Nemrég egy érdekes műsort néztem, amelyben többek között szó volt Szun Wu hadvezérről, A hadviselés törvényei című könyv szerzőjéről. Szun Wu 2500 évvel ezelőtt élt, és a hadviselés törvényeit próbálta összefoglalni könyvében. Ez alatt a több, mint két évezred alatt sok minden megváltozott, de valahogy úgy tűnik, hogy a hadvezér gondolatai nem veszítettek aktualitásukból, sőt, mintha ma is előszeretettel alkalmaznák őket. Egyik alapgondolata a műnek a következő: „Így aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy nem vív csatát vele; úgy foglalja el az idegen városfalat, hogy nem ostromolja meg, úgy semmisíti meg az idegen fejedelemséget, hogy nem tart sokáig.” A hadvezér szerint ez a csellel való támadás törvénye.
Úgy vélem, hogy nekünk már alkalmunk volt saját bőrünkön tapasztalni Szun Wu bölcsességét, s ma is csellel való hadviselés folyik világszerte. A régi Jugoszláviát nem úgy verték szét, hogy idegen katonák ostromolták meg, hanem egymásnak ugrasztották az ország különböző nemzeteit. Az események valódi irányítói távol maradtak, legfeljebb bombázással avatkoztak be. A terv bevált, ami egységes volt, szétesett, közben a régió iparát tönkretették, a béreket pedig a béka segge alá nyomták. A műveletnek most folyik az utolsó stádiuma, a fiatal, munkaképes értelmiség elszipkázása. Nem marad más itt, csak jobbágyok és segédmunkások, valamint az őket irányító hajcsárok. A melósok elvannak a Pink TV-vel és TV2-vel, meg némi aprópénzzel. Egészségügy nem igazán kell, nehogy már túl sok legyen a nyugdíjas. Oktatásra sincs igazán szükség, mert gondolkodók végképp nem kellenek. Csellel és csatlósokkal meggyőzték az itt élőket, hogy nem jó az, ami van. Szétverték az országot és akkor most már nekünk tényleg nagyon jó.
A szisztéma természetesen tovább működik: csellel verték szét Irakot, Líbiát és Szíriát. Igen, mondhatják, hogy ezekben az országokban diktatúra volt, és az emberi jogokat sárba tiporták. Ez igaz, de mi van Szaúd-Arábiában, Amerika legnagyobb szövetségesénél? Ott nem baj, ha páros lábbal tapossák az emberi jogokat! Furcsa dolgok ezek. Persze, a módszer nemcsak működik, hanem tovább is fejlődött. Mi sem egyszerűbb, mint félelemben tartani az embereket. A semmiből, mindenféle anyagi támogatás nélkül létrejött az Iszlám Állam. Ez az állam a terror forrása, a kegyetlenségek melegágya, és szörnyűséget szörnyűségre halmoz. Szinte heti szinten követnek el terrorcselekményeket Európa-szerte, és migráns áradatot indítottak el ugyancsak az unió irányába. Szóval itt van ez a gonosz képződmény, ami saját forrásaiból az egész világ ellen harcol, és a világ legerősebb katonai hatalma, szövetségesestül, mindenestül nem tudja legyőzni. Igazán tehetséges fickók lehetnek, ha mindez megy nekik, miközben Szerbia nyugdíjat sem tud biztosítani az IMF támogatása nélkül. Ráadásul nekünk mindezt el is kellene hinni. A terrorcselekmények, a migránsáradat, az Iszlám Állam és a rengeteg szörnyűség csak arra jó, hogy félelmet keltsen az emberekben. Erről beszélnek, erre figyelnek, ahelyett hogy saját, egyre növekvő nyomorukkal foglalkoznának. A rettegő ember olyan dolgokba is belemegy, aminek egyébként biztosan ellentmondana.
A háttérben álló bábjátékosok, a történések irányítói bizonyára haladnak a céljuk felé. De is biztos, hogy sem a céljuk, sem amit tesznek, nem jó. Semmivel sem lehet igazolni azt, hogy a világban 950 millió ember éhezik, 1,3 milliárd ember él a létminimum alatt, és naponta 24 ezer ember hal éhen. Arról ne is beszéljünk, hogy hány ember esik véres cselekmények áldozatául. Aki csak a profitot látja a szeme előtt, annak ezek is csak számok.
Visszatérve szűkebb pátriánkba, miniszterelnökünk emberfeletti munkája ellenére mi is a világ szegényebb országai felé közelítünk, a csilivili unió helyett. Akinek nincs állami munkahelye, és kicsit komolyabban belegondolt a jövőbe, az már rég nincs itt. Azt hiszem, hogy itt lenne a végső ideje, hogy a hatalmon lévők kihúzzák a fejüket a homokból, és tegyenek valami valósat. A 90-es években még volt némi remény bespájzolva, de mostanra sajnos az is elfogyott.
