A tizenkilencedik század legvéresebb csatája, az 1859-ben történt solferinói csata során több
mint 40 ezer sérült és halott katonát hagytak a csatamezőn. Egy arra járó svájci üzletembert, Henry Dunant-t elborzasztotta a látvány, és üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségére sietett. Dunant volt az, aki ezután lefektette a Vöröskereszt alapjait, amelynek a legfontosabb tevékenységei közé tartozik ma is a véradásszervezés és a véradók mozgósítása.
A vért a 20. század eleje óta használják a gyógyászatban. Ma már a gyógyítás nélkülözhetetlen kellékévé vált. A nagyobb műtéteknél, bizonyos életmentő kezeléseknél és a gyógyszerek gyártásánál is jelentős szerepet játszik. Ma önkéntes alapon történik a véradás. Ez a legjobb módja annak, hogy folyamatos legyen, hiszen a vér semmivel sem pótolható. Évente 400 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg van, és sajnos a vörösvérsejt-koncentrátum legfeljebb 35 napig tárolható. Ugyanakkor a statisztikai adatok szerint a lehetséges véradók csupán 6 százaléka válik rendszeres donorrá.
Az önkéntes és önzetlen segítségnyújtást tanulni kell, hiszen felelősséggel tartozunk mások iránt, de magunk iránt is. Ha nincsenek önkéntes véradók, segítséget sem kaphatunk, amikor arra rászorulunk. De ennél fontosabb, hogy csak akkor lehetünk véradók, ha egészségesek vagyunk. És nem jobb megosztani mással, amink van, mint betegen mások segítségére szorulni?
Szabadka az a város, ahol a véradásnak talán a legnagyobb hagyománya van Szerbiában. A Szabadkai Közkórházban 1953-ban nyitották meg a vérátömlesztő osztályt. Akkor csupán 763 önkéntes véradója volt a kórháznak, ma más a vérátömlesztő osztály több mint 10 ezer véradóval dolgozik, és évente mintegy 4500 liter vért gyűjt be.
Nemrégiben a parlament olyan törvényt fogadott el, amely szerint központosítani fogják a vérátömlesztést. Ennek oka az, hogy bár Szabadkán nagy hagyománya van az önkéntes véradásnak, sajnos több településen ez nem így van, így sokszor nincs elég vér, vagy nincs elég vérkészítmény az adott vércsoporthoz. Bár nagyváros, Belgrádban is gyakori a hiány. A legtöbb műtétet itt hajtják végre, és sokszor nem tudnak gondoskodni kellő mennyiségű vérről, vérkészítményről.
A hiány azonban nemcsak a térségtől függ, hanem az évszaktól is. A nyári hónapokban csökkennek az önkéntes felajánlások. Egyrészt azért, mert az emberek szabadságra mennek, másrészt pedig a magas hőmérséklettől tartanak. Bár nyáron kevesebb a véradó, az igény ugyanakkora. Az életmentő műtéteknél nem lehet évszak szerinti korlátozást megszabni. Ezért szervez a Vöröskereszt több településen a nyári hónapokban véradási akciókat.
Önkéntes véradó bárki lehet, aki egészséges. Saját tapasztalatom szerint nincs is másra szükség, csupán elszántságra és akaratra. Nem kell félni, a vérátömlesztő osztályon dolgozók (legalábbis a Szabadkai Kórházban biztosan) rendkívül kedvesek.
Hogy mire kell figyelni, mielőtt valaki elszánná magát az önzetlen segítségnyújtásra? Arra, hogy pihent legyen, vagyis kialudja magát, reggelizzen valami könnyűt, és fogyasszon el legalább 3-4 pohár vizet a véradás előtt 1-2 órával.
A véradás után pedig szintén fontos a pihenés és a folyadékbevitel. Aznap kerülni kell a megerőltető munkát vagy a fizikai megterhelést, nem kell sietni, sem dohányozni, hiszen a szervezetnek legalább két órát pihennie kell. És persze aznap ne induljunk hosszú útra, ne másszunk magasra!... Indokolt a szabadnap.
