Szombat este egész Szerbia lázban égett. Több millióan ültek a tévéképernyők előtt, és izgatottan várták az Uzmi račun i pobedi (Fogd a számlát és nyerj) elnevezésű nyereményjáték sorsolását. Nem csoda, hogy óriási volt az izgalom, hiszen már a fiskális számlák beküldésére szolgáló borítékok is idő előtt elfogytak, holott a posta több mint hétmilliót adott ki. Községünkben a bácsfeketehegyiek Kishegyesre jöttek, mert náluk gyorsan elfogytak a borítékok, a kishegyesi postán pedig egyszerre csak három darabot adtak ki. Szóval az önkormányzati minisztérium, a pénzügyminisztérium, az adóhivatal és posta által szervezett tárgysorsjáték teljes sikernek bizonyult. A játék tavaszi fordulójában négy sorsolást tartanak (a szombati volt az első), és olyan értékes nyeremények találnak gazdára, mint hat lakás, ötven Fiat 500L személygépkocsi, utazások, háztartási berendezések stb. A nyereményalap 742 nyereményt számlál, ezek értéke meghaladja a 135 millió dinárt. A szervezők a szürkegazdaság elleni küzdelmet nevezték meg a játék céljául, valamint a polgárok figyelmét szeretnék felhívni arra, hogy vásárláskor tegyék el a fiskális számlát.
Nagyon szép, nagyon jó és legfőképp nagyon látványos ez az egész tárgysorsjáték. Bizonyára a Mesarciból származó Marina Grković is nagyon örül a dolognak, hiszen ő nyerte meg az első lakást a szombati húzáson. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy az egész egy látványosan megkomponált cirkusz, aminek két célja van: úgy tűnjön, hogy az állam tényleg tesz valamit értelmeset, s elterelni a figyelmet a valóban lényeges kérdésekről.
Talán kezdjük azzal, hogy Szerbián az üzletek haszonkulcsa legalább ötször nagyobb, mint az Európai Unió országaiban. Magyarán az itteni nagy- és kiskereskedések startból pénzéhesebbek, mint nyugati társaik, holott az itteni keresetek messze elmaradnak az uniós bérektől. De úgy látszik, az itteni boltosoknak ez sem elég, hiszen gyakran nem adnak fiskális számlát azért, hogy kevesebb adót fizessenek. Persze, az állam sem törekszik valami nagyon, hogy változtasson ezen. Ha az illetékes felügyelőségek rendesen és lelkiismeretesen végeznék a dolgukat, akkor teljesen fölösleges lenne ez a vegyük el a számlát játszadozás. A korrupció annyira átjárja az egész rendszert, hogy Szerbiában sokszor felügyelőnek lenni olyan, mint nyerni az Uzmi račun i pobedi játékon. A felügyelők általában borítékban sem szenvednek hiányt, igaz, ők nem beküldik a nyereményért, hanem kiveszik belőle a rendszeres kis „nyereményeiket”.
Nem lenne nagy ördöngösség felszámolni mindezt, ha a politikum és az államigazgatás magasabb szférái mentesek lennének a korrupciótól, és a sógorkomaság módszereitől. A helyzet azonban az, hogy a gépezet csak akkor indul be, ha abból valakinek valami haszna származik. Addig is a valós megoldások helyett látványos látszatmegoldások születnek. Például ha a szürkegazdaságot kellene felszámolni, akkor az állam tárgysorsjátékot szervez. Ez annyira jó megoldás, mintha elkezdenénk az ablakokat festeni, miközben ég a tető. Az ilyen, rövidtávon látványos, de hosszú távon katasztrofális elképzelések vezettek bennünket oda, ahol vagyunk: a béka feneke alá.
Nem lenne semmi gond, ha a politikusok maguk fizetnének azokért a hülyeségekért, amiket elkövetnek. Sajnos, a cechet minden esetben a kedves adófizető állja. Azt csak remélni merem, hogy a tárgysorsjáték költségeit szponzorokkal oldották meg a szervezők, de tartok tőle, hogy nem így van. Nem „oknyomoztam” le, de tartok tőle, hogy Marina Grković új lakását mi, adófizetők fizetjük. És miért? Azért, hogy a kormány visszaszorítsa a szürkegazdaságot, mi meg kenyér helyett ismét cirkuszt kapjunk.
