A pedagógusoknak megfelelő számú pontot kell összegyűjteniük a továbbképzéseken. Gondolhatnánk, hogy a számukra szervezett akkreditált képzések ezért tömegesek. Ám a különböző képzéseken azért mégis találni olyan óvodapedagógusokat, tanítókat, tanárokat is, akiket elsősorban nem is ez motivál, sőt kiderül, hogy ha nem is kapják meg a pontokat, ők akkor is szívesen eljárnak ezekre a találkozókra. Talán helyesebb is találkozóknak hívni. Mert a nyári szünidő közepén összegyűlni akár több százan is, eltölteni együtt néhány napot, amikor van idő beszélgetni – természetesen oktatásról is sokat, de nem csak arról – és úgy gyűjteni új ismereteket vagy korábbiakat feleleveníteni, hogy ez nem csak frontális előadás formájában történik, akkor ez valóban inkább találkozó, mint a szó szigorú értelemben vett továbbképzés.
Ahogy a Szabadkai Nyári Akadémia esetében a szervezők is mondják: „A pontszerzésre is kényszerít bennünket az állam, viszont akik a Szabadkai Nyári Akadémiára jönnek, hamar elfelejtik a kényszerítő erőt, és magával ragadja őket a jó társaság, a remek programok, a hasznos előadások, a magas rangú hazai és külföldi előadók.”
Ha áttekintjük az elmúlt évek előadásait, megnézzük milyen előadók érkeztek és milyen témákkal foglalkoztak, valamint, hogy honnan és hány résztvevő van jelen, akkor a Szabadkai Nyári Akadémiára is inkább találkozóként gondolhatunk. A szervezők alapgondolata 20 évvel ezelőtt az volt, hogy a vajdasági magyar pedagógusok anyanyelvükön fejleszthessék szakmai tudásukat, annak érdekében, hogy az oktatói-nevelői munkájuk hatékonyabb, színvonalasabb legyen, s mára a rendezvény sokak számára valóban a nyári időtöltés elmaradhatatlan pontja lett.
A szakmai előadások mellett számos olyan is található, amely annyira mindenkit érintő témával foglalkozik, hogy laikusként, kívülállóként betérve is érdekes és érthető lehet. Ez a saját tapasztalatom, hiszen évről évre ott ülök, körjátékozok, énekelek, kommunikációs gyakorlatozok a pedagógusok között, és nem a szakma képviselőjeként is sokszor hasznos tanácsokkal, maradandó új ismeretekkel távozok. Nem fizikusként is élvezetes különböző fizikai kísérleteket látni. Arról hallani, hogy a saját érzelmeinket hogyan használjuk fel jól a kommunikációban, nem csak a tanárok számára előremutató ismeret. A koncentrációs képességek fejlesztéséhez kapott ötletek, tanácsok, gyakorlatok is sok más területen dolgozó számára is jól jöhetnek. A kamaszok változó magatartási formáiról hallani sem hatott idegenül, ahogyan az sem, hogy a saját életünk irányításához miként szolgálhatnak példaképül a mesehősök. Egy ilyen rendezvénynek talán éppen ez a lényege: az átjárhatóság. Aki egyik évben a tanítók szakcsoportjában ült, a következő évben talán a pedagógusoknak szánt előadásokat érezheti magához közelebb. Persze a magyartanár valószínűleg nem az algebrai törtekről szeretne tanulni a nyári akadémián, de a jól megválasztott, sokakat érintő témával foglalkozó közös előadások mégiscsak egymás mellé ültetik a matektanárt a magyartanárral. Ahogyan az irodalmi és társas estek, kirándulások is. Mert a szakmai ismeretek bővítésén túl egy ilyen továbbképzésnek erről is szólnia kell: hogy az ide készülőket az előadókon, előadásokon túl a kollégákkal való találkozás öröme is vonzza.
