi sem lehetetlen – a mi életünkben is, ha kitárjuk előtte a szívünket, és Máriához és Józsefhez hasonlóan igent mondunk az akaratára. Ha naponta bemutatjuk hódolatunkat, felajánljuk neki lelkünket, szándékunkat, gondjainkat, rá hagyatkozunk, neki engedjük át magunkat, és bízunk benne. Ha merünk dönteni, ha merjük befogadni Istent, az igazi életet, áldottak leszünk. Mert ki nem vágyik arra, hogy áldott legyen. Áldott pedig az, aki az Úrban bízik, és akinek az Úr reménysége, az olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti (vö. Jer 17,7–8)!
