Csodavárás

Történeteinket szívesen osztjuk meg másokkal, a gondolatainkról is gyakorta eszmecserélünk ismerőseinkkel, sőt az álmainkról is beszélünk olykor, de az érzelmeinket nehéz megfogalmazni. A környezetünk eseményei, rokonaink, barátaink, sőt idegenek szavai, viselkedése is érzelmeket váltanak ki belőlünk, mi több, a körülöttünk lévő világ egyik szervezőelve is az érzelem, elvégre az emberi cselekedeteket sokszor az motiválja, saját érzéseinkről azonban nem szívesen adunk számot. Talán a személyességük folytán, elvégre mivoltunk intim részébe engedünk bepillantást, ha úgymond „kitárulkozunk”.

Amikor felfedjük belső valónkat, s testünk finom anyagi részéhez, a lélekhez engedjük a másik embert közelebb, az már bizalmi viszonyt feltételez. Az efféle „lelkizés” beszélőnek és hallgatónak egyaránt különleges, hisz a felek tisztában vannak azzal, hogy a beszélő az önvallomással a bizalmi köreibe avatja be a másikat, hisz az érzéseivel saját sebezhetőségéről is vall neki. Az efféle szituációval hallgatója válogatja, hogy mit kíván kezdeni. Együtt érezhet, tanácsot adhat, az elmondottakat saját tapasztalataival, érzéseivel egészítheti ki, vagy vissza is élhet a hallottakkal. Talán ez utóbbi gesztustól való félelem okán kerüli az ember a „direkt beszédet”, s keres valamiféle közvetítést, amelynek köszönhetően az önkifejezés egyszerűbbnek tűnik. A művészetek nyelve például ilyen. Könnyebb elmuzsikálni, eltáncolni, lefesteni, versbe szedni mindazt, ami kikívánkozik, a művészi igényű megfogalmazás pedig adott esetben magasabb szintre emeli, univerzálissá teszi a mondanivalót.

Gál Hedda, zentai származású, Budapesten élő énekesnő, költőnő Ősanya című verseskötete ilyesfajta próbálkozás. Olyan verssorokba, időnként prózába-prózaversbe foglalt belső beszéd, amely őszintesége és vallomásos jellege folytán valódi önfeltárás, érzelmi kitárulkozás. Felsejlik ezekből az írásokból egy teljes női sors, az otthonhoz, a hazához, a családhoz való viszonyulás, s a nőiség különböző állapotainak megélése: a szeretettség, az anyává válás, sőt a szeretetlenség és a magány állapota is, valamint a kétségbeesett küzdelem, amellyel egy nő a maga körüli kusza életet megkísérli otthonná, családdá kovácsolni. Mindehhez megfelelő eszköz Gál Hedda számára a vers és a zene. Vagy talán pontosabb, ha azt mondjuk: elsősorban a nagybetűs Zene. A kötetbe foglalt írások ugyanis megtestesült zenei hangok, strófákba foglalt ritmus, dallam, dinamika. A zeneiség átüt a sorok közül, s olvasás közben is táncra, dúdolásra csábít. A szerző ugyanis elsősorban zeneművész, hangja a hangszere, írásai pedig az önmagáról való gondolkodás zenei lenyomatai. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a kötethez mellékelt CD, amelyen a Hoppál Mihály Band dolgozza fel és adja elő a kötetben még szavakba foglalt érzéseket, amelyek dallá válva nyerik el végső, pompázatos formájukat. A zenekari tagok mellett a produkcióban közreműködő művészek: Bach Szilvia és Wágner Eszter pedig művészi habitusukkal elősegítik e zenei-irodalmi átalakulást. Az Ősanya kötet alkotásait végigolvasva, majd a CD-melléklet hanganyagát végighallgatva válik csak bizonyossá, hogy valójában komplex zenei élményben lehetett részünk, olyasfélében, amely betűk, szavak, sorok formájában fogalmazódik meg, de elemi szinten zeneként hat, zeneként közvetít, hisz miként a szerző megfogalmazza: „a szavak csak / zörgő papírzacskók”, „kiszáradt kagylóhéjak” a dal pedig „ringató csónak”, a biztonság és béke, az otthonosság közege.

Bár a szerző, saját bevallása szerint, olyasféle ősanyaként tekint magára, aki „akkor boldog, ha gondoskodhat”, ennél sokkalta árnyaltabb képet tükröz a lemez s a kötet, ugyanis egy olyasféle nő köszön és kacsint ki belőlük, aki éppen női mivoltában igyekszik kiteljesedni. Aki tudatában van annak, hogy csak akkor képes adni, ha úgy tetszik: gondoskodni, ha békében és harmóniában él önmagával, emellett a múlt helyett a jelennel foglalkozik, s a jövő felé tekint. „Várva az újat / kulcsolt kézzel”, várva a „szikra-csodákat”. Ezáltal válhat csak valódi ősanyává, aki szépséget, világot teremthet, s képes megteremteni önmagát.