„Lehet, hogy olyan kifejezést használok, amelyért megint bírálni fognak, de az az érzésem, hogy mi most az Európai Unióban rituális öngyilkosságot követünk el” – jegyezte meg egy interjúban Robert Fico szlovák miniszterelnök arra a kérdésre válaszolva, mit szól Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének a nyilatkozatához, miszerint az EU-nak csak két hónapja van a migránsválság megoldására.
Érteni véljük, mit akart mondani ezzel a miniszterelnök: a tehetetlenség öl, elsőként rendszerint a tétlenkedőket pusztítja el, azokat, akik ölbe tett kézzel nézik, ahogy rájuk zúdul és elsodorja őket az ár. Az is benne van a magyar sajtóorgánumokban szép karriert befutott mondatban, hogy önkezével végez magával Európa (vagy az EU), ez pedig mindig megdöbbentő, egyetlen ember szándékos halála is az, hát még egy egész civilizáció kollektív öngyilkossága mennyire ijesztő lehet! Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, akárcsak a partra kiúszó bálnák látványa.
A kép kifejező, Európa ma leginkább egy ősemlős korába visszavágyó, part felé tartó öngyilkos bálnára emlékeztet. Jónás pedig hiába kiáltozik, hogy nem arra, nem arra! A bálna nem hallja.
Valahogy így hangzana ma, az Antikrisztusok, az álpróféták és az ellentörténetek korszakában Jónás próféta bibliai könyvének az inverze. Isten e tükörben látott mesében Jónást a bálnához (értsd Európába) küldené, nem pedig az asszírok (az Iszlám Állam) földjére, hogy azonnali visszatérésre szólítsa fel a végpusztulása felé tartó, oktalan állatot. Mindhiába, a prófétai figyelmeztetést semmibe vevő, magát megmakacsoló bálna ettől csak még gyorsabban úszna végzete felé. Utolsó uszonycsapása rettenetes erejétől szinte a partra zuhanna, földet érésekor egészestől lenyelné a víz mellett ordítozó, integető Jónást. A feneketlen bendő úgy zárná sötét, undoksággal teli mélyébe a prófétai szavakat és az azokat kimondó embert, mint a tökéletesen hangszigetelő börtönajtó. „Ikhtüsz” (magyarul annyi mint hal, a keresztény identitás ősi jelképe) – nyögné utolsó leheletével Jónás, a haldokló próféta. „Vízben születtél, nem élhetsz a szárazföldön” (mint ahogy a keresztségben a keresztény is víz által születik).
Mindhiába mondaná, nyögné, ordítaná. Ninive pedig sohasem térne meg, ehelyett az asszírok nagy szakállú királya fekete zászlót bontana, katonái kést rántanának, és miszlikre szeletelnék a bálna húsát, mint az eszkimó a fókát. Az ember tragédiája beteljesülne. A nyers húst falatozók a gyomor mélyén a próféta tetemére bukkannának, később arról tanácskoznának összeülve, hogy mi volt az a kinézhetetlen, bűzhödt valami: bálnává lett ember vagy emberré lett bálna?
Ha lenne a magyar irodalomnak ma egy Babitsa, akkor ő megírhatná Jónás könyvének a tükörmását. A híres sor, a vétkesek közt cinkos, aki néma ebben az ellenkölteményben vélhetően így hangzana: cinkosok közt vétkes, aki néma. Alig kell kifordítani, ettől annyira célratörő, mint minden ötletes hazugság.
Nem is néma közülük senki sem, mindenki tudja, mire mit kell mondani.
Ez várja Fico idézett mondatát is. Igaza volt a szlovák miniszterelnöknek, bírálat érheti a kijelentéséért, politikailag ugyanis nagyon nem korrekt Európának vallási véget jósolni. Még hogy rituális, azaz szertartásos módon végrehajtott halála lesz ennek a kultúrkörnek és a nevét birtokló (vagy bitorló?), uniónak nevezett politikai formációnak? Hogyan lehetne, amikor vallását és annak minden rítusát réges-rég a templom falai közé száműzte e „felvilágosult” civilizáció. A templomot pedig odaígérte másnak.
Ez lenne ennek a fordított mesének a vége.
