Nálunk alig várják a diákok a tanév végét, hogy őszig ne lássák sem az iskolapadot, sem a tankönyveket, sem a tanárokat.
Vannak azonban szép számban olyan gyerekek, akiknek egyik legnagyobb álmuk, hogy iskolába járhassanak. Ezekről a „csodabogarakról” nemrég hallottam a tiszakálmánfalvi (budiszavai) plébánián. Malawiban, Szomáliában, Haitiban, Bangladesben és más, legszegényebb országokban élő gyermekek. Közülük több mint húsznak az étkeztetését és iskoláztatását a szorgos, találékony tiszakálmánfalvi hívők biztosítják. Gyerekek, fiatalok és felnőttek folyamatosan gyűjtik a plébánián a pillepalackokat, majd összenyomják, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el.
Az újrahasznosítótól a hulladékért kapott pénzt eljuttatják a Scottish International Relief nemzetközi segélyszervezetnek, amely a Mary's Meals projektuma keretében naponta segíti legalább egy tál étellel az iskolába járó, krónikusan éhes gyerekeket. Teszi ezt azért, hogy tanulás által kiemelkedjenek a szegénységből. A tanulók pedig nagyon iparkodnak az iskolában, mert megértették, hogy a tudás, amire szert tesznek az évek folyamán, hatalom: általa meg tudják változtatni saját életüket és jövendőbeli családjuk életét is.
Az említett segélyszervezetet a skót Magnus MacFarlane-Barrow és testvére alapította meg. A katolikus szüleik egy međugorjei zarándoklat után panziójukat lelkigyakorlatos házzá alakították. Később a boszniai háborúról szóló rémisztő képsorok láttán Magnus és testvére adománygyűjtésbe fogott. Hamarosan étel-, ruha-, gyógyszer- és pénzadományok tömege érkezett az otthonukba. A fivérek kivettek egy hét szabadságot, egy használt Land Rovert vásároltak, és csatlakoztak egy segélykonvojhoz, amely az adományokat Međugorjéba szállította. Hazatérésük után azt gondolták: ez a küldetésük véget ért.
A jószívű emberek folytatták a gyűjtést, Magnus pedig szállította a csomagokat. S mivel az adományok továbbra is érkeztek, megalapította a Scottish International Relief segélyszervezetet.
Amikor 2002-ben Malawiban járt, fordulat állt be az életében. Nemcsak az ő életében, hanem milliók életében, akiket ma a Mary's Meals projektum éltet. Malawiban Magnus látta a padlón fekvő, haldokló AIDS-beteg édesanyát és körülötte a hat gyermeket. Akkor megkérdezte a legidősebb fiút, mire vágyik. „Hogy ne legyek éhes, és iskolába járjak” – mondta a gyerek.
Ez a válasz megrendítette a férfit, és ez adta az ötletet a missziós munkájához, hogy a Mary’s Meals (Mária étele) nevű projektum által arra törekedjen, hogy sokaknak segítsen. Így lett egyéni kezdeményezéséből a Mary’s Meals világméretű projektum.
2002-ben Dél-Malawiában alig 200 gyermeknek biztosítottak egytálételt, ma már azonban a világ12 országában több mint 1 millió gyermek kap egytálételt a tanév minden napján.
A szülőket így motiválják, hogy gyermekeiket iskolába írassák, a gyerekek pedig, hogy rendszeresen járjanak az iskolába, tanuljanak, és minél előbb szakképesítést szerezzenek.
A segélyszervezet hihetetlenül kevés összegből, mindössze 13,90 fontból, illetve 15,60 euróból tud élelmezni egy diákot egész tanévben. Magnus ugyanis rengeteg fesztiválon, rendezvényen szólal fel, és sok vállalkozót is sikerült megnyernie a nemes ügynek. A helybeliek segítségével földet vásárolnak, felszerelik a konyhákat, biztosítják a főzéshez szükséges kellékeket, kiképezik azokat az önkénteseket, akik a konyhán hajlandóak feladatot vállalni.
Mintegy nyolcvanezer volontőr áldozza erre idejét, többek között szülők, tanárok. Így érthető, hogy a sok országból érkező adomány Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, Kelet-Európában… nagyon sok gyermek iskoláztatására, élelmezésére elegendő. A segélyszervezet más projektumaival segítette azokat az országokat, amelyeket természeti katasztrófa sújtotta.
Maga Jézus mondta: „Bármit tesztek egynek a legkisebbjeim közül, nekem tettétek.” Egyedül nem tudjuk megszüntetni a szegénységet, a kizsákmányolást, a tudatlanságot, de a segélyszervezetek munkáját támogatva adománnyal, imádsággal enyhíthetünk embertársaink kilátástalan helyzetén. A gyerekek támogatásával pedig, ahogy például a tiszakálmánfalviak teszik – hulladékból kapott pénzzel –, támogathatjuk a helybeli gyerekek, vagy a világ bármely országában élő gyerekek, fiatalok igazi életét, jövőjét.
